„Lánykából nő, aztán meg néni”

Szécsi Noémi munkássága nem csupán regényekre, valamint gyerekkönyvekre terjed ki, fontos nőtörténeti munkái is megjelentek az elmúlt években: Géra Eleonóra Erzsébettel közösen készült el 2016-ban A budapesti úrinő magánélete (1860–1914), illetve 2017-ben A modern budapesti úrinő (1914–1939). E művelődéstörténeti szövegkorpusz harmadik pillérjének is tekinthető a szerző 2019-ben megjelent, ebben a témakörben első önállóan írt műve: a Lányok és asszonyok aranykönyve – Szépség, egészség, termékenység és szexualitás a 19–20. század fordulóján.

A kötet – témáját, tárgykörét és felépítését tekintve – ugyan szorosan kapcsolódik az első két, női lét- és életmóddal foglalkozó könyvhöz, de kiemelt hangsúlyt helyez arra a mozzanatra, hogy a 19–20. század fordulóján, az emancipáció hajnalán

a nők társadalmi beágyazottságának állapota valamelyest elmozdulhatott a férfiakkal való egyenjogúság irányába:

megnyíltak számukra az egyetemek és a munkahelyek is. A megbélyegzéstől azért mégsem mentesültek teljes mértékben. Továbbá a Lányok és asszonyok aranykönyve nem csupán a budapesti úrinők közösségét mint a magyar társadalom egy különálló szegmensét vizsgálja, hanem a perspektíva bővítésével városi és falusi asszonyok, grófnők és cselédlányok együtt, nőiségükben, női létükben közös vizsgálati területként artikulálódnak. A kötet a Park Kiadónál jelent meg, és a szöveggondozás sajnos számos szerkesztési hiányosságot hagyott maga után: majdnem a korpusz egészének szüksége lett volna egy alapos átfésülésre a szórendi pontatlanságok és a hosszú, nyakatekert mondatok javítása érdekében.

Ugyanakkor Szécsi Noémi legújabb kötete egy rendkívül tudatosan strukturált, kompakt vállalkozás,

amely különböző (szöveg)források – korabeli regények, naplók, levéltári anyagok, visszaemlékezések – fúziója. Mindezek segítségével a szerző az Előszó után következő öt fejezetben, kronologikus sorrendben, a nők életszakaszainak leginkább testfókuszú vizsgálatát, illetve bemutatását végzi el, főként a termékenységre fókuszálva: Lányok teste; A test mint házassági tőke; Anyák teste; Test és lélek; Asszonyok teste. Emellett más témák is előkerülnek, többek közt a korszakbeli házasodási szokások, a teherbeesés problémái, mint a meddőség, a szüléssel járó testi (el)változás, valamint a fiatalság megőrzésének nehézségei is.

Említésre méltó a szerkesztésmód montázs-jellege,

helyet kapnak ugyanis kortárs szépirodalmi művekből származó szövegrészletek (például Kaffka Margit, Bródy Sándor vagy Erdős Renée tollából), valamint bulvár-felhangú újságcikkek, reklámplakátok és orvosi ábrák is, amik egyaránt tükrözik a szerző korszakban való jártasságát, ugyanakkor megkönnyítik a leírtak befogadását és sajáttá tételét az olvasó számára.

Az említett orvosi ábrák kiemelt helyet foglalnak el a munkában, ugyanis Szécsi Noémi legfőbb inspirációi az első magyar orvosnő életútja és orvosi naplói voltak. Dr. Hugonnai Vilma emancipációs törekvései, illetve (a századfordulós politikai és társadalmi körülmények következtében) csak jóval a diplomaszerzés után kiteljesedő karrierje már önmagában motivációt nyújthatnak egy nőtörténeti kutatásnak. Ugyanakkor az orvosnő szakmai naplói az egyes betegségek, az azokra való korabeli gyógymódok, valamint a különböző társadalmi osztályú (és szemérmességű) nőbetegek orvosi rendelőben való magatartástípusainak leírásai is izgalmas betétek a kötetben.

A Lányok és asszonyok aranykönyvének fontos aspektusa a „kölcsönzött hitelesség”,

egy egyetemet végzett, a korban legálisan(!) praktizáló orvosnő tollából ismerhetjük meg a 19–20. század fordulójának női orvoslását.

Jellemző a szöveg hatásmechanizmusára az az érdekes ambivalencia, hogy egy-egy részlet pikantériával rendelkezhet, de az orvosi szövegekben ezek jórészt szilárd objektivitással tárulnak elénk – ezáltal mintegy a „kukkoló” pozíciójába kerül a befogadó: „A 21 éves K. Mariska azzal tűnt ki a többi gyomoridegességgel, vérszegénységgel, tüdőbajjal, esetleg férjüktől elkapott nemi betegséggel érkező asszony közül, hogy nem gyógykezelést, hanem egy tanúsítványt szeretett volna. Azt is előadta, hogy miért: »Kérője akadt, kinek fejét telebeszélték, hogy nem tiszta már, érintkezett mással, ezért bizonyítványt kér, hogy virgó.«” (Dr. Hugonnai Vilma orvosi naplói 4. kötet. 1899. szeptember 18., K. M. idézi: Szécsi Noémi: Lányok és asszonyok aranykönyve, 87.)

A könyv hátoldalára (vélhetően piaci megfontolásból) a szöveghez kapcsolódó izgalmas kérdések kerültek,

a szüzesség áruba bocsájtásától a hisztériáig. Az utóbbival kapcsolatban figyelemreméltó vállalás az írónőtől, hogy az ókortól kezdődően áttekinti e jelenség történetét, s bemutatja e betegséget a vizsgált korszak társadalmi kontextusában is. Azon túl, hogy a hisztéria egyfajta gyűjtőfogalom volt, és sokféle, sőt szinte bármilyen szimptóma felcímkézésére szolgált, a már eddig is (köz)ismert, általános információknál nem tudunk meg többet e jelenségről, így nem juthatunk közelebb a behatóbb korszaktörténeti szemlélet kialakításához sem: „A századfordulóra a hisztéria »mainstream« diagnózis és gyűjtőfogalom lett. Hugonnai Vilma egyaránt hisztériásnak nevezi azt a hipochondert, aki mindenféle testi tünet nélkül visszatérően megjelenik a rendelésén, de a hörghuruttal érkező, folyton kellemetlenkedő vénkisasszonyt is (…).” (254.) Mindezek tekintetében, ami által unikális lehetett volna e fejezet, annak csak hiányát érezhetjük a Test és lélek című részben,

az innovatív közlések elmaradása, kis túlzással, az egész kötetre is érvényesnek mondható.

Mindezeken túlmenően fontos lehet feltenni a következő két kérdést: mi e kötet műfaja, illetve hogyan jelöli ki saját olvasóközönségét? Montázs-jellege következtében a szöveg szépirodalmi intertextusokban is bővelkedik, de nyelvi-stiláris sajátságai miatt sokkal inkább mondható esszéisztikusnak. Művelődéstörténeti munkákhoz képest az elbeszélés stílusa látványosan nem törekszik objektivitásra, helyenként túlságosan könnyed, „bulvárszerű” a szövegek modalitása. Orvostudományi jellegű közbevetései miatt pedig ismeretterjesztő munkaként is megállhatná a helyét, de az említett betétek csekélysége következtében mégsem tekinthető szakszövegnek. Mindezek alapján nehéz volna a Lányok és asszonyokat konvencionális műfaji kategóriákba (ha egyáltalán léteznek ilyenek) sorolni.

Olvasóközönsége leginkább – vélhetően – nőkből állhat,

amelynek talán az lehet az oka, hogy egy nőtörténeti áttekintés identitásformáló erejű lehet a mai nők számára, segíthet megismerni és meghatározni vagy éppen megszilárdítani a nők aktuális pozícióját a jelenlegi társadalomban, bizonyos felmerülő kérdésekre pedig válaszokat találni a múlt által. Emiatt viszont érvényes lehet egy olyan olvasata is e munkának, amely során ez a női perspektíva a feminizmus által elért vívmányok felvértezettségével nyílik e korszakra, az emancipáció hajnalára. Így egyes szöveghelyek, mint a magzatelhajtás morbid, korabeli módszerei, a szüzesség mint alapelvárás a „házasságpiacon”, vagy a nőket érintő egyenlőtlen bánásmód mind felháborodást kelthetnek a befogadóban. Mindezt a szövegen helyenként markánsan érzékelhető, számon kérő modalitás is támogathatja. Ezzel szemben talán eredményesebb lehet egy olyan olvasói attitűd kialakítása, amely számot vet a jelen és múlt szemléletbeli, társadalmi, kulturális differenciáival, illetve a szociális változások lassú alakulástörténetével, s ezek alapján interpretálja a múltbeli eseményeket.

Szécsi Noémi legújabb kötetének üdvözlendő jegye viszont, hogy úgy beszéli el a múltat, hogy közben ráirányítja a figyelmet a jelen „női problémáira” is: bár valóban javult a nők helyzete a 21. századra, de a sztereotípiák alapján történő ítélkezés mértéke és tárgya lényegében nem változott. A könyv egyes témáit említve,

ma is megfigyelhető a családorientált és a karrierista nők szembenállása, vagy az abortuszvita

(a kötetben a bábaság története ennek a küzdelemnek a párhuzamaként bomlik ki), valamint a megbélyegzés azokat a párkapcsolatokat illetően, ahol a felek között nagy a korkülönbség (Szécsi Noémi Prielle Kornélia 46 évvel fiatalabb férjével kötött házasságát említi e témában).

Zárásként a szerző munkásságáról fontos megjegyezni, hogy alapos nőtörténeti kutatásai szépirodalmi írásait is inspirálják.

Erre lehet példa a Nyughatatlanok című regény-trilógiájának 2011-es címadó műve is,

amelyben a cselekmény egy része az utódnemzés különböző okokból következő fontossága köré szerveződik. Továbbá a női test „megmérettetése” és tökéletesítése egy (újabb) gyermek kihordására a harmadik részében, a 2017-es Egyformák vagytokban újra nagy hangsúlyt kap. A trilógiában is megjelenő, és a Lányok és asszonyok aranykorában részletesebben bemutatott nőgyógyászati vizsgálatok, a nőknek szóló orvosi tanácsok (mint például a meddőség fürdőhelyekkel való gyógyítása), valamint a társadalmi beágyazottság problematikussága és a szerelmi kapcsolatokban rejlő kötelező alávetettség mind-mind hiteles korabeli dokumentumok ismeretén alapulnak. Élmény olyan irodalmat olvasni, amely mögött ilyen jelentős tudásanyag van.

Szécsi Noémi: Lányok és asszonyok aranykönyve – Szépség, egészség, termékenység és szexualitás a 19–20. század fordulóján, Park, Budapest, 2019.

A borítófotót Máté Péter készítette. A cikkben szereplő képek illusztrációk a kötetből, a Park Kiadó engedélyével közöltük őket.