Bátorságpróba
A tömött éléskamra bűvöletében
a polcokat bámulom megsavanyodott
kókusztejet kortyolok s évek óta
lejárt a szavatosságom sosem ittam
előtte ilyesmit lehet ennek tényleg
ennyire lisztesen homokosan illik
csikorognia fogaim alatt éppen
ahogy a zománclavór felszíne és a
bőröm közti koszszemcséknek mikor kora
délután már nyugovóra kellett térnem
aznap apám nadrágszíjjal vetett véget
gyerekkoromnak nem túl bölcs játék azon
versenyezni ki tud úgy átrohanni a
főúton hogy minél vékonyabb ősz hajszál
válassza el a gázolástól szeretném
most is azt hazudni annyi év után hogy
a szabadságból nem csak a belső zsebben
felejtett buszjegy maradt figyelem ahogy
a rézsű törésén egyensúlyozol egy
bottal hadonászol miközben a hajnal
madarai karmesternek hisznek nekem
adhatnád benyúlnék vele a gipsz alá
mely helyén tartja repedt peremeinket
apró öröm szaladna eléd térdelnék
kókusztejjel simogatnám letörölném
a bőrödről a véraláfutásokat.
Emberszabásminta
Ült a lépcső alsó fokán
volt már korábban is ilyen
merengett hogy ki lehet-e
kerülni az örökletes
kalitkákat kövér-e már
eléggé mikor kidugja
ujját vagy még vizesedjen
roncs szíve fújja még tovább
a nótát püffedjen még a
fogadkozástól ő ugyan
másképp él nem sirat törött
vonalakat nála nem sző
foghernyó semmi selymet és
a hézagokban elfér a
tisztaság nem olvad majd két
szóvá az ezeroldalas
regény kibékíthetetlen
ellentétek s nem vár ott
hályogos szemű csimpánzként
gubbasztva a lépcső alsó
fokán hogy arra sodorjon
a víz némi banánhéjat.
Borítófotó: Torange.buz
