Hajszállal csúszik le a remekműstátuszról Sacha Baron Cohen polgárpukkasztó filmjének folytatása, egyetlen hibája egy látszólag apró, ám annál fontosabb baklövés.
Gyakran maskarát öltő humoristánk már 2006 környékén jól érezte, felesleges volna újra előrántani a kalapból Borat Szagdijevet, a botcsinálta kazah riportert. Kultstátuszba emelkedett
áldokumentumfilmje (mockumentary) ugyanis nemcsak fiktív alteregóját, hanem a tréfa mögött álló porondmestert is globális ikonná avatta
– így ha a szovjet utódállam dicső gyermeke ismét Amerika utcáit róná, pont a váratlanságból fakadó, áldokumentarista poénjai áldozatává lett, mikrofonvégre kapott emberek reakciói tűnnének kimódoltnak, és a folytatás rögtön veszítene különlegességéből.
Mintha Cohen Borat utáni karrierje is hasonlóra bökne rá. Noha a Brüno homofóbia- és rasszizmusellenes szándékai felforgatóan nemesek, viccdinamikája hagy kívánnivalókat maga után, míg A diktátor vagy az Agyas és agyatlan jobban húztak az egyre fáradtabb beöltöző-médiahackek irányába.
Kivételként talán Cohen 2018-as Showtime-sorozata, a Who Is America? említhető.
Cohen azonban most hibátlanul rátapintott valamire: Donald Trump 2016-os elnöki győzelme, a világot letaroló demagógia, sőt az erdőtűzzel, rendőri brutalitással, #BlackLivesMatter-rel, fehér házi álhírekkel, pandémiával, a mozibezárásokkal majdnem teljesen gallyra ment 2020-as esztendő újfent szükségessé tette a kazah Beleznay Endre színre lépését, a premiert épp az idei választások napjaira időzítve. Trollkodása azonban nem merül ki ennyiben.
Mint az első rész, a Borat utólagos mozifilm is polifóniával élő, több frontról ránk zúduló szatíra.
Már Ali G, a gyalázatos angolt beszélő wannabe rapper is utalt erre, de az őrült kazah ámokfutásakor derült ki a lényeg: Borat álriporter-szerencsétlenkedései ugyanis nemcsak az elmaradott, egyrészt tudatosan, másrészt szándékosan karikírozott kazahokon pukkadoznak, de az USA jóléti társadalmát is górcső alá veszik, a folytatás pedig már a nyitánnyal tisztázza ezt.
Hősünket a Gulágra küldték, miután 2006-os kalandja közröhej tárgyává avatta Kazahsztánt. Tizennégy évnyi robot után azonban alkut kínál neki Nazarbajev exelnök: nyerje el az amerikai politikai elit kegyeit – Oxána, a medve után szabadon – Johnny, a majom segítségével. Természetesen nem ilyen egyszerű a diktatórikus küldetés, olyannyira, hogy végül újra két, első látásra radikálisan különböző ország összeütközése (culture clash) sül ki a dologból, vagyis
készen áll a terep a kazah és a jenki sztereotípiák fejtetőre állítására.
Viszont nagyon is érdemes tenni egy distinkciót. A Borat utólagos mozifilm, ha lehet, még elődjénél is jobban nyomatékosítja: párhuzam vonható az egyre inkább jobboldalivá fajuló Egyesült Államok berendezkedése és a fejletlen kazah viszonyok között. Cohen szerint mintha nem is tátongana olyan nagy szakadék egy már romokban heverő és egy jelenleg épp az önnön szabadságáról lemondani készülő illiberális demokrácia között.
Pusztán idő kérdése a hanyatlás, így a második felvonás vulgáris humorú kultúrantropológiai szála is erősebb. Jason Woliner, a Larry Charlest váltó direktor újfent karcos, komoly hangvételt ígérő vágóképeken engedi útra Boratot, fekete humorú road movie-paródiája az első rész vagy éppen a heist movie-t, a havermozit és az útifilmet ötvöző Blues Brothers szellemében nélkülözi a hagyományos cselekményt. Fragmentumokat kapunk hétköznapi emberekről, ugyanakkor a kurrens tétel a folytatások szellemiségének is adózik.
Lévén Borat immár gigasztár, akit egyszerű texasi járókelők is haverként üdvözölnek, kénytelen újabb álruhákba bújni.
Vagyis Sacha Baron Cohen, az eleve kitalált figuraként poénkodó Peter Sellers-/Andy Kaufman-utód saját alakmása bőrébe bújva vesz föl jelentős testmaszkot, és adja el magát déli arisztokratának, fehér szuprematisták lelkére beszélő country-zenésznek vagy egy játékcsecsemőre emlékeztető Trumpnak.
Nem vész el tehát a folytatások „nagyobb, viccesebb, otrombább” lózungja, Cohen intelligenciáját tükrözi, hogy a komikum-maximálás ezúttal a történet szerves része, valamint újabb szimbolikus eszköz a világban uralkodó előítéletek fricskázására.
Míg 2006-ban Borat és a drabálisan kövér Azamat Bagatov meztelen, homoszexuális etűdbe torkolló hotelbunyója a buddy movie-k ünnepléseként és sajátos destrukciójaként csengett le, addig az „utólagos mozifilm”-ben (túl azon, hogy a fő karakter falujának, régi ismerőseinek exponálását is becsülettel végzi)
Szagdijev egy házasságon kívül született kamaszlányt is a nyakába vesz,
tehát most az apa-lánya relációból születik görbe tükröt adó apamelodráma. Fénymásolóipari szakmunkástól és influenszertől abortuszellenes figurákon át bálba látogató, ám frakkban, estélyiben is hipokrita burzsoákig mindenkin csattan az ostor Borat és Tutar nexusán keresztül.
Újfent kiderül, hogy elsősorban nem Borat hozzáállása a humorosan tanulságos,
sokkal inkább a célkeresztjébe vetődők cseppet sem átgondolt reakciója. Vagyis apa és lánya menstruációval egybekötött termékenységi tánca mellett remekül megfér egy jómódú lányka suttyomban eleresztett káromkodása. Politikai szatíraként viszont akkor kel igazán életre a mozi, amikor Cohen (valamint a lányát játszó, azóta Jimmy Kimmelnél is vendégeskedő Maria Bakalova) nyílt állásfoglalást tesz. A címszereplő Mike Pence alelnök gyűlésére ront be házassági célzattal és okoz galibát, két vírustagadó redneck házába nyer bebocsátást, akik meggyőződésből hirdetik rendkívüli ostobaságukat, mire a direkt értetlenkedő Borat a világ legjobb tudósaiként dicséri őket és veszi be a bicskanyitogató tudatlanságot.
Plusz ne feledjük a folytatás egyik csúcspontját, a szintén járványtagadók gyűlésén rasszista, antiszemita, tényferdítő frázisokat puffogtató, helyesebben daloló Boratot. A jelenet forgatása során Cohen a fáma szerint az életét féltve golyóálló mellényt viselt, tehát az egyébként is rázós helyzetekbe keveredő, testi épségét gyakran kockáztató poénkirály
nemcsak liberális beállítottságát, hanem szélsőséges sztárperszónáját is csúcsra járatja.
A holokauszt-tagadással, szexizmussal, feminizmus-pamflettel (lásd a fekete háziasszony, a Jojo nyuszi zsidógyűlölő-propagandájára hasonlító felvilágosító-kiskönyv, az autóvezetés vagy épp Tutar hacacáréját) egybekötött fekete komédiában immár végleg egy önmagából kifordult, rasszizmust, bárdolatlanságot nyíltan dicsőítő társadalom kritikája a jussunk, mely az egykori New York-i polgármester, Rudy Giuliani szexuálisan megbotránkoztató cselekedetében kulminálódik.
Olyannyira nincsenek többé tabuk, hogy a káros minták nemcsak a mindennapok részeivé váltak, de már a zömmel republikánus politikusok is dagadó kebellel, kamerák előtt hirdetik azokat. Cohennek/Boratnak így voltaképpen nincs is más feladata, mint felvevőgéphez, netán egy újabb beépített emberhez jutni, és a komédia szociokritikus vezéreként győzelmet aratni. Riasztó társadalomképén így egyszerre lehet térdet csapkodva, hasfalszaggatón röhögni, de a Borat utólagos mozifilm
a szürkeállományunkat, politikai, popkulturális vagy gender-ismereteinket sem hagyja parlagon heverni.
És bármennyire is hirdetjük, mennyire esetleges humorepizódokból tevődik össze egy Borat-rész, Sacha Baron Cohen rendkívül jól ismeri a hollywoodi műfajok öntőformáit, melyeket örömmel ki is nevet: az első rész happy endjének vígjátéktónusai után az apa-lánya kapcsolat szándékos giccse erősíti a fősodorbeli boldogságmitológiát.
Lendületes, így az első rész road movie- és interjú-narratíváját bocsánatos bűnné avató folytatásában azonban Cohen, a Sztár egy ponton ordító, csaknem kegyeletsértő hibát vét: ugyan kacaghatunk az elmés Tom Hanks-cameón, sőt paranoiathriller-ívet is kaphat a despotikus kazah állam világrendet fenyegető működése,
a Borat utólagos mozifilm fináléja egy olyan témán köszörüli a nyelvét, amely jelenleg milliók életét keseríti meg.
Pusztán e – leginkább az Agyas és agyatlan hagyományos műfajiságát idéző – zárszó áll az útjában a zsidó- és nőgyűlölő, de a zilált cselekmény végére felvilágosultabbá-feministábbá növekvő kazah botránybajnok diadalának.
Az információs társadalmat, a nőjogi mozgalmat és az amcsifuttatást szerény hajlékába költöztető Szagdijev úrból (és törvénytelen gyermekéből) továbbra sem fogyott ki az üzemanyag, és ha újabb antidemokratikus rezsim készül épülni a csillagos-sávos lobogó földjén, szívesen látjuk őt ismét a szürke öltönyében, parókában, álbajusszal, szállóigévé vált mondásait („High-five!”, „Very nice!”, „Wawawewa!”) durrogtatva.
Borat utólagos mozifilm: Produkciós kenőpénz szállítása az amerikai rezsimnek a Kazahsztán egyszeri dicsőséges nemzetének hasznára (Borat Subsequent Moviefilm: Delivery of Prodigious Bribe to American Regime for Make Benefit Once Glorious Nation of Kazakhstan), 2020. Rendezte: Jason Woliner. Írta: Peter Baynham, Sacha Baron Cohen, Jena Friedman, Anthony Hines, Lee Kern, Dan Mazer, Erica Rivinoja, Dan Swimer. Szereplők: Sacha Baron Cohen, Maria Bakalova, Dani Popescu, Tom Hanks, Manuel Vieru. Forgalmazza: Amazon Studios.
A Borat utólagos mozifilm a Magyar Filmadatbázison.
