férfijárvány?
nekem elbeszelo nem ad name, I csak megir, because she asked, sorry no gold- kozhely? short story
2020. marcius
nekem elbeszelo (job kolto-no) olvassa: slájmos a világ a gyerekek orvososdit játszanak a szerelmesek online tanítgatják egymást az öregek keresztnek a tüdőgyulladást választják és lenyelik a feketeséget slájmos a világ de nem a pénzt köpi ki talán meg van fázva csak földszínű a váladék szipogva köhögünk megfertőzöttek és az orvosok elszállnak sírt ásnak a tanárok a politikusok hiába a világ gyűjti a köpetet koronában megbetegedve isten helyett ki segít ha végbél nyílik feletted
2050. karacsony elott
az 5 eves fiu = 35 eves ferfi mondja: Körbefújtam az udvart a tőled kapott parfümmel, nézd, ugye wonderful a hajam! A kozmetikusnál, pedikűrösnél is jártam, small lájkim, nézd, mellkasom, lábaim lézerrel leszőrtelenítve és ott is kérésedre végre már véglegesen, ahol az állatok is csupaszok! Miért nem figyelsz? Már meséltem our children és azt a mesét, amit az e-bookon bejelöltél, és már vagy… ten minutes alszanak. Nem látod, hogy a körmeim hogy csillognak, akár 20 éve még a tieid? Hátadba vájhatnám, kérdezted akkor? Az arcom is, nézd, rózsaszín-barna púderes, és szépségtapaszokat is tetettem fel, ahogy és ahová kérted, de a te kártyáddal fizettem, tudod, ideadtad, az enyémre vigyázol, azt mondtad. Látod, szemhéjam, mint szemed színe és amilyen kérésedre az új, itthoni köpenyemé lett. Vedd le már a digitális szemüveged, honey, look, biotiszta vagyok szememtől a talpamig, valamikor masszíroztad, és ha kéred, bármikor én is! I love you, érted, sweet mindent megteszek. Gyere! Érted? Come! Hallod? Szám színe olyan ráadásként, mint a vaginádé. Lenyalod? 100%-ban bio food vacsorád elkészítettem, és melegen tartja a digitális melegítő tálca. Nézz már rám! A love-making után csak rád vár, dear, to your beautiful mouth. Do you love me?! Miért hallgatsz még mindig? Mit nézel még mindig? Come, come! I want you, mint az utolsó vacsorát…
a „ki is” 2 szot halkan mondta, a no nem hallotta
2050. marcius
nekem elbeszelo (ekkor mar 65 eves „koltono”, kozepkorunak hittem, de szuvasan write) olvassa: arcomon ráncos napsugarak hajamon fehér miérttemető libidóm pisze orromra hasonlító térdelő gond szememben cseppkőjövő számon ülő savanyú múlt tikkel a lila csendben vágyam nyakamon lelkiismeretlávaként ömlik lefele a jelen szennyes ruháját beáztatnám egy férfi szívébe és akkor majd talán nem jönne vissza soha semmiféle járvány
sorry, I befejez, ennyit tudtam meg from authorless, es mas ad korona my writing, lehajt fead
Borítófotó: Pexels
