Asztalos Zsolt képzőművész munkáiból nyílt kiállítás a Molnár Ani Galériában, ahol az alkotó fotókon dokumentálja munkásságát: installációit, képeit. Saját művészetének önreflexióját, 110 lapból álló sorozatának egyes darabjait látjuk kiállítva.
Mintha egy múzeum raktárában járnánk: fal mellé helyezett keretek, asztallapokon nyugvó nyomatok, a falon becsomagolt képek lógnak.
Asztalos fotókon megjelenő installációi egy előkészítési fázisban lévő kiállítás látszatát keltik, mintha a tér berendezése még nem fejeződött volna be.
Mint ahogyan a félkész állapotúnak tetsző térben lefényképezett művei sem tűnnek befejezettnek. Hiányérzetünk támad a fehér keretek alól kilógó, túlméretezett lapokon látható tárgyakat – hengereket, falapokat, székeket – nézve. Asztalos különböző formákból felépített installációi jól megszerkesztettek, mégsem teljes a kép.
De vajon miért tűnnek Asztalos Zsolt izgalmas installációi befejezetlennek?
A titok nyitja a művek beazonosíthatatlanságában rejlik.
A választ talán a négy, fizikai valóságában kiállított „kép” adja meg, amelyeket becsomagolva, hátukkal kifelé akasztott a falra. Nem tudjuk, melyik művek, egyáltalán művek-e? Képek? Hiszen „háromdimenziós” tárgyakként vannak jelen.
A faállványzatokra fektetett printeken viszont a háromdimenziós alkotások kétdimenziós képét látjuk, de azt sem a megszokott nézőpontból: föléjük kel hajolni. Asztalos nem csak a tárgyak lefényképezéséhez szükséges nézet megválasztására, hanem az installációit ért fényhatásokra is figyelt. Az oldalról ért természetes fényhatás megvilágítja, vagy éppen árnyékot vet a geometriai testekből álló kompozíciókra, így éreztetve térbeli mivoltukat.
Asztalos Zsolt műveit felülnézetből fényképezte le, azokat anyagi mivoltukban örökítette meg.
A kiállítótérben az alkotó öt fotósorozata, a My Art I-V modelljei és korábban készült munkái is helyet kaptak. Sorozatának első darabjaiból, a My Art I-ből néhány munkáját állította ki: becsomagolt és leragasztott falapok és székek installációit tekinthetjük meg változatos kompozíciók formájában. A My Art IV (Asztalos 2019-ben készült sorozata) három lapját mutatja be a művész: papírból készült hengereket látunk álló, illetve fekvő helyzetbe helyezve steril, műtermi háttér előtt.
A szintén tavaly készült My Art V harmincegy lapból álló fotósorozatából nyolcat állított ki:
a falapokból álló installációk változatosabbnál változatosabb geometrikus alakzatokba vannak helyezve. Játék ez a tárgyakkal, játék az elemek elrendezésével.
A látogatóban a munkák beazonosíthatatlansága miatt számos kérdés merülhet fel: mikor készülhettek, valójában mekkorák, mennyire illeszthetőek be az alkotó munkásságába? Nem lehet biztos abban sem, hogy befejezett vagy befejezetlen művek képeit látjuk, esetleg műtárgyakból alkotott újabb műveket.
Asztalos korábbi kiállításain is foglalkozott a hiány értelmezésével, ezúttal saját művészetét helyezi információhiányos helyzetbe.
Az ideiglenesség érzetét erősítik a falhoz támasztott keretek, a statikailag bizonytalan építmények, félig feltépett ragasztószalagok a csomagoláson. A fotók személytelen, semleges térbe helyezett tárgyakat ábrázolnak, az egyiken fehér lepedővel takart testet látunk, leleplezés előtt. Az alkotások befejezettek szoktak lenni, műtárgy jellegüket kérdőjelezi meg ily módon a művész. Hogy műalkotások-e, az a szemlélőn is múlik.
Ezt a koncepciót folytatja Asztalos a fotón „kiállított” három neves 20. századi művész, Czóbel Béla, Kmetty János és Barcsay Jenő festményeinek megidézésével, amelyek közül kettőt csak leltári számuk alapján azonosíthatunk be: Czóbel Vörösmellényes lány és Kmetty Nagybánya, 1930 című képe nem látható, csak azok hátlapja. Barcsay Kapuívek 1976 című festménye az egyetlen a kiállításon, amelyet elölről mutat be a művész. A geometrikus alkotás köré épített faszerkezet mintegy folytatja, magába foglalja Barcsay művét, jelezve a művészet folytonosságát.
Minden műben „benne van” minden azt megelőző. Avagy: a szemlélő „alkotja” a művet, mintegy kiegészíti, megtölti tartalommal. Akkor is, ha a hiány a mű.
Az „Én művészetem”, ahogyan kiállítása címe is utal rá, Asztalos dilemmáiról vall. Talányos installációival nem csak önreflexiót végez, műveire visszautalva, hanem ezen önértékelési kísérlet keretén belül be is mutatja azokat számunkra. Teszi ezt úgy, hogy másfajta szemléletmódot vált ki belőlünk. Sajátosat, Asztalos Zsoltra jellemzőt. Ez valóban az ő művészete.
Asztalos Zsolt My Art című kiállítása a budapesti Molnár Ani Galériában lenne megtekinthető, ha a koronavírus-helyzet elévülne 2020. április 25-ig.
Borítókép: Asztalos Zsolt, My Art LXIII., 2019, C-print, 50 x 70 cm, 1/5+2 AP, a művész és a Molnár Ani Galéria jóvoltából.
