A tenger színe hajnalban
Edzésről jön, amikor a lány bejelenti, hogy Krétára utaznak. Ennek most örül, bejárhatják végre Minótaurosz labirintusát. Aztán eszébe jut, hogy tavaly Casablancát ígérte, és a bolgár tengerparton kötöttek ki. Mutasd csak a repjegyeket, mondja. Nem bízol bennem, kérdezi a lány nevetve. Két gyűrött bilétát húz elő a táskájából. Hosszasan vizsgálja, Athén, Heraklion, szeptember 5., 12. Fogalmam sincs, mit találok ki a klubnál, mondja, hogy szabadságot kapjak. Meccsem is lesz azokon a hétvégéken. Erőltesd meg a fantáziádat, feleli a lány unottan.
A repülőn egészen Athénig a görög mitológiáról tart előadást. A lányt kevéssé érdekli, de hagyja, hogy a combját simogassa. Néha közbevág. Ki az a Minósz? Kréta királya. A felesége miért lett szerelmes a bikába? Poszeidón haragja miatt, mert Minósz nem áldozta fel a neki küldött állatot. Őrületet küldött a királynőre. Komolyan, képes volt megdugatni magát a bikával?
Minótaurosznak emberteste volt, bikafejjel és farokkal. Felnőtt korára kezelhetetlenné vált, ezért Minósz óriási labirintust építtetett Daidalosszal a knósszoszi palotájában, és oda vitette.
Az athéniek megölték Androgeuszt, Minósz fiát, mert féltékenyek voltak a sportban elért sikereire. Minósz bosszúhadjáratot indított Athén ellen, és a győzelem után azt követelte, hogy minden kilencedik évben hét ifjút és hét leányt áldozzanak a Minótaurosznak. Amikor már harmadszorra kellett küldeni az áldozatot, az athéni királyfi, Thészeusz önként jelentkezett, hogy megölje a szörnyet. Minósz lánya, Ariadné szerelmes lett Thészeuszba, ezért egy bűvös kardot adott neki, valamint egy gombolyag fonalat, aminek a segítségével kijuthat a labirintusból.
És megölte? Persze, bárkit meg tudott ölni. Félig Poszeidón fia volt. Félig? Igen, Poszeidón állítólag megdugta az anyját. És Ariadnéval összejöttek? Vállat von. Csak annyit tudunk, hogy hazafelé kitette Naxosz szigetén, miközben aludt. Akkor biztos összejöttek, mondja a lány. Végigbulizták az éjszakát. Sóhajt. Azért ez szemét dolog volt a királyfitól. Kitenni a másnapos, halálfáradt, alvó lányt egy szigeten. Miközben pár órája még a faszát szopta. Nem jött be neki? Nem tudom, feleli. Később feleségül vette Phaidrát, Ariadné húgát, akit fogolyként vitt magával.
Jellemző, mondja a lány. Biztosan jóval fiatalabb volt. Tizenhárom éves, szűz, kamasz mellekkel. Thészeusz, miután Ariadnét kitette, elfeledkezett róla, hogy kicserélje a vitorlákat. Az apjával abban állapodtak meg, hogy hazatéréskor fehér vitorlával jelzi, ha sikerrel járt. Amikor az apja a fekete vitorlát meglátta, bánatában a tengerbe vetette magát.
Róla nevezték el az Égei-tengert.
Ez annyira szomorú, mondja a lány. Látom magam előtt az öreget, amikor feltűnik a hajó a tengeren. Összeszorul a szíve. Nekilendül. Nagyon szerethette a fiát. Athénban átszállnak, még félóra repülés Heraklionig. Onnan taxival a faluba.
Fehérre meszelt bungalóhoz vezetik őket. Az üveg tolóajtókat embernagyságú leander bokrok takarják. A házak között emuk, kacsák, gólyák sétálgatnak.
Délben elviselhetetlen a hőség, négytől kellemes. Az ösvény szűk öbölbe vezet, az öblöt meredek hegyoldal fogja körbe. A part felső részét homok, odalent kavics borítja, a víz áttetsző, tiszta. Főleg német szavakat hallani. Kövér, ráncos bőrű nők sütkéreznek melltartó nélkül a napon. A lány gyékényt terít a homokra, papucsát lerúgja, kibújik a szoknyából, áthúzza fején a bikini pántját. Félmeztelenül áll előtte, mellbimbója megkeményedik. Kézen fogja, a vízhez sétálnak, talpa alatt összekoccan a kavics. Az öböl kijáratától nem messze emberfej alakú sziklára lesz figyelmes. Orrát, bozontos haját jól ki lehet venni, de szeme csak egy van, a homloka közepén. Kiúszunk, kérdezi. Még szép, verseny a szikláig, mondja a lány, és berohan a vízbe. Fél percet vár, de nem azért, hogy előnyt adjon neki, nincsen szüksége rá. A fenekét bámulja, az izmok játékát a gerince mentén. A melle oldalát, ahogy fel-alá ugrál futás közben.
Találnak egy algával, vízi mohával borított sima felületet, a gödrökben pocsolyák fénylenek. A lány hanyatt fekszik, feje alá csúsztatja a karját. Hasa feszes, köldökétől mélyedés húzódik végig a melle között a nyakáig. Lassan vezeti kezét az árkon lefelé, a fürdőruha szegélyéig. A ruha anyagán át a hasadékba illeszti az ujját. A lánynak csukva a szeme, zihálva lélegzik. Küklopsz, mondja. Élesen tűz a nap. Micsoda, kérdezi a lány, és tenyerével eltakarja a szemét. A hullámok a szikla pereméhez ütköznek. Olyan az alakja, mint a Küklopsz feje, mondja. Erősebben dörzsöli, a lány szétnyitja a combját, csípője felemelkedik. Szorítja a csuklóját, lefelé nyomja, amíg el nem ernyed a teste.
Te is otthagynál engem egy szigeten, kérdezi a lány váratlanul. Felül. Várja, hogy mozduljon a lány keze, kioldja a fürdőnadrágja zsinórját. Az attól függ, feleli. Hangosan morajlik a tenger. Térde alatt érdes a kövezet, a part sokkal távolabbinak tűnik, mint fél órával ezelőtt. Közelebb húzódik a lányhoz, farkát a melléhez nyomja. A lány felé fordul, a vállába kapaszkodva felrántja magát. Attól, hogy a számba veszlek-e, kérdezi. Szerintem otthagynál akkor is.
Óvatosan a vízbe ereszkedik. A parton találkozunk, kiáltja, tempózni kezd.
Vacsora után késő éjjel érnek vissza a szállásra, a lány azonnal a fürdőbe vonul. A fotelba rogy, a tévét kapcsolgatja. Joghurt, kecskesült, retsina. Halálosan fáradtnak érzi magát. Mit csinálsz, kérdezi negyedóra múlva. Nincs válasz. Otthagyja a tévét, beles a fürdőszoba ajtaján. Vak vagy, sminkelek, mondja a lány, nem látod? Bulizni akarok. Hogy őszinte legyek, feleli csendesen, nincs valami nagy kedvem hozzá. A lány kezében megáll a rúzs, a tükörből néz a szemébe. Gyilkos, ugyanakkor szánakozó tekintet. Ne szórakozz már, szedd össze magad. Hat napunk van, élvezzük ki. Hulla vagyok, mondja, ne haragudj. Te mindig hulla vagy. Kifogásokat keresel. Semmi értelmeset nem lehet veled csinálni. Hajnalban keltünk. Fél napot utaztunk. Pihenni szeretnék. Na jó, rendben, mondja a lány, ha nem vagyok fontos neked, itthon is maradhatsz. Elmegyek nélküled. Lecsapja a neszesszert a kisasztalra. Különös módon most nem ijed meg. Menjél akkor, mondja és bevágja a fürdőszoba ajtaját.
A hűtőben a papírdobozos, csavaros tetejű ásványvizeken kívül nem talál más italt. Bebújik a cipőjébe, az ösvényen a falu irányába indul. Fülledt az este, bőréhez tapad az ing. Az első talponállóban sört rendel. Lefolyik a hab a korsó oldalán. Ruszki, kérdezi az ősz bajuszú csapos. Vastag aranylánc lóg a nyakában. Semmi kedve társalogni. Magyar vagyok, feleli magyarul. Madzsar? Puszkász, puszkász, üvölti a csapos és a söntéspult feletti keretezett képekre mutat. Eszébe jut, hogy Puskás görög bajnok lett a Panathinaikósz és az AEK Athén vezetőedzőjeként. A Panathinaikósszal BEK-döntősök is voltak 1971-ben. Puszkász legend here, mondja a csapos. Can I offer our famous raki? Az egyik képen Puskás világosszürke, hosszú kabátban, zsebre dugott kézzel ácsorog a csapat mellett. It is on the house, kiáltja a csapos. Átlátszó italt tölt a vékony pohárba. A vízzel elkeveredve füstössé, majd tejfehérré változik. Fogpiszkálóval kis szelet sajtot, sárgadinnyét szúr át a tányéron. Mutatja, hogy ne kéresse magát, igyon. It is on the house, Jamasz!
Hajnal kettőkor zár a kocsma, kénytelen hazaindulni. Megkereshetné a lányt, de a lába valahogy nem abba az irányba viszi. Körülbelül félúton, az emelkedő tetején heveredik a fűbe.
Sötét az ég, amikor felébred. Hasogat a koponyája, zsibbadt a keze, a lába. Visszabotorkál a bungalóhoz, óvatosan nyitja az ajtót, a lány az ágyban fekszik, lábszára kilóg a paplan alól. Közel hajol, a hortyogását hallgatja. A hűtőből ásványvizet vesz elő, apró kortyokban iszik, lábujjhegyen kioson a házból. A part üres, a napernyők leengedve. Sohasem úszott még éjjel a tengerben. Már nem részeg, könnyűnek érzi magát. Ruháit a homokra dobja. Hűvös a víz, a hold megvilágítja a Küklopsz fejet. Begázol, erős karcsapásokkal úszni kezd. Jobb, bal, jobb, levegő. Bal, jobb, bal, levegő. Nem érzi, hogy fáradna, sose ment még ennyire olajozottan.
A szikla közelébe érve váratlanul üti meg a hullámok robaja. Leáll. Erős a szívverése, liheg, de még nem kimerült. Ötven méterre lehet. Jobbról kerüli a szirtet, de a sima részt, ahol délután feküdtek, nem látja. Átcsap a hullám a feje felett. Tapossa a vizet, centiről centire próbál közelebb jutni, találni egy pontot, ahol megkapaszkodhat. Talpa szilárd talajba ütközik, de azonnal odébb löki az áramlat. Elfáradt, merevek az izmai, a hullámok könnyedén dobálják.
Szédül, torkát marja a só.
Thészeusz apjára gondol. Máshogy képzeli a halálát. Szerette a fiát, de nem miatta ugrott a vízbe. A szégyentől félt, attól, hogy a sikertelen hőstettet rajta kérik számon.
Fejjel előre zuhan a kövekre. Karját magasba emeli, ösztönösen, hogy tompítsa az ütést. Megszűnik a szédülés, langyos lé folyik a szájába. Nem érez fájdalmat. Tapogatja a homlokát, a szemöldöke felrepedt, de nem talál más sérülést. Mozdítja a lábát, a csontjai épek, feltérdel. Világosodik az ég a háta mögött, keleten. A parti fényeket fürkészi, összehúzott szemmel. Ívesen fogja körbe a szárazföld, egyforma minden, nem tudja megállapítani, honnan indult. A lányra gondol, ahogy kidugja lábát a takaró alól. A lányra gondol, akit kitettek a szigeten. Keresni fogja, ha felébred?
Virrad. Érzi a hátán lefutó vízcseppeket. Az öblök sötétek, homályos a partvonal. Semmi mozgás, idegen a táj. Milyen a tenger színe hajnalban? Ibolya, ezüst, fekete? Beugrik a vízbe, tempózni kezd a sejteni vélt szárazföld irányába.
