Az abortusz kérdésköre mindig is megosztó volt. Az ellenzők oldaláról az állandó tüntetések mellett az egyszemélyes, sőt szervezett fegyveres akciókra is van példa – 1998 januárjában egy alabamai rendőr a helyi abortuszklinikán elkövetett bombamerényletben vesztette életét, az Army of God nevű szervezet pedig számos abortuszpárti személy elrablásáért és meggyilkolásáért felelős. A támogatók részéről legutóbb pedig a beteg magzat elvetetését is tiltó törvénykezést követő lengyelországi demonstrációk mutatták, hogy milyen indulatokat vált ki a téma.
Gyakran felmerülő kérdés továbbá, hogy ha az állapotos nő felelősséggel tartozik a társadalom, sőt a Teremtő felé, akiben ugyan joga van nem hinni, akkor a törvénykezés miért elsősorban vallási alapon próbálja korlátozni őt ez irányú döntéseiben.
De milyen felelőssége lehet a művészetnek, azon belül is a filmnek, egy ilyen súlyos téma bemutatásában?
A mozgóképek egyik szerepe volna az informálás és a szociális érzékenyítés is? Ezt vizsgáljuk meg most két, 2020-ban bemutatott amerikai film alapján, amelyek eltérő módon teljesítik vállalt feladatukat.
A berlini filmfesztiválon is díjazott, Eliza Hittman által rendezett Never Rarely Sometimes Always, illetve Rachel Lee Goldenberg Nemterhes című HBO-filmjének összehasonlítása által nemcsak az abortuszról alkotott jelenkori véleményekről kaphatunk képet, de a független, illetve a kommersz filmek közötti különbségekről is.
Mivel a két alkotás közel azonos történetet mesél el, látványos, ahogyan minden más aspektusban elkülönülnek,
sőt adott pontokon szembe is kerülnek egymással. A két filmben egy-egy, a nagykorúvá válás előtt álló lány szembesül azzal, hogy teherbe esett. Az állam, amelyben a fiatalok élnek, csak szülői beleegyezéssel engedélyezi az abortuszt, a családi konfliktust azonban nem merik vállalni a lányok, így egy-egy segítővel az oldalukon útnak indulnak, hogy több száz kilométerrel odébb gyakorolhassák a testi önrendelkezés jogát.
Ahogyan egy fiatalkori abortuszt, úgy az erről szóló filmet is érdemes a főszereplő családi környezete alapján vizsgálni. A Nemterhesben Veronica (Haley Lu Richardson) egy vallásos, csonka család reménysége, a gimnázium éltanulója, aki a legmenőbb, állandóan pletykálkodó lányok asztalánál ülhet. A közösségi médiában is népszerű, és a legkedvesebb fiú a barátja.
Az ő történetének ez a szinte már musicalbe illően felszínes élethelyzet a kiindulópontja.
Autumn (Sidney Flanigan), a Never Rarely Sometimes Always főszereplője mintha ugyanennek a gimnáziumnak lenne a tanulója, csak ő egy másik asztalnál ül az ebédlőben. Tehetséges énekes, akit introvertált személyisége és „alternatív” beállítottsága miatt pont az olyan tinédzserek bántanak, akik a Nemterhesben Veronica asztaltársaságát alkotják. A csendes lány családjában feltehetően az elhanyagolás, a munkanélküliség és az alkoholizmus az alapállapot. A lány egy boltban dolgozik azzal az unokatestvérével, Skylarrel (Talia Ryder), aki majd az egyetlen segítséget jelenti számára az abortusz ügyében.
Ezzel el is érkeztünk a két film közötti következő egyezéshez, amit „kötelező kíséretnek” nevezhetnénk. Eliza Hittman filmjében tehát Skylar vállalja az útitárs szerepét. Ő is ugyanolyan családi helyzetből indul, mint Autumn, ennek következtében olyan nagy az egyetértés az egyébként eléggé különböző személyiségek között, hogy szükségtelenné válik minden fölösleges beszélgetés és rivalizálás.
Skylar személyében olyan barátot láthatunk, aki segít Autumnak a bőröndjét, benne minden lelki terhét végigvonszolni az úton.
A Nemterhesben ez a feladat Bailyre (Barbie Ferreira) hárul, aki megjelenésében, stílusában és érdeklődésében a főszereplő lány totális ellentéte, emellett pedig egy gyengén árnyalt komikus karakter. Kettejük kontrasztja tovább fokozza a film közhelyességét, ahogyan kliséjelenetek során át ellenségekből barátokká válnak.
Fontos kérdés, kik miatt kerültek ebbe a helyzetbe a főszereplők, vagyis kik lehetnének az apák? Veronica barátja az együgyű, szerelmes tini archetípusa, aki azonnal gyűrűvel és nagy tervekkel áll elő, amikor tudomást szerez a terhességről. Egy pillanatra akár el is mosolyodhatna a néző ezen az történetszálon,
ám kiderül, hogy a fiú tudatában volt a terhességet okozó hibának, az elszakadt óvszernek, de ezt nem árulta el a lánynak.
Tette az amerikai törvények szerint nemi erőszaknak is tekinthető, így a fiú egy csapásra ellenszenvessé válik, ezzel összefüggésben Veronica terhességének tervezett megszakításáról lekerülhet az „önös érdek” vagy „felelőtlenség” címkéje. A másik filmben Autumn partnerét meg sem ismerjük, de így is mintha ő uralná a cselekményt és a lány testét. Ez a sejtés a film legerősebb jelenetében (a beavatkozás előtti pszichológusi kérdéssornál, amelyre a film címe is utal) bizonyossággá válik.
Tehát a Nemterhes az óvszerrel való visszaélés, a Never Rarely… pedig a nemi erőszak révén a férfit jelöli meg a bajok okozójaként. Ez egyrészt az erőszak különböző, akár rejtett formáira és elfogadhatatlan hétköznapiságára hívja fel a figyelmet, másrészt az abortusz kérdéskörének bemutatása szenved csorbát, hiszen a két rendezőnő a felelősséget leveszi a főszereplő lányokról, az áldozat szerepében jeleníti meg őket. Így igazán egyik alkotás sem foglal állást az abortusz kérdésében,
hiszen az erőszakból fogant magzatok a világ legtöbb országában elvetethetők.
A Never Rarely Sometimes Always sokkal személyesebb hangot üt meg, és csak érintőlegesen foglalkozik az abortusz társadalmi megítélésével, például amikor a klinika előtti tüntetőket, illetve a pennsylvaniai „háziklinikának” a terhes nőt automatikusan anyaként kezelő hozzáállását mutatja be.
A Nemterhesben viszont egy egész cselekményszál épül arra, hogy egy szélsőségesen vallásos család elrabolja a két főszereplőt, majd egy abszurd autós üldözés után megpróbálják jobb belátásra kényszeríteni Veronicát.
Mindkét mű az állami törvénykezés kiskorúakra vonatkozó megkötéseit helyezi a középpontba.
Szintén közös, hogy a rendezők fontosnak tartják felhívni a figyelmet a helyzet veszélyeire, a fiatal lányok kiszolgáltatottságára, főleg, ha az érintett nemcsak a törvények szerint kiskorú, hanem lelkileg is éretlen.
Az allegorikus utazást a Nemterhes egy primer elemekből építkező és szinte parodisztikus road movie-ként tálalja, amelyből a rendező kihagyhatatlannak érezte a dögös versenyautó használatát, illetve a közös carpool karaoke vagy a vidámparki kitérő jelenetét. Ugyanezt a folyamatot a független film egy mindennemű külső izgalmat nélkülöző, a befelé koncentrálást támogató útként mutatja be.
Az író-rendező Eliza Hittman, aki Savita Halappanavar valós és tragikus történetéből merített ihletet a filmhez (az indiai származású, Írországban élő fogorvosnő 2012-ben halt meg vérmérgezésben, miután vetélése ellenére, a szigorú ír abortusztörvények miatt csak későn távolították el méhéből az embriót – a szerk.), semmilyen kapaszkodóval nem szolgál a menekülni vágyó nézőnek. Sem kalandos túra, sem feelgood-jelenetek nincsenek,
ehelyett zavarba ejtően hosszú, zenétől és látványelemektől mentes snitteken láthatjuk az utazást.
A Nemterhes című vígjáték arra példa, a készítők hogyan áldozzák fel egy aktuális társadalmi probléma bemutatását a tömegszórakoztatás oltárán. A mű talán egyetlen pozitívuma, hogy a film végén lépésről lépésre megismerjük, pontosan milyen adminisztrációs és fizikai lépéseket kell megtennie egy abortuszt vállaló nőnek. Bár ennek lélektani oldaláról semmit sem tudunk meg.
A Never Rarely… inkább a felelősségvállalás és a bátorság képviselője. Viszont túlontúl realisztikus, üresnek tűnő képsorai valószínűleg sokak ingerküszöbét nem érik el, erős üzenete nem jut el a befogadókhoz. Pedig azért akadnak olyan korábbi, fősodorbeli alkotások is, amelyeknek
sikerült közérthetően, mégis jelentőségteljesen körüljárni az abortusz kérdését.
Ilyen például a Ha a falak beszélni tudnának című 1996-os tévéfilm, illetve az eddig két évadot megélt Szexoktatás című sorozatnak az a része, amelyben egy gimnazista lány terhessége koherensen, ugyanakkor intimen illeszkedik a vígjáték műfajába. Hogy milyen jövőt vetítenek elénk a közelmúlt lengyelországi szigorításai, arról a 4 hónap, 3 hét, 2 nap című filmből tudhatjuk meg a legtöbbet. Ez a 2007-es román alkotás még a Never Rarely…-nél is plasztikusabban, már-már erőszakosan konfrontáltatja a nézőt az otthoni abortuszra kényszerülő nők helyzetével.
Azonban az eltérő megközelítés, stílus és színvonal ellenére mindkét idei filmben megbújik egy elgondolkodtató kérdés. Ha elfogadjuk, hogy egy párhetes magzat életét elvenni illegális és erkölcstelen cselekedet, akkor mit mondjunk a teherbe esett lányok szüleiről? Milyenek lehetnek ők, ha a gyermekük annyira retteg tőlük, hogy élete addigi legnagyobb drámájával sem hozzájuk, hanem előlük menekül?
Never Rarely Sometimes Always, 2020. Írta és rendezte: Eliza Hittman. Szereplők: Sidney Flanigen, Talia Ryder, Sharon Van Etten. Forgalmazza: Focus Features
Nemterhes (Unpregnant) 2020. Rendezte: Rachel Lee Goldenberg. Írta: Rachel Lee Goldenberg, Ted Caplan, Jenni Hendricks, Jennifer Kaytin Robinson, William Parker. Szereplők: Haley Lu Richardson, Barbi Ferreira, Giancarlo Esposito, Breckin Meyer. Forgalmazza: HBO GO.
A borítóképen a Never Rarely Sometimes Always egy kockája látható.
A Never Rarely Sometimes Always a Magyar Filmadatbázison.
A Nemterhes a Magyar Filmadatbázison.
