Egy felmérés szerint az írók több mint háromötöde hallja a szereplőit, és ugyanilyen arányban érzik úgy, hogy azok saját cselekvőképességgel rendelkeznek.
A kutatást a brit Durhami Egyetem, az Edinburgh-i Nemzetközi Könyvfesztivál és a The Guardian végezte. A 2014-es és 2018-as fesztivál meghívottjai közül 181 prózaírót kérdeztek meg arról, hogyan érzékelik a szereplőiket írás közben. Az eredmény azt mutatja, hogy a fiktív karakterek önállósodása gyakoribb, mint gondolnánk:
A kutatásban résztvevő írók 61%-a szerint a szereplőik képesek önállóan cselekedni.
63%-uk hallja a hangjukat a fejében írás közben, és az elkülönül a saját belső monológjuktól. „Néha elmondják, hogy amit kitaláltam számukra, az nem stimmel – ők sosem tennének vagy beszélnének úgy. Általában nem válaszolok.” – mondta egy író név nélkül. David Nicholls, az Egy nap szerzője pedig azt tapasztalja, szereplői beszédének megvan a saját ritmusa, amihez fizikai jelleg is társul.
A kutatás szerint az írók 56%-a látó- és egyéb érzékszervi élményekről is beszámolt.
Ötödüknek támadt olyan érzése, hogy a karakter egy szobában van velük.
A válaszolók tizenöt százaléka dialógusba is tud lépni a teremtettjeivel, például megbeszélik, hogy ők mit mondanának, ahelyett, hogy az író csak „szavakat adna a szájukba”. Néhány író arról számolt be, hogy a szereplőinek saját életük van.
Az egyetem kutatói kiemelték, hogy a résztvevők nem keverték össze a valóságot és a képzeletet. A projekt részeként ugyanis a hallucinációra fogékonyságukat is felmérték, és az írók nem produkáltak eltérő eredményeket az átlagoshoz képest.
Val McDermid thrillerszerző hangsúlyozta, hogy a szereplői hangok csak akkor szólalnak meg, ha ír vagy egy karakter kidolgozásán gondolkodik.
Ennek köszönhető, hogy sosem keveredtek össze a párhuzamosan futó könyvsorozatai: mindig csak az aktuális munkájában segít az élmény.
Forrás: The Guardian, borítófotó: Val MdDermid 1981-ben (Noted, Supplied)
