A szavak ereje
Ahogy a szó kibuggyan
szádból, megkezdi
útját embertársaid
felé, belezúg füleik
hallójáratába, mint
nektáros méhek a
kaptár bejáratán.
Egyszer kedvesen
zümmög, zizeg,
máskor rájuk ront,
lesújt, mint foltos
hiénák a becserkészett
áldozatukra.
Nem térhetsz ki
a szavak útjából
(tipegő korodtól
halálodig formálod
őket te magad is), de
nehezen ismerheted ki,
mikor válnak
szigonnyá mások
szívében, ahogy
kirobbannak torkodból,
és lecsapnak telibe
célzott alanyaidra.
Csak sejtheted,
hogyan hoznak áldást,
s mikor lesz belőlük
kezes bárány.
Megalapozzuk-e
kellően szavainkat,
lépést tartunk-e
tévelygő útjaikkal,
hová, merre szállnak,
kibe hasítanak bánatot,
vagy erejükkel
kiket emelnek az
öröm és a szeretet
égi magasába.
Borítófotó: Pexels
