Sündögök
Farkaséhség lett rajtuk úrrá.
Alkonyatkor indultak portyára.
Medvék hátán lovagoltak,
feltörték a csigaházakat,
kirabolták a fácánfészkeket.
Tűéles fogaikkal
svábbogarakat ropogtattak.
Az éjszaka rejtelmes koboldjai.
Opálos szemük világított a sötétben.
Fürkésztek. Szaglásztak. Szimatoltak.
Felborogatták a liziantuszok cserepeit.
A süncsapdákba szaladtak,
és ott ragadtak.
Nem sejtették,
hogy többé
nem engedheted szabadon
az éji vadakat.
Összegömbölyödsz árván,
ha beköszönt a fagy.
Kecsege
Parányi kecskebékát fogtál nekem.
A szemed ragyogott, mint a papáé,
amikor megpisiltette a dorozmás varangyot,
hogy nevetni lásson.
Hagyta zsenge bőrét megérinteni,
majd egy karcsú lószúnyog után szökellt.
A tó ivadékoktól hemzsegett.
Borsszemnyi, fűzöld levelibékák sütkéreztek
a tündérrózsák fénylő levelein.
Brekegésük viharra figyelmeztetett.
Kvek-kvek-kvek. Ke-ke-ke.
És rázendítettek az ásóbékafélék.
Az iszapbékafélék.
Az evezőbékafélék.
Messziről zengett a Csontváz-szurdok
kísértetbékáinak éneke.
Az üvegbékák szíve izgatottan verdesett.
Mind tudták, hogy bekebelezzük
a kis kecsege fehér húsú combját,
ha egyszer felnövünk.
Borítófotó: Needpix
