Himnuszt farag a levegőből
A hideg atomjaiban is tüzek cirkulálnak. Éjszaka árvája
és testvér, aki egy másik földrészen ugyanerre gondol;
s az is, aki másra. Ahol pedig bezúzzák a szavakat, ott
Krisztus szitáron játszik. Miért ne épp? Himnuszt farag
a levegőből, s mire ocsúdnánk, véget ér a teremtés,
és elkezdődik az Isten.
Hazatérés
Hajléktalan kutya szegül nyomodba a hazaúton.
Tíz kiló titok. Mire megérkezel, vele érkezel meg.
A szülői ház gyermekkor koporsója, egyenként
árvulnak el itt a léptek. Fényt görget föléd idegen
holdrendszerek népe; anyanyelv szavaiból fogy ki
épp az éjszakai rózsa. Maradtak élők, mégis az állat
szemében óhaj: Induljunk. Haza. Forgószél teremt
égtájakat. Kiválasztod az összeset, s útra keltek
minden irányban. Mostantól nem dobog, hanem
ringatózik a szív.
Borítókép: Libreshot
