Kiosztották a 2020-as DECODE díjakat építészeti, illetve vizuális és alkalmazott művészetek kategóriában. A pályaművekből rendezett kiállítás 3D-ben virtuálisan bejárható.
A DECODE Kortárs Építészeti és Művészeti Alapítvány kiállítással egybekötött díjpályázatot írt ki.
A cél a társművészeti ágak szorosabbra fűzése és új kapcsolódási pontok keresése.
Fel akarják hívni továbbá a figyelmet a gondolatok köré épülő alkotásra és ezáltal az értékteremtésre. A DECODE Alapítvány a pályázók mellé idén két építészirodát is meghívott, a japán Sou Fujimoto Architects-et és a díjat alapító BORD Építész Stúdiót egy-egy munkájukkal. A szakmai zsűri 62 pályamunkából választotta ki a kiállítókat és a díjazottakat. A két kategóriában összesen nettó 1,2 millió forintot, egy-egy fődíjat és két-két ígéretes projekt díjat adtak át.
A fődíjat építészet kategóriában Fehér Anna Ditta Hajlék című alkotása kapta.
Fehér építőművész, jelenleg tanár. Anthony Gall Phd, Ybl- és Pro Architectura-díjas építész, az óbudai Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Karának oktatója így méltatta pályaművét: „egyfajta élettani útikalauz és egyben vándorlási kísérlet egy VI. kerületi albérlet és egy szentendrei erdei helyszín között. Párhuzamokat állít az alkotás Juhani Palasmaa finn építész (1936-) szemlélő módszertanával: a célorientált mechanizmusoktól mentes, a tapasztalatokon alapuló valódi érzék-halmaz hajlékszerűen rajzolódik ki előttünk. Elgondoltató, vajon nem ilyen csupa jó érzéssel és optimizmussal teli jó életre vágyunk-e igazából? Másképp látni… és másképpen tervezni. Kihívás. Mindannyiunknak.”
A másik kategóriában Nagy Esztert ismerték el a fődíjjal a Genius Lociért.
Nagy Csíkszeredán született 1993-ban. Marosvásárhelyen és Budapesten tanult színházi díszlet- és jelmeztervezést. Képzőművész édesapjának hirtelen halála az alapokig rombolta le az addigi valóságát, úgy érezte, hogy nemcsak őt, hanem az alkotással való kapcsolatát is elvesztette.
A munka önfeltárási folyamat volt, amely során szembenézett az addigi traumáival, ebből lett a negyedórás videóperformansz.
A videóban látható helyszínek a művész életének állomásai, amelyek összekötik a múltat a jelennel: például a presszó, ahol dolgozik vagy az étterem, ami előtt összeesett az édesapja. A videó alatt szóló zenéknek is különleges szerepük van: Mike Nylons nyers és lényegre törő remake-je juttatta el abba az állapotba, hogy ki tudja adni magából a dühöt. Az Omega Fekete pillangó című száma pedig szimbolikus jelentéssel bír, ez szólt a temetésen, ez testesíti meg mindazt, amivel a projekt segítségével megpróbált megbirkózni.
„Az a legmegkapóbb és legmeghatóbb vonása, hogy játszi könnyedséggel halad előre a néző számára olykor nehezen követhető asszociációk mentén, ám ezen az úton végül a terek és a felület feszültségét és poézisát is képes megmutatni.” – szólt Dr. Kukla Krisztián, az Art Quarter művészeti vezetőjének dicsérete. „A trash-videók egész kelléktárát felvonultatja, a zene – a technósított Fekete pillangó – központi szereplő, a videó tulajdonképpen egy videó-performansz önreflexív werkfilmje.”
A pályaművekből rendezett kiállítást november 10-én a Faur Zsófi Galériában nyitották meg az eredményhirdetéssel egybekötve.
A kiállítás a járványügyi korlátozásokat tiszteletben tartva virtuálisan járható be a Decode Alapítvány honlapján keresztül.
Építészeti kiállítók: Ahmed Al-Salhi, Anwar Mohammad, Bata Balázs, Ludányi Nóra, Máté Manda, Molnár Tamás, Szigetvári Balázs, Bríz Heléna, Buda Enikő, Juhász-Tóth Gábor, Fehér Anna Ditta, Horváth Csilla, Szűcs Ágnes, Tömöri Péter, Kazi Zsolt, Kocsmár Bianca, Komáromi Dóra, Magyar Nikolett, Offra Flóra, Sztana Boglárka, Ürmössy Barbara, Vadász Vanessza.
Kiállítók művészet kategóriában: Bagi Attila, Boruzs Ádám, Fülöp Richárd, Szilágyi Róza Tekla, Gettó Ferenc, Kárpáti Judit Eszter, Malya Attila, Nagy Eszter, Süttő Anikó, Vető Orsolya Lia, Patrick Tayler.
A kiállítás kizárólag virtuálisan, egy évig látogatható.
Borítókép: Decode