Napfényes bálterem nem vigasztal*
Kint hagytad a tejet.
A pöttyös bögrében
összesűrűsödik a nap,
lassan belefulladnak a muslincák.
Mindig melegen kell felöltözni, ezt mondtad.
Elképzelem, ahogyan a kertben tologatod a babakocsit.
Negyven fokban sírok és
szomjan halok,
úgyhogy bekensz naptejjel.
Az anyatej hiánya kifeszíti a légszomjat,
az erek szorítanak, és cirkuláció helyett
most ez van,
már csak egy nem száradó folt vagy
a legtűzőbb napon.
A legyek, a hangyák és a méhek is a bögrét keresik,
egy egész sereg odakoncentrálódott,
kiszáradni az édesbe.
Most azt hiszem, van oka az ottfelejtett tárgyaknak.
Apánál az olló
Anya kidobta a hajszálaidat.
Mi is ollóval játszottunk, ameddig nem voltál,
az volt a kedvence.
De én minden gyerekrajzon hosszúra növesztettem
magunkat.
Hússzagú volt az ágynemű utánad,
pedig még virágzott is valami.
A sötét kép, amikor becsukom a szemem,
magyarázza azt, ami vagyok.
Nyelven túli, sterilizált emlékek,
ahogyan
szellőzteted a teret, ahol soha nem nőtt meg
a hajam.
Borítófotó: Good Stuff
