csilingelés
(I)
: a nevetésetek vagyok.
a nevetés mely cafatokba tép,
a nevetés mely elhozza a visszatérések örömét,
vadállat és érzelem
együttesen,
cérnával kettévágott hold,
akár a puliszka.
gyönyörűségek
: egymásnak támaszkodó fák között élek.
zöld mélabúkat szokok meg
túlélni a sűrű átjárás helyén,
melynek neve mozdulatlanság.
más idők fái közt élek,
az egyiknek odvában kunyhóra leltem –
fiatalságom és öregsége,
ennyi feledés után,
két gyönyörűség így együtt.
esőről esőre zöldül a kunyhóm.
nemsokára ki sem fogok látszani belőle,
ahogy a magány sem szokott, mikor mosolyogsz,
vagy kitárt karok közt a nap.
Fordító: Mihók Tamás
Borítófotó: Pexels
