Ahhoz, hogy részesei legyünk a művész teremtette nootikus transzcendens világnak, bizonyos értelemben át kell lépnünk a határainkat. Hogy megértsük, mit rejt ez a titokzatos installáció, el kell olvasnunk a művész Dr. Czakó Kálmán tudós-pedagógussal közösen írt szövegét, amely a tárlat részeként diskurzusba lép a művekkel.
Egy hosszú, időt és tereket átlépő utazásra invitál bennünket Koroknai Zsolt kiállítása. Mielőtt rálépünk a grafikus irányította sajátos útra, a tárlat befogadóiként fel kell fejtenünk valamit ebből az emelkedett kontextusból. A cím értelmezésével célszerű kezdeni.
A nootikus kifejezés a görög nous szóból származik, amelynek jelentése elme, tudat.
A transzcendens pedig a latin transcendo, átlépni igéből eredeztethető. Tehát valamiféle tudati és szakrális határátlépésről beszél Koroknai installációja. Az első hallásra elméletinek tűnő fogalmak azonban kézzel foghatóan, letisztultan vizualizálódnak.
A tárlat bevezetéseként, egyfajta ráhangolásként, akvarelleket látunk, amelyek szinte lebegnek a térben.
E huszonegy képeslap méretű munka különféle úti élményekről számol be, road movie jelleggel. Jelen világunkra jellemző, hogy benyomásainkat általában mobiltelefonos fotók révén memorizáljuk. Azáltal, hogy Koroknai nem ezt az eljárást követi, hanem klasszikus módon, manuálisan festi meg élményeit, egy nagyon sajátos látványvilágot alkot.
A londoni, portugáliai, New York-i és balatoni anzixok mindegyike harmonikus színeivel teremt egyedi atmoszférát, visszaadva a helyszínek markáns hangulatait, mindemellett
a képek könnyedséget, az emlékek illékonyságát is sugallják.
A legkorábbi alkotás 2003-ban, a legújabb pedig 2020-ban készült. Az időbeliség az útinaplójelleg miatt válik lényegessé, hiszen élményeink mindig egymásra rakódnak, egymásból építkeznek, ezáltal válnak időtlenné. Az idő relevanciája akár elhanyagolható is lehetne, hiszen életünk folyamatos úton levésként is értelmezhető. Ám ebben a különleges esztendőben, 2020-ban az utazás toposza is új értelmet nyerhet. A teljes életünket átformáló és mindent felforgató pandémia az időbeliségnek és a térbeliségnek is jelentést ad. A vírus utazásainkat is korlátozza, így 2020-ból a külföldi élmények híján csak belföldön rögzített időpillanatok lenyomatait láthatjuk.
A sajátos road movie utolsó képével elérkezünk egy különleges pillanathoz, amikor is egy képletes kapun kell átlépnünk a metafizikai örökkévalóság jelenébe. Ez az átlépés egy titkos, természetfölötti világba vezet, amely az előzőekhez képest másfajta rendet feltételez. A fémből hegesztett háromszögű keret a szentháromság szimbólumaként szakrális tárgyat tart, amely szinte lebeg a térben. Egy 17. századból való tabernákulum fiókja ez, amelyben egykor valószínűleg templomi oltárszentséget őriztek. A mesteri módon, háromféle fából faragott, intarziás szekrény fiókjába óhatatlanul is bele kell tekintenünk. Feltételezzük, hogy valami fontosat rejt a fiók mélye.
És valóban, a leglényegesebbel találkozhatunk itt: önmagunkkal kell szembesülnünk.
Ezt szimbolizálja a fiók szándékolt üressége, amely a távol-keleti filozófiák szerint a teljességet vagy a nirvána állapotát jelenti. Ennek elérése az ember földi életének legfőbb célja lehet. A tabernákulum teljességében a videóinstallációban jelenik meg, amelyet jól kiegészít az érett és hulló csipkebogyók animációjának megindító látványa. Ez a járvány időszakában, földi életünkre vetítve, akár a legmagasabb C-vitamin tartalmú gyümölcs egészségvédő hatásával is azonosítható, a bogyók könnyed lebegése pedig érthető az égő csipkebokor, azaz az isteni kinyilatkoztatás szimbólumaként is.
A szférák zenéjét és a világ morajlását a kiállítótérben feltűnő klasszikus gitár, valamint a rajta megjelenő rajzolt macska szimbolizálja. A gitár hangja, illetve a macska dorombolása rezonál a videóinstallációban, hogy közvetítsen valamit a világegyetemet uraló galaktikus hangzásból.
A zenész-képzőművész Koroknai gitárszólója alatt egy különleges vers szövege olvasható.
„Kék álarc mögött Valaki altat… / Nagy hűvös ujjak Utánam nyúlnak / Fülembe puha kék vattát dugnak! / Kék álarc mögött Valaki hallgat…” (Kisfaludy Erős Piroska: Kék álarc)
Kisfaludy Erős Piroska 1977-ben írt Kék álarc című versének sajátos illusztrációja ez. A múltban a költő a család barátjaként a gyermek Koroknait kérte fel, hogy készítsen rajzokat kötetéhez. Ez akkor nem valósulhatott meg, de idén, a kék maszkok új korszakában a vers másfajta értelmezést és kontextust kapott.
A kék álarc földi létünk szimbóluma lehet, amely mögött halhatatlan lelkünk örökkévalóságát fedezhetjük fel. A 2020-ban álarcba burkolózott világunk, mintegy a felettünk lebegő nootikus transzcendens fizikai védelmeként is értelmezhető. Mégis, az álarc szinte folyamatos, kötelező viselése és a vírustól való örökös fenyegetettség érzése félelemmel tölthet el bennünket. Korlátozódnak úti élményeink, szabad életünk és mindennapi tevékenységeink. Mindezek ellenére Koroknai Zsolt kiállítása bizonyítja, hogy
ebben a helyzetben is lehet jövőképünk, most is van honnan segítséget várnunk.
Tekinthetünk fölfelé, rábízhatjuk magunkat valamiféle nootikus szakrális erő védelmére. Kisfaludy Erős Piroskával együtt átérezhetjük, amint a „Nagy hűvös ujjak Utánam nyúlnak”.
Szép, nootikus, transzcendentális élményeket kívánok mindenkinek!
Koroknai Zsolt Nootikus Transzcendens című kiállítása a budapesti K.A.S. Galériában tekinthető meg 2020. november 11-ig. (Az írás a tárlatmegnyitó beszéd szerkesztett változata.)
A borítófotót Swierkiewicz Áron készítette.
