Egy ideje már a szuperhősfilmek is reflektálnak saját kvázi-zsánerükre vagy éppen a szuperhős lét elviselhetetlen könnyűségére. Mégis kevés olyan alkotás akad, ami a The Boys-hoz hasonlóan állít görbe tükröt nem csupán a jelmezes igazságosztók, de életünk szinte minden területe elé. Az első évad lazán morbid, erőszakkal és fekete humorral bőven megszórt, középső ujját hevesen lobogtató kedélyességét a második évadra felváltotta egy aktualizáltabb társadalmi kommentár, ahol az említett tükörből visszavágódó reflexiók már mázsás súllyal nehezednek ránk. A nevetés helyét pedig részben a sírás vette át. (A cikk enyhén spoileres.)
A The Boys képregénysorozat megalkotása annak a Garth Ennisnek a nevéhez fűződik, aki a kétezres évek elején új életet lehelt az akkor már egy ideje csapnivaló történetekben vergődő Megtorló karakterébe. Nem mellesleg ugyanő álmodta meg a Prédikátor című szériát, és olyan kultikus címeken is dolgozott, mint a John Constantine-t szerepeltető Hellblazer, a Dredd bíró vagy a Szellemlovas.
Történetei rendszeresen hipererőszakosak, folyamatosan ott motoszkál bennük a sötétség és gyakran a betegesen morbid humor is.
A The Boys ezt a sajátos receptet keveri a klasszikus szuperhős-toposz alapos megbolygatásával, kisképernyőre pedig az az Eric Kripke adaptálta, akinek az Odaátot is köszönhetjük.
Ennis és Kripke világában a szuperhősök nem csupán egy modern mítosz szereplői, hanem hús-vér alakítói is az őket körülvevő mindennapoknak. Míg a médiának heroikus, mindenható megmentőkként pózolnak,
valójában nem egyszerűen gyarló karakterek, hanem az esetek jó részében egyenesen aljas szemétládák.
Esetükben a megfelelő médiareprezentáció kiemelten fontos tényező, hiszen a felettük bábáskodó cégnek, a Voughtnak is érdeke, hogy legeladhatóbb „termékei” kedvező színben tűnjenek fel. Mert a cél természetesen az, hogy gyarapítsák a szinte minden fontosabb gazdasági ágazatot uraló mamutcég profitját. A hősök így saját magukat alakítják a játék- és oktatófilmekben, minden egyes élelmiszer csomagolásáról a képmásuk köszön vissza, és közügyekkel kapcsolatban is rendszeresen megnyilvánulnak.
A Seven (Hetek) névre hallgató csapat vezére Homelander (Antony Starr), akiben Amerika Kapitány patriotizmusa egyesül Superman erejével, és a kameráknak pózolva előszeretettel villantja meg tökéletes fogsorát.
Amit azonban a sorozat nézőivel ellentétben ezek a kamerák nem látnak, hogy a „hős” valójában egy elvtelen, nárcisztikus pszichopata,
akinek sokkal fontosabb, hogy mit gondol róla a közvélemény, mintsem hogy erejét valóban jóra használja fel.
Egy ilyen világban természetesen szükség van azokra a „hétköznapi” fickókra is, akik képesek megregulázni a túlságosan is szabadjára engedett vállalat szupererővel bíró figuráit. Egy ilyen szedett-vedett bandához csapódik Hughie (Jack Quaid), miután barátnőjén egyszerűen keresztülszalad a Seven szupergyors futója, A-Train (Jessie T. Usher). A szerelmét szintén tragikus körülmények közt elvesztő Billy Butcher (Karl Urban) vezette brigád igyekszik kihasználni a hősök egóját és más gyengeségeit, miközben a túloldalról nem várt segítséget kapnak a „szupik” elleni harcban.
Korunk legmeghatározóbb popkulturális trendjét képviselő szuperhősök és a belőlük szerveződő csapatok már minden fronton ostrom alatt tartják érzékszerveinket.
Így a The Boys jó időben, jó helyen int be a sztárkultusznak, a rajongásnak,
a Disneyhez vagy a sorozat otthonának is számító Amazonhoz hasonló óriásvállalatoknak, de még a fogyasztói társadalomnak is. A széria első évada nemcsak hatásában, hanem minőségében is igazi meglepetésnek számított. A láthatóan felszabadult alakítások mellett az őrülten szórakoztató ötletek, az elborult humor, a remek írói munka és a gátlástalanul explicit erőszak-ábrázolás (ami még így is visszafogott a képregényhez képest) mind hozzájárulhatott a szuperhősfilmeket alaposan kiforgató sorozat sikeréhez. Az évad végén érkező csavar pedig megágyazott a második etap egyik meghatározó témájának is.
Az új évad több aspektusból is a család mibenlétét és fontosságát járja körül.
Homelandernek egyszerre kell(ene) szembenéznie gyermekkori elhanyagoltságával, valamint tudatosítania önmagában újdonsült apai szerepét. Az ellenpólusaként megjelenő Butcher ennél egy fokkal komplexebb helyzetben találja magát, és még rég nem látott, kicsit sem becsült édesapja is visszatér az életébe. A húzókarakterekre tehát nagyobb felelősség hárul a családdal kapcsolatos kérdéskör megjelenítésében, de többeknél és más módokon is előkerül ugyanez: legyen szó testvérviszonyról, a családalapítás gondolatáról vagy az otthon melegének távolságáról.
A másik, a cselekmény szempontjából fontosabb téma a politika és a nyilvánosság közelmúltbeli erőteljes átalakulásának kritikájában érhető tetten. Ennek kihangosításához az alkotók jó érzékkel emeltek be Homelander mellé Stormfront (Aya Cash) képében egy meghatározó, új szuperhőst. A hatékony tömegmanipulátor Stormfront a hagyományos médiaszereplésekben kendőzetlenül őszinte képet sugall magáról, nem fél senkinek a képébe mondani, hogy szerinte mi a baj a világgal. A közösségimédia-felületeken hatalmas követőtábort szerez,
hangos látszatmegoldásokkal teletömött üres lózungjai és jelmondatai mellé népes tömegek csatlakoznak,
miközben Homelander csak egyszerűen élvezi a köréjük gyűlt embersereg imádatát. Amikor végül kibújik a szög a zsákból, nem is érti meg, de talán nem is érdekli igazán, hogy mivel van dolga pontosan. Stormfront nézetei nemcsak a társadalomra jelentenek veszélyt, de a szupererős csapat belső dinamikáját és kapcsolatait is szétzúzzák.
A The Boys második évadába már csak azért sem nehéz belelátni napjaink Amerikájának legégetőbb problémáit, mert a pimasz szatíra egészen konkrét, majdhogynem szájbarágós idézetekben manifesztálódnak. A „Make America Great Again”-szlogen mellett a terrorizmus veszélyére hivatkozó bevándorlásellenesség, a bűnbakállítás és Alexandria Ocasio-Cortez demokrata politikus elhíresült tánca is bekerült a sorozatba. Az első évadban már előbújó témacsírák élesebb politikai felhangot kapva hajtottak ki,
és a sorozat íve is közelebb áll a politikai thriller dramaturgiájához, mint a korábban megszokott fekete komédiába oltott akcióorgiához.
Ezzel együtt a fő cselekményszál felfutása és kialakítása is picivel lassabb tempóban zajlik, és láthatóan háttérbe szorul a cselekményvilágot addig meghatározó egyik legfőbb mozgatórugó. Így nagyobb tér marad az újabb témák kibontakozásának és egy hangsúlyosabb mellékszál felerősödésnek is, amelyben az alternatív, üzleti alapú, vallásos gyülekezetek kerülnek terítékre.
A mindössze nyolcepizódos évad minden részére jut valamilyen meghatározó esemény, de összességében mégis olyan,
mintha a készítők a szédítő és kimerítő érzelmi hullámvasútban kulminálódó évadzáróra tartogatták volna szinte az összes puskaport.
Az első évadhoz hasonló Star Wars-utalást rejtő fináléban nem is igazán jut hely másnak, csak az eszeveszett fejkapkodásnak, amikor elszabadulnak a korábbról felgyülemlett indulatok. Nemcsak az évad, de az egész sorozat legkatartikusabb momentumait tartogatja ez az alig több mint egy óra, ami a következő évadra is minden eddiginél sötétebb árnyékot vet.
A széria egyik nagy, már említett erőssége a színészi alakításokban keresendő. Az alapvetően jól működő gárdából még így is kiemelkedik Karl Urban a brit antihős szerepében,
valamint Antony Starr, aki letaglózóan erőteljes és félelmetes játékkal kelti életre az önimádó Homelandert.
Ugyanakkor a többi karakter vajmi keveset változik a történet során. Bár igyekszik árnyalni őket a forgatókönyv, időnként még múltbéli eseményekbe is bepillantást nyerhetünk, és a Seven is formálódik valamelyest, de a status quo nem borul fel, csupán visszatér az első évadban megismert kiindulóponthoz. Ez magában rejti az önismétlés veszélyét is, de a fontosabb karakterek jellemváltozása/-torzulása elég mozgásteret biztosít a sorozat készítőinek a következő etapra.
A The Boys a második évadra megpróbált szélesebb teret adni társadalmi kommentárjának, amelynek részben a komikus értelemben vett őrültsége, a karakterfejlődés és a történetvezetés látta kárát. Szerencsére azok sem zavaró mértékben, így a sorozat képes volt megőrizni már kevésbé üde, sötétebb tónusúra festett, mégis egyedi színfoltjellegét.
The Boys 2. évad, 2020. Alkotó: Eric Kripke. Szereplők: Antony Starr, Karl Urban, Jack Quaid, Aya Cash, Jessie T. Usher, Erin Moriarty, Dominique McElligott, Laz Alonso, Chace Crawford, Tomer Capon, Karen Fukuhara. Forgalmazza: Amazon Prime Video.
A The Boys a Magyar Filmadatbázison.
