Tulsától Manhattanig

A Watchmen nem pusztán egy sorozat, film vagy képregény, hanem egy alternatív valóság (múlt és most már jelen), egy új, ismeretlen, de kicsit mégis ismerős világ. Mivel az 1986-os képregény nagyon magasra tette a lécet, nem túl meglepő, hogy csalódtam a sorozatban, de nem akkorát, mint amekkorára számítottam.

Az HBO 9 részes sorozata a nyáron befejeződött Trónok harcát volt hivatott pótolni a prémium csatorna sorozatkínálatában. Ez részben sikerült is, mivel

az első részt az első éjszakán 1,5 millióan nézték meg.

Ez azért nagy szám, mert ehhez előfizetésre vagy legalábbis próbaidőszakra volt szükség, hiszen nem kábelcsatornáról van szó. A Trónok harca első részét is alig több mint 2 millióan követték. Nem sokkal maradt el tőle, aztán december 4-ig még 8 millióan látták.

A történet szerint egy olyan Amerikában járunk, ahol léteztek hősök, még ha nem is voltak annyira szuperek – sem képességileg, sem morálisan.

Minden a harmincas évek végén kezdődött, az első álarcos igazságosztóval, Csuklyás Bíróval, akinek a személyazonosságára soha nem derült fény. A hetvenes években azonban betiltották az önbíráskodókat. Kivéve azokat, akik a kormány szolgálatába álltak, mint a Komédiás vagy lánya, Laurie Blake (Jean Smart), valamint Dr. Manhattan. Utóbbi kettő a sorozatban is feltűnik.

Dr. Manhattan egy bármire képes istenszerű lény, akinek köszönhetően Vietnám lett az Amerikai Egyesült Államok 51. tagállama.

De persze nem a vietnámiak köszönték meg neki. 1985-ben Ozymandias (Jeremy Irons), a világ legokosabb embere úgy vetett véget a hidegháborúnak, hogy egy óriás tintahalszörnyet teleportált New Yorkba, megölve ezzel hárommillió embert, és a közös ellenség miatt az amerikaiak és a szovjetek összefogtak, Dr. Manhattan pedig elhagyta a Földet.

Ennek az Amerikának a Tulsájában 2019-ben a rendőrség maszkkal védi a személyazonosságot a bűnözőktől.

Bűnözők alatt itt főleg a Hetedik Lovasezredet kell érteni, akik a fehér felsőbbrendűséget hirdetik, csak fehér lepel helyett Rorschach-maszkot hordanak egy korábbi, neurotikus, soha meg nem alkuvó hős emlékére. Ezen a rendhagyó rendőrségen dolgozik Éjnővér álnéven Angela Abar (Regina King) nyomozó, történetünk főszereplője, aki amnéziás párjával és fogadott gyerekeivel boldogan él, míg egy 105 éves férfi fel nem akasztja szeretett és tisztelt főnökét egy fára. Eközben Ozymandias, a világ egykori megmentője egy ismeretlen helyen raboskodik.

Már ebből is látszik, hogy nem történetében folytatja a sorozat az eredeti művet, hanem csak annak világában játszódik. Illetve

hasonló narratívát alkalmaz, mint a képregény, például dalszövegidézeteket használ a részek elején és végén.

Néha ez tökéletesen sikerül, mint például, amikor Abar nyomozó arcáról a templom ablakára váltanak a 7. részben.

A sorozat karakterközpontú,

tehát úgy haladunk előre a történetben, hogy megismerjük a szereplőket, Laurie Blake-et, Tükörarcot, Éjnővért, Csuklyás Bírót, Dr. Manhattant és a többieket. Ezt már megszokhattuk a szintén Damon Lindelof által kreált LOST – Eltűntek című sorozatban. Ahogy azt is, hogy az egész évad rejtélyekre épül, amelyek az utolsó részekben nyernek értelmet, amikor végre felfedik előttünk, miért is volt fontos pár korábbi jelenet.

Az eredeti mű globális problémával foglalkozott, ez is foglalkozhatna, és említés szintjén fel is merülnek olyan dilemmák, mint a globális felmelegedés, de itt nem kapunk semmilyen megoldást, választ. Ez annak fényében elkeserítő, hogy a képregény a hidegháború befejezésére mutatott egy alternatívát, ráadásul még

Ozymandias hőstettét is szembeköpi a sorozat.

A zenék – melyek fontos szerepet játszottak a 2009-es filmben és már az alapjául szolgáló képregényben is – nagyon eltaláltak, hála a Nine Inch Nails frontemberének, Trent Reznornak. Olyan dalokat hallhatunk, mint a korábbi művekben is fontos Unforgettable, vagy régi-új slágereket, mint a Living in America és a Tunnel of Love, de Ozymandias jelenetei alatt rendre komolyzenei művek festik alá a hangulatot, mint a Kék Duna keringő.

Lassan indul be a széria, de a 3. rész Laurie Blake megjelenésével már sokkal eseménydúsabb az előzőeknél.

Az egykori II. Selyemkísértet felvette az apja, a Komédiás, Edward Blake vezetéknevét, így lett Laurie Blake, és abban is hasonlít apjára, hogy az önbíráskodás-ellenes osztályon dolgozik. A Komédiás szintén a kormánynak dolgozott (többek között megölte Kennedyt és a Watergate-botrányért felelős újságírókat). Bár Laurie második élettársa, II. Éji Bagoly személyesen nem tér vissza, azért a nő baglya finoman utal rá, viszont azt az iróniát, amit a Komédiás szolgáltatott, és nagyot dobott az eredeti művön, sajnos nem tudta pótolni. Vagy nem is tudta volna, ezért inkább hanyagolták azt a vonalat. Az apja szarkasztikusabb volt halálában, mint a lánya életében.

Ozymandias egy bolond vénember lett, bár még így is ő maradt a világon a legokosabb.

Egy, a külvilágtól elszigetelt helyen él száműzetésben, hasonlóan, mint Napóleon Elbán. A jelmeze a sorozatban feltűnő többi jelmezhez hasonlóan sokkal képregényhűbb, mint a 2009-es filmben. Valamint Jeremy Irons alakítása remekül illik a sokat monologizáló öreg tudóshoz.

SPOILER! A görög tragédiákra emlékeztet, hogy az apának, aki még szűz, törvényt szegve meg kell ölnie egyszülött lányát, hogy megmentse a világot, majd szenvedni érte, mert végül börtönbe kerül tettéért. A Kreón és Antigoné közti ellentét is párhuzamba állítható Laurie és Ozymandias szembenállásával, hiszen egyikük az emberi, írott törvényt jelképezi, míg másikuk a nagyobb jót, magasztosabb célokat. SPOILER VÉGE.

Innen nézve külön érdekes az is, hogy a 2. részben Ozymandias rendez egy színdarabot Dr. Manhattan életéből. Ráadásul egy sokat monologizáló karakter, amiben a drámák szereplőire hasonlít. Tükörarc (Tim Blake Nelson) egy Abar nyomozóval együtt dolgozó rendfenntartó, jobban hasonlít Rorschachra, mint a Hetedik Lovasezred nevű Rorschach-maszkos csőcselék.

A rasszizmusmérő Gubó, amit vallatásra használ, egy új, modernebb Rorschach-tesztnek felel meg.

A 3. részben látjuk először az arcát, amely megfeleltethető annak, amikor a képregény első füzeteiben Rorschach ugyan civilben is szerepel, mégis csak később tudjuk meg, ki rejtőzik a maszk alatt.

A humor visszatér. A képregényben voltak többnyire Rorschachhoz köthető poénok, melyeket azonban a komorabb filmadaptációból Zack Snyder kigyomlált.

Pozitívum az is, hogy nincs sok akció, mert a képregényben sem azon volt a hangsúly, hanem a karaktereken és a mondanivalón.

Ez itt remekül működött. Az évad vége már-már paródiába fullad ugyan, viszont az nagyon helyes, hogy nem ragaszkodtak görcsösen az eredeti mű hangulatához.

A 6. rész egy rendhagyó flashback epizód Csuklyás Bíró múltjáról. A jelent és a múltat összemontázsolják, Abar szó szerint átéli a történteket, néha pedig megáll az idő egy pár percre.

SPOILER! Az, hogy Csuklyás Bíró fekete, egyben a Percrekészek dekonstrukciója is, mert ott minden hős fehér bőrű. Hogy pont a legelső álarcos bűnüldöző fekete, nagyszerű, és egyben logikus is egy olyan korban, ahol még szegregáció uralkodott. Minden, amit ebben a részben megtudunk Csuklyás Bíróról, egybevág a képregénnyel, mert ott soha nem látjuk őt maszk nélkül. Az, hogy korábban a média fehér erőművésznek gondolta – lásd a képregények végén a dokumentációkat –, jól demonstrálja a média valóságtorzító hatását. SPOILER VÉGE.

A nyolcvanas évekig ritkán kerültek pozitív szerepbe afroamerikaiak, ha egyáltalán.

Nagy öröm minden rajongónak, hogy a sorozat jobban használja Csuklyás Bírót, mint a Doomsday Clock képregény Dr. Manhattant (aki ebben a sorozatban szintén fekete). A 6. rész az évad csúcsa, azt nem sikerül megugrani, de még a Dr. Manhattanről szóló 8. rész is csak egy hajszállal marad el.

A mű fontos gondolata, hogy Dr. Manhattan bármit megtehetne, mégse tesz semmit,

ami párhuzamba állítható a szintén decemberben befejeződő Doomsday Clock képregénysorozat alapállásával, ahol ő maga jön rá erre, s épp emiatt válik „gonosszá” sokak szemében. Őt szokás istenként emlegetni, nem alaptalanul, hiszen életet is teremt. Mint isten, neutrális, azaz teljesen semleges, nem avatkozik bele az emberek ügyeibe, kivéve amikor rákényszerül (pl. vietnámi háború). Csak sajnos nagyon spórolt a sorozat rajta. Az ábrázolásmód messze elmarad a filmétől. Lehet, hogy kisebb a költségvetés, de azért jobban is megerőltethették volna magukat a készítők (alig mutatták az arcát). Nem tudták rendesen megoldani Dr. Manhattan karakterét, pedig ő lehetett volna a legfontosabb szereplő a sorozatban.

Különálló műként túlzottan kötődik az eredetihez, folytatásként pedig túlságosan is elszáll tőle. Jobban előtérbe kellett volna helyezni az új szereplőket (az egy jelenetre feltűnő Vazelinember gyakorlatilag semmit nem csinál), és visszavenni a világuralmi tervekből, vagy legalább jobban megágyazni nekik. A hősös vonal lehetett volna hangsúlyosabb, így az eredmény inkább egy misztikus krimi.

A rendőrség új, álarcos működésében érezhető potenciált nem használták ki eléggé.

Valószínűleg nem lesz folytatás, így az is elkezdheti, aki nem szeret várni az évadok között, hanem inkább egyben megnéz egy szériát. Minden hibája ellenére Watchmen-rajongóknak nagyon ajánlom, mert összességében a semminél jobb, a többiek inkább az eredeti műveknek nézzenek utána. Manapság pedig már annyi felnőtteknek készült szuperhősös sorozat készül (pl. The Boys, Mocsárlény), hogy összességében se egyedinek, se merésznek nem mondható.

Watchmen – 1. évad, 2019. Alkotó: Damon Lindelof. Szereplők: Regina King, Yahya Abdul-Mateen II, Tom Mison, Sara Vickers, Jeremy Irons, Louis Gossett Jr., Jean Smart, Tim Blake Nelson, James Wolk. Forgalmazza: HBO.

A Watchmen a Magyar Filmadatbázison.