A székesfehérvári Vörösmarty Színház nagy vállalkozásba fogott, négy kortárs szerző segítségével színpadra állítják Madách Imre drámai költeményének, Az ember tragédiájának folytatását – új színekkel. Az előadást szeptember 12-én tervezik bemutatni.
A színház tájékoztatása szerint az online próbateremben már megkezdődtek az olvasópróbák a felkért írók, Darvasi László, Márton László, Tasnádi István és Závada Pál részvételével.
A tervek szerint a darabot a színház négy rendezője, Bagó Bertalan, Hargitai Iván, Horváth Csaba és Szikora János viszi színre a teljes társulat szereplésével.
Vendégművészként Trokán Péter, dramaturgként Perczel Enikő és Tucsni András, zeneszerzőként Dobri Dániel csatlakozik a produkcióhoz.
A közlemény részletezte, hogy a Vörösmarty Színház első alkalommal 2018. december 1-jén mutatta be Madách Imre drámai költeményét Az ember tragédiája 1. címmel, s már akkor felmerült a négy rendezőben Ádám és Éva történetének folytatása.
Szikora János igazgató rámutatott, Madách a 19. század végén fejezte be költeményét, s izgatta őket, vajon milyen alkut kötne ma az Úr Luciferrel.
A folytatás törekszik majd választ találni arra is, milyen történetekbe sodorta Ádámot és Évát a huszadik század.
Darvasi László Térey János halála miatt került a szerzők közé, a keretjáték utáni első szín, a Titanic indulása előtti bál jutott neki.
Az írói munkáról azt mondta, hogy olyan jelenetsort próbált alkotni, amelyben mozgás van, ármány, megcsalás, bűn és bűnhődés, valamint emberi viszonyok teljesednek és hunynak ki, alakulnak át.
Závada Pál színe a Nagyvárad-Berlin tengelyen játszódik, Ádám Nagyváradról indulva jut el az 1930-1940-es évek Berlinjéig.
Végül a berlini fal leomlásával tetőzi be a maga karriertörténetét. A szerző szerint Ádám figurája rendkívül modern, felvilágosult, minden művészeti ág iránt érdeklődik és „van annyira tébolyult és kalandor, hogy felizgatják a Németországban elindult folyamatok”, ezért Berlinbe vágyik.
Márton László írta a keretjátékot.
Ebben – csakúgy, mint Madáchnál – Lucifer szembesíti az emberpárt, Ádámot és Évát azzal, hogy melyek a 20. század egészének és a 21. század elejének tanulságai.
Emellett a Picasso Színben kalauzolja el a nézőt az 1930-as évek kihívásai közt.
Az író Picassót egy zárt jelenetben mutatja be, aki az elején még egy idősödő férfi, aki jól tartja magát, a végén viszont már egy kifosztott öregember, akit otthagyott a felesége, és már nem vesznek olyan lelkesen tőle képeket a műkereskedők, a műkritikus pedig azt mondja róla, hogy „valaha nagy festő volt, most már sajnos csak egy zseni”.
Tasnádi István felvonása a közeli jövőben játszódik, egy pillepalackokból és más kommunális hulladékokból összeállt szigeten.
A szerző úgy vélte, Madách pesszimizmusa a 20. század fényében szelíd idealizmusnak tűnik, a legborzasztóbb rémálmában sem feltételezte volna, hogy egy európai kultúrnemzet szisztematikus népirtást fog végrehajtani egy eszelős ideológia nevében, így talán nem csoda, ha jelenete
még erőteljesebb kérdéseket fogalmaz meg a modern emberiség jövőjével kapcsolatban.
Tasnádi hozzátette: komoly aggodalom szól a szövegekből, hogy merre tart a túlkínálattal felpörgetett, túlingerelt fogyasztói társadalom, amelyre – szerinte – a koronavírus-járvány már adott is egyfajta választ.
Forrás: MTI, borítókép: Jankovics Marcell, Az ember tragédiája, 1983
