Az elmúlt években Magyarországon is láthatóvá váltak a kortárs divatelméleti kutatások eredményei a múzeumok kiállítótereiben. Ezek a divattárlatok olyan rést pótolnak, melynek betömködése világszinten már több évtizede folyamatban van, s mely a divatot mint művészeti alkotást, mint designkérdést és mint a társadalomtudományos vizsgálódás forrását mutatja fel.
Arról van szó, hogy a divatelméleti kutatások létjogosultsága terítékre kerül, a divatfogyasztás a művészeti fogyasztás egyik fontos területévé válik. Végre nem csupán viselettörténeti szempontokat látunk érvényesülni e kiállításokon, hanem a kortárs tartalomgyártási trendekre is ráláthatunk.
Talán a divatipar környezeti hatásaival kapcsolatos aggodalmak miatt is mutatkozik újfajta igény a divat megértése iránt,
egyre nagyobb figyelmet kap maga a ruha, annak eszmeisége, készítés- és viselésmódja, illetve kommunikációs összefüggésrendszere. E folyamat részeként 2019-ben, illetve 2020 elején Budapesten a következő divatkiállítások készültek el: Király Tamás Out of the box című retrospektív tárlata a Ludwig Múzeumban (kurátor: Tímár Katalin); a Kiscelli Múzeumban, illetve a Magyar Nemzeti Múzeumban szinte párhuzamosan nyílt meg a Ragyogj! című kiállítás, illetve a CLARA – Rotschild Klára – divatkirálynő a vasfüggöny mögött című időszaki kiállítás (ez utóbbi kurátora: Simonovics Ildikó történész), illetve február 24-ig volt látogatható a Repertoár – Az ellentétek harmóniája című tárlat, a KATTI ZOÓB Divatház 25 éves retrospektív kiállítása.
E rövid írás célja, hogy meggyőzze az olvasót, érdemes meglátogatni a Kiscelli Múzeum Ragyogj! Divat és csillogás című tárlatát,
melynek kurátora Szatmári Judit Anna divattörténész. A friss szemléletű, színvonalas kultúrtörténeti kiállítás illeszkedik a Kiscelli Múzeum szellemiségéhez, s profiljához, melynek az a cél is részét képezi, hogy az anyagi kultúra történetét újszerűen mutassa meg.
A kiállításon múlt és jelen, viselet és divat, tervezői inspiráció és funkcionalitás szintézisét követhetjük nyomon.
A divat iránt érdeklődő közönséget először is a cím szólítja meg: a Ragyogj! a csillogó, míves, magas értéket képviselő alkalmi és party öltözékre utal, de a mondén és lelki ragyogást egyaránt konnotálja. A 18–20. századi, muzeális értéket képviselő ruhadarabok mellett 21. századi, kortárs dizájner modelleket is láthatunk. Az öltözetek technikai sokszínűsége és történelmi vonatkozásai mellett a tematikus blokkok segítenek a ragyogás viselettörténeti jelenségének rendszerezésében, a díszlet pedig folyamatosan új vizuális keretbe helyezi a témát. A befogadói élmény az interaktív zárással éri el tetőpontját – de erről majd később.
A koncepció a ragyogás, csillogás többértelmű fogalmára épül.
A fény és az égi jelenségek jelentésrétegein keresztül osztja a teret hét tematikus egységre: Nap, Hold, Csillagok, Hatalom, Esti fények, Tánc és mozgás, Szivárvány. A kiállítás helyszíne, a templomtér kiemeli az alapgondolatot, a sötétségből kibontakozó fény szépségét és erejét, a szimbolikus és áhított jelenlétét. A fényt, mely megvilágítja a jót, s felfedi a testi és lelki szépséget. A Legyen világosság! blokk vezeti be a látogatókat a fény gazdag vonatkozási rendszerébe.
A tárlatot egy olyan látásmód fogja össze, amely a ruhakészítést összművészetként értelmezi.
A kiállítást a művészeti területek közötti harmónia és az egymást támogató jelenlét jellemzi. Mindezek felett egymás mellett él a vágyott és az elérhető csillogás, a társadalmi etikett szerint szabályozott és a szabad fényűzés, az alkalmi és a hétköznapi. A kiállítás központi kérdésköre, hogy miként változott és változik a csillogó és gazdagon díszített ruhadarabok társadalmi kontextusa.
A kiállítás egységei a technikai, formai és korszakolási sokszínűségen alapszanak. A bemutatott viseletek aprólékos és míves kézi kidolgozottságára rímelnek a kortárs darabokon látható gazdag applikációk, felvarrások és gyöngyhímzések. Mindkét esetben a ruhadarab értékének egyik meghatározója a hozzáértő szakmai kivitelezés és amagas szabóság (Haute Couture) technikai mércéje.
Az egy kompozícióba állított ruhadarabok sok esetben különböző funkciókat jelölnek. A köztük lévő viszonyrendszerek a tematika szerves részei.
A Hold ezüstösen hideg, fehér fénye a szecessziós üveggyöngyökkel díszített menyasszonyi ruháról átsiklik egy kortárs Je Suis Belle flitterapplikációval díszített ruhára, az Esti fények blokkban pedig a turnűrös, fémfonallal és gyöngyökkel díszített 19. századi báli ruhától a CAMOU Budapest esti látképével printelt alkalmi szettjéig érünk. A tárlat kedvelt eszköze a kizökkentés, a korszakok és tematikák közti át- és visszacsatolás. A ragyogás és a kitűnni vágyás egy tágabb kontextus részeként mindenhol érvényes mozgatója öltözködési szokásainknak.
Az élményszerűséget tovább fokozza a kidolgozott és változatos térszervezés.
A tematikus egységek egy hármas struktúra részei. A kiállítás az égitesteken keresztül a természetes fényt és a hozzá fűződő értelmezéseket mutatja be. A folytatás pedig – Hatalom, Esti fények, Tánc és mozgás – ruha és társadalmi érvényesülés kérdése köré szervezi egységeit. A ruhadarabok és kiegészítők értékes státuszszimbólumok, a társadalmi rang, politikai és egyházi hatalom jelölői és eszközei. Az itt bemutatott válogatás a történelem nagyjaihoz köthető muzeális tárgyakon kívül Eleni Korani műgyűjtő személyes ruhadarabjait, illetve hírességek fellépő szettjeit is felvonultatja.
A Tánc és mozgás ruhái a térben lebegve valóban táncolnak, forgásuk közben a rájuk irányított fények megcsillantják a gyöngyözött felületeket.
Az itt kiállított, 19. század végi lila és törtfehér tüll báli ruha különös figyelmet kapott a tárlatvezetés során és a kiállítás katalógusában is. Gyönyörű, egyedi darab: gyöngyházszínű zselatin flitterek és fémfonalas láncöltéses hímzés díszítik. A vízben oldódó zselatin díszítés miatt a ruhadarab nem mosható, így kirajzolódik előttünk viselésének társadalmi vonatkozása. A ruhadarabokat jellemző sziluett, forma és díszítő technika vizuális párhuzamaival találkozunk. A századelő éjszakai táncruháinak rövid szoknyahossza, egyenes vonalvezetése és gyöngysoros, applikált díszítései köszönnek vissza a kortárs darabokon.
A harmadik szerkezeti elem az interaktív Szivárvány, mely a divatot a 20. század második felére jellemző változatos megjelenési formákon keresztül mutatja be.
Az önkifejezésre fókuszáló stílus a fellazult társadalmi elvárások alapján formálódik.
A ruhadarabok használati módja szabadon változik, s egy alkalmi darab a street wear funkcióját is betöltheti. A csillogás nem a gazdagság mércéje, és nem csupán az alkalmak impozáns kelléke. A falakon Ökrös Zsuzsa modell- és divatrajzai kerülnek bemutatásra, majd az Ez a Divat! című lap oldalaiból készült digitális válogatást is áttekinthetjük.
Az interaktív térben a közönség egy-egy muzeális darabot felpróbálva kifutóra is léphet,
ahol a szivárvány színeibe öltöztetett próbababák tekintete követ végig bennünket. Helyzetbe hozzuk a múlt idők darabjait, de nyilván önmagunkat is, illetve a jelen lookjait e kultúrtörténeti ív részeként értelmezzük.Zárásként az emeleti folyosóról letekintve érezhető a középpontba helyezett Napkorong mindent átható ereje. A nappali és az éjszakai égbolt örökös fényei éppúgy hatnak ránk, mint a divat szűntelen csillogása.
A Ragyogj! – Divat és csillogás című kiállítás a budapesti Kiscelli Múzeumban tekinthető meg 2020. március 15-ig.
A borítófotót Kondella Misi készítette.
