Az elmúlt hónapokban számos, a divat, pontosabban a divat- és viselettörténet tematika köré szerveződő kiállítást láthattunk Magyarországon is, elég csak a Kiscelli Múzeum, a Vigadó vagy éppen a Magyar Nemzeti Múzeum egy-egy időszaki tárlatára gondolnunk. A debreceni Déri Múzeum Polgári sikk című, 2020. február 12-én megnyílt időszaki tárlata egy olyan divatkiállítás, amely vállaltan nem csupán a polgárság ruháinak bemutatására fókuszál, hanem a polgári életmód különböző színtereire, valamint eseményeire, többek között az otthonra, a szalonra és a bálokra is.
A divat a debreceni polgári réteg mindennapjainak részeként értelmezhető, ennek okai pedig egyszersmind a társadalmi változásokban érhetők tetten.
Előtérbe kerül a sokszínű, látványos női viselet bemutatása
Debrecen tekintetében az 1860-as évektől egészen az 1940-es évekig. A kiállítás kurátora Ormosi Viktória, az anyag pedig az Iparművészeti Osztály alá tartozik. Ez a terület az állandó kiállításegységben nincs reprezentálva, így született meg egy önálló tárlat ötlete – hangsúlyozta a kurátor.
A látványtervet Orbázi Zoltán jegyzi, aki a rózsaszín tüdőszín árnyalatának, a fehér és a fekete színek játékával egy ízléses, letisztult, rendkívül harmonikus kiállítóteret hozott létre. Ez a színkombináció dominál a plakáton is.
A tárlat kétszintes, az emeleten a bordó, a fehér és a fekete az uralkodó színek, de jól illeszkedik a lent megteremtett atmoszférához.
Amint belépünk, az első szinten, a bal oldalon egy hálószobát és annak berendezési tárgyait – például az éjjeli szekrényt, a zsebkendőtartót, az imakönyvet, a hálóinget, a mosakodótálat, a pipereasztalkát, a parfümös üvegeket stb. – pillantjuk meg. Tehát az első blokk a fehérnemű, a női alsóruházat történetére, változásaira koncentrál. „A kiállítás alsó szintjén egy mai nő álmodja magát vissza a bemutatni kívánt korba” – olvashatjuk a kiállításhoz tartozó szóróanyagban.
Egy-egy korabeli fénykép, valamint tablószöveg segít kontextualizálni a látottakat,
sőt, még számos érdekességet is megtudhatunk az acélmerevítéses fűzők, az első melltartók, vagy éppen a kombinédressz megjelenéséről, valamint elterjedéséről. E kiállítórész egyik leglátványosabb szegmense egy szekrény, ahol szemügyre vehetünk egy-egy fűzőt, melltartókat, vásznakat, sőt még néhány pár, különböző alkalmakkor viselhető női lábbelit is.
Az alsó rész másik izgalmas tere a szalon, ahol egy kanapé és két fotel mellett a falon tükör és az 1920-as évek hangulatát megidéző festmények kaptak helyet. A térben itt-ott, próbababákon elhelyezett ruhákat, blúzokat láthatunk, melyek a korszakok polgári divatjának változásait jelenítik meg ismételten, mely az 1860-as évektől egészen az 1940-es évekig húzódva igencsak izgalmas kontrasztot teremt.
A következő nagyobb blokkok a kiegészítőket, valamint társasági élet színtereit mutatják be.
Az anyagukban eltérő, különböző stílusú fülbevalók, gyűrűk, karkötők, nyakláncok, kisméretű táskák, táncrendek, valamint korabeli papírpénzek – melyeken nőalakok találhatók – egy részét a jól megszokott, hagyományos vitrines formában láthatjuk jelen esetben is. Ugyanakkor érdemes kiemelni, hogy a vitrinek által körbezárt próbababa, az azon lévő fehér ruha és a háttérben fehér alapra feltűzött kiegészítők – melyek messziről a festmény vagy fotográfia hatását keltik – egy másféle dimenzióba emelik a bemutatott tárgyakat.
Többet tudhatunk meg a legyező- és kesztyűdivatról, a kitűzőviseletről és a napernyőhasználatról is.
A fiat és idősebb asszony öltözködési „szabályainak” említését sem mellőzik, hiszen ugyanúgy, mint a ruhák tekintetében, az ékszerviselésnél is figyelembe kellett venni a nő családi állapotát és korát. Az egyik ok, hogy a debreceni polgárság elkezdett foglalkozni a ruha- és kiegészítődivattal, hogy
a 19. század második felére az ipari fejlődés lehetővé tette a legújabb párizsi, valamint londoni divat másolását.
A polgári családok különböző lapokat járattak, a városban könnyen hozzáfértek a legkülönbözőbb anyagokhoz is. A külön asztalon elhelyezett különböző stílusú üveg- és porcelántárgyak pazar látványt nyújtanak.
A galérián egy kilencpontos idővonalat helyeztek el,
a nagyobb korszakonkénti nőideál, valamint a ruhadivat, a kiegészítőviselet és a kozmetikumok jellemzőinek részletes leírásával domborítják ki ismét a divat változásának hátterét. Az idővonalon korabeli fotók szemléltetik a legdivatosabb darabokat.
A fenti kiállítótérben még található egy stilizált kifutó, a látogatóknak pedig lehetőségük van felpróbálni egy-egy ruhadarabot is.
A tárlat követi ugyan a „klasszikus” divatkiállítás-formát, a polgárság divatkultúráját mégsem „poros” vitrinekbe zárva mutatja be. Dinamikus, modern és átgondolt koncepcióval találkozhatunk, mely izgalmas és látványos tárgyelhelyezéseket tartalmaz, mindezt megfelelő, arányos mennyiségű magyarázó/tablószöveggel.
A divatlapformát követő, gazdag képanyaggal ellátott kiállításkatalógus még több érdekes információt tartalmaz
a debreceni polgári életmód és a divat változásairól, a viselettörténeti pillanatokról, a Déri Múzeum alapítójáról és a selyemgyáráról, de találunk írást a divat színházi vonatkozásairól is.
Ezúton is köszönöm Ormosi Viktóriának a tárlatvezetést, valamint azt, hogy a kiállítással kapcsolatos valamennyi szöveges anyagot a rendelkezésemre bocsátotta.
A Polgári sikk című kiállítás a debreceni Déri Múzeumban tekinthető meg 2020. május 3-ig.
A fotókat a szerző készítette.
