három férfi
böllér
lassan vérezteti ki a dögöket
hangamezők testén a vörös foltok
ha rászáll a dér rózsaszínű
akár gyermekszoba falai
ez a férfi nyers zenész
duzzadt izmai csonttörések
ritmusára húzódnak össze
sóvárogva remegnek orrcimpái
ahogy magába szívja a szagot
juhász
elnyűtt nyármagányát
jégesők szentelik fél
birkák között nyelvére
nehezednek szavai
erdők szülik vágyait
pásztorbotja lánykacajt tipor
vér a subából kikopik télre
gyalázat üvölt a furulyán
fazekas
agyag foltozza kérges sebeit
könnye ereklyévé avatja a sarat
tenyere ősi anyagként sajog
ahogy felsérti ujját a korongozás
barna bánata nedves korsó
ékes mintákat vés bele pompát
kiégeti ne érdekeljen senkit
mitől vörös belül a máz
de ha kérdezik nem tagadja
június
marlak ahogy nyárelőn a macskák
tépik egymást harapják köpik a húst
vérrel mossák le a bagzás szégyenét
élezd rajtam a karmaid majd elfojtom
nem izgat a tested csupán a gőgöd
hogy már csak dacból sem kellesz
játszunk még lassan eleresztik a kutyákat
Borítófotó: Space Dogs
