viszkető erek
fekete
fekete
fekete
hideg levegővel vegyülök
egy lakás fénye szennyez a tömbből
a szemetesautó háromszázhatvan fokos
narancssárga
villódzás
lassú expozíció
tekinteted követi a fény
szabálytalanul ismétlődő
fémes kattogás
szúrt sebek a 02:27 szövetén
rapid eye movement
szempárokat keresel
sűrűsödő igény szerint
a nyál a levegővel együtt hígul
adrenalin a torokban
csomósodik
nyomáskiegyenlítődés
festékhígítóval átitatott nyálkahártya
tépőzárként nyíló
egymásba ragadó ujjak
egyre feszülő
rétegekre bomló árnyék
piros kék
hátrébb állok
messziről kevésbé látszom
piros kék
piros kék
piros kék
kinek kell a homogenitás
ujjlenyomatot hagyok
a száradó festékben
évek múltán is
látszani akar hanyagságom
kinek kell a homogenitás
hagyom folyjon
tudom
ez amolyan vénakeresés
mint aszfaltrepedésből partizán gazok
egérfogóból nyomtalanul szalonnabőr
a festék
penész
festék
penész
festék
penész réteg a beázott sarokból
dilemmáidat
bízd a repedésekre
a jobb a nem
a bal a talán majd holnap
törj kulcsot a zárba
merülj szappanködbe
hallgasd a kád perisztaltikáját
lábaidat hagyd kifelé dőlni
engedd megnyugodni a légzésed
nézd a rorschach-tesztszerű
prizma-penész metszeteket a plafonon
fess hígítóval a falra
vacsorázz komolyzene mellett
még a parizer is előkelő
nevezd el a csótányokat
haragudj
ha nem hallgatnak rá
nevess a vicceiden
mesélj nekik kisszerű problémáidról
fesd penészszínűre a szobát
élvezd kicsit
a kurva életet
Borítófotó: Pikrepo
