A karantén mindenki számára mást hozott. Sokan tudtunk végre előrébb jutni azzal, amit régóta halogatunk. Lőrinci Áron (azaz obwigszyh) számára ez az időszak arra volt elég, hogy egy olyan új albumot rakjon össze, amellyel érezhetően próbálta magát kizökkenteni a megszokott zeneszerzési folyamataiból.
Ahogy a Bandcampen megjelent experi-techno lemezhez tartozó szövegben kifejti: „bár nagyon vonzó vissza-visszatérni a megszokott napi ritmushoz, a folyamatosan ismétlődő ciklusok megtörésére is elapadhatatlan vágy hajt.” Az izolációban töltött időszak – jelen esetben a karantén két hónapja – pontosan erre a mindennapok rohanásában egyébként nehezen megteremthető kizökkenésre adott lehetőséget számára. A personal data teljes egészében ebben az elszigeteltségben készült Esztergomba visszavonulva, ahol a zenész semmilyen fizikai és nagyon kevés személyes interakciót teremtett.
A tizenkét trackből álló album kifejezetten személyes, meditatív hangulatú, elmélyülést igényel,
a szerző saját szavaival élve: „otthon hallgatós hangulatot áraszt”. Erre az albumra inkább jellemző a beat nélküli, absztrakt hangzás, mint a korábbi zenéire. Saját bevallása szerint ezelőtt is érett már benne ez a folyamat, de csak most sikerült elég időt tölteni egyedül ezekkel a gondolatokkal ahhoz, hogy ennek végre eredménye is legyen. Az elszigeteltséget ritkán törték meg külső hatások, mégis megszakította valamennyire néhány együttműködés, amelyek a különböző sávok egymásnak küldözgetésével tapasztalt izgalmas workflow alatt álltak össze végül (initial phase, only loud, transversal).
Az experi-techno műfaja egy olyan képzőművészet és zene közötti határterület, amely segítségével a zenét konceptuálisan értelmezik újra,
és a megszokott dallamokat torzítva vagy zajokkal vegyítve olyan kompozíciókat készítenek, amelyeket már kevésbé lehet zenének nevezni, de mégis az. A personal data alapkompozíciói például szintetizátor- és dobsávok számos gitártorzítón átfuttatott hangjaiból és random talált zajok, továbbá (orosz és francia) beszédhangok összességéből állnak.
A trükk az, hogy a jól ismert elemek torzítása és kombinálása egy idegenszerű, néha zavaró, mégis ismerős kompozíciót hoz létre, amely elképesztően szabad teret enged az asszociációknak.
A vízcsobogásszerű, kristálycsilingelésre hajazó, meditatív mantrákat vagy törzsi dobok hangjait idéző számok néhol egy sci-fi filmzenei betétjének (wardrobe memories), máshol ősi szertartás zenéjének (interminal) tűnnek, vagy épp egy popszám torzított zenei alapjának (stimulate). Megint máshol a különböző hangok összefonódásából áradó erős, de nyugodt energiák olyan hatást keltenek, mint amikor egy közeli barátoddal egész estén át életetek legfontosabb dolgairól beszélgettek (as they drive below us). Az utóbbival kapcsolatban egyébként a megérzésünk egybecseng az alkotóéval, aki megkeresésemre elmondta: „Van néhány szám, amelyik nosztalgikus hangvétele miatt áll hozzám közel. Ilyen például az as they drive below us és az aggtelek, mindkettő egy-egy emlékhez fűződik. Az előbbi a barátnőmmel eltöltött estéhez egy alagút tetején, ahol néztük az elhaladó autókat, az utóbbi pedig a volt lakótársamhoz és egy hűtőszekrény leolvasztásához kötődik.” – Ezáltal pedig az album azzal az új jelentésréteggel gazdagodik, hogy
a zenei kompozíciók egy része valamilyen emlék hangulata által inspirálva jött létre, ez pedig konkretizálja a personal data cím értelmezési kereteit is.
A lemez izgalmas felvetéseket tartalmaz, a szerző korábbi munkáihoz viszonyítva újszerű hangzással, amelyhez hasonlóval azonban már találkozhattunk más alkotóknál. Egyediségét személyessége adja, ami absztrakcióvá emelve előhívhatja a saját hasonló emlékeinket, amennyiben hagyjuk magunkat elmélyülni a különböző hangok vibrálásában.
A teljes elszigeteltségben készült, személyes emlékek által inspirált album bemutatója az ISBN könyv+galéria frissen felújított terében volt. A koncertet az Utca & Karrier magazin szerkesztősége és az EXILES kísérleti elektronikus zenei kiadó együttműködésével tartották meg július 17-én, az Utca & Karrier Hetek keretében, amely egy már második éve megrendezett összművészeti eseménysorozat, filmvetítésekkel, kiállítással, koncerttel és körbeszélgetésekkel. A programsorozatba remekül beleillett az elgondolkodtató, személyes emlékeket előhívó album bemutatója, amely maga is a művészet határait feszegeti, hiszen
ha zajzeneként fogjuk fel, máris a képzőművészeti asszociációk sűrű hálójában találjuk magunkat, amelyben egy csend (John Cage: 4’33”) sokkal jelentőségteljesebb, mint bármely zenei harmónia.
Fontos megemlítenünk még, hogy obwigszyh és a magazin egyik szerkesztője, Lődi Áron között indult egy együttműködés, utóbbi tervezte az album arculatát, amely elég összetett lett, ráadásul
az összes track kapott egy külön covert, plusz a CD-tokba is került egy melléklet.
Mindegyik grafika jól hozza azt az utópisztikus, nosztalgikus hangulatot, amelyet a zenék és az Utca & Karrier magazin képviselnek. Az albumbemutató koncerten limitált mennyiségben lehetett megvásárolni a friss lapszámot, amihez járt egy CD is. A bemutatóra készített CD-k már nem kaphatók, de a Bandcampen az egész lemez elérhető.
obwigszyh: personal data, EXILES kiadó az Utca & Karrier magazinnal együttműködésben, 2020.
