Reggel
Éles reggel szökik be a réseken.
Páracseppek gurulnak az üvegen.
Megkarcol a novemberi levegő.
Jégvirágokkal telik fel a tüdő.
Ismét a forró tenyér, a puha kar:
magához húz, besötétít, eltakar.
Ismét ez a lenémított nyugalom.
Fénycsík szüremkedik át a hajadon.
Szűkül a rés, melegít a könnyűség.
Belélegzem kilégzésed sűrűjét.
Zárul a héj, terpeszkedik a sötét.
Ásít a nap, visszacsukja a szemét.
Szél
hol láttalak milyen régen
milyen hang bujkált a szélben
poros nyárban száraz télben
hófúvásban napsütésben
éjszakában mélyedésben
pirkadatban ébredésben
kábulatban révedésben
kávézaccban éledésben
ölközelben ölelésben
egymás hőmérsékletében
szoros testben vörös égben
a szétfolyó bizsergésben
benned nyugszom benned járok
megkerülök ellófrálok
körbejárlak felfedezlek
beljebb lesek egyre beljebb
ellátok a legmélyedig
ahol a szív keményedik
keményedik rám tekintget
delejező mély tekintet
felé lépek nézem vakon
tekintettel simogatom
simogatom cirógatom
puhulni kezd elringatom
szuszogni kezd tovább nézem
messzi hang a fehérségben
hol szuszoghat milyen égen
mit álmodhat milyen mélyen
poros nyárban száraz télben
hófúvásban napsütésben
milyen hang bujkál a szélben
Borítófotó: Needpix
