Halász Rita Mély levegő című első kötete ősszel jelent meg a Jelenkor Kiadó gondozásában. A vírushelyzet miatt az interjú sajnos csak a virtuális térben való „találkozás” révén jöhetett létre, de így is kellemes hangulatú beszélgetésen vehettem részt, ahol sok kérdésre választ kaptam. Többek között a regény keletkezésének körülményei, a szöveg nyelvezete, a szexualitás ábrázolásának nehézségei és a folytatás lehetősége volt a videóhívás témája.
KULTer.hu: Ez az első regényed. Korábban is foglalkoztatott a könyvírás gondolata? Mikor született meg benned a Mély levegő ötlete?
A regényírás gondolata hét évvel ezelőtt kezdett komolyan foglalkoztatni. Korábban semmi mást nem írtam, csak naplót: tizennégytől húszéves koromig majdnem napi szinten vezettem. Ez a rutin, hogy minden nap odaülök az íróasztalomhoz az üres lap elé, jól jött a regényírásnál.
Hét évvel ezelőtt írtam le a regény első mondatát, ami úgy hangzott: „Mama, énekelj!”
A fejemben nagyjából összeállt, hogy mit szeretnék írni, jegyzeteket készítettem, neveket kerestem a szereplőknek, majd pihentettem négy éven át. Ezalatt sokat kísérleteztem, rövidebb szövegeket, novellákat írtam, néhányat ezek közül be is tudtam építeni a Mély levegőbe. Volt egy pont, amikor azt éreztem, újra elővehetem a regényt. Sok mindent megváltoztattam, de az első mondat végül szinte ugyanaz maradt, még akkor is, ha mindkét szót kicseréltem. A mamából anya lett, az éneklésből mesélés.
KULTer.hu: Elsőkötetes szerzőként mit tartasz a legnagyobb kihívásnak, amivel a könyv írása közben szembesültél?
Elsőkötetesként szinte csak legnagyobb kihívások vannak, nem is tudom, melyiket emeljem ki. Kihívás volt a saját magam türelmetlensége, hogy nem tudtam, amit érzek, normális-e. Egyik nap tetszett, amit írtam, a másik nap nem. Voltak hetek, amikor jól haladtam, voltak hetek, amikor megtorpantam. Aztán kiderült, hogy az is hasznos időszak volt, csak éppen a munkafolyamatnak egy addig nem tapasztalt állomása. És kihívás volt az is, hogy nagyon rugalmasnak kellett lennem. Semmilyen rendszert nem tudtam kiépíteni, mert nem olyan az életem. Ha volt egy kis időm, leültem írni, ha tíz perc, akkor tíz perc. Sokszor eszembe jutott, milyen jó lehetett Thomas Mann-nak, aki minden délelőtt bezárkózott a szobájába, és senki nem zavarhatta.
Nem akartam kiesni a történetből, ezért fejben folyamatosan írtam.
Így viszont néha elég nehéz volt koncentrálni a körülöttem lévő dolgokra, sokszor kellett emlékeztetnem magam, hogy figyeljek a másikra, ha beszélgetünk, és ne párbeszédet írjak rögtön a mondatainkból. De nyáron az is rengetegszer előfordult, hogy rossz buszra szálltam, ami elég bosszantó volt.
KULTer.hu: Különböző nyelvi regisztereket variálsz. Amikor a regény megkívánja, meséhez, jogi vagy éppen vallásos szövegekhez nyúlsz. Ez egy kialakulóban lévő írói stílus vagy a regény sajátossága?
Két készülőben lévő írásra látok rá, mindkettőben lesznek vendégszövegek. Amivel most kezdtem el foglalkozni, abban például az orvosi és a hivatali nyelv lesz fontos, a következőben meg a repüléstechnikai. De az még messze van. Hogy ez stílus vagy sem, azt hiszem, nem az én feladatom megítélni, de az biztos, hogy ahol a történet vagy a karakter megkívánja, ott szívesen nyúlok a különböző nyelvi rétegekhez.
KULTer.hu: Az alkotófolyamat során volt egy külső szem, amely segítette a munkát?
Először mindig a férjemnek mutattam meg az elkészült fejezeteket. Nagyon jó meglátásai vannak, sokat segített. Volt, hogy megírtam egy fejezetet, és azt éreztem, nem működik, de nem tudtam pontosan, mi a gond. Elolvasta, és rámutatott két bekezdésre, hogy szerinte ezt tartsam meg, vigyem tovább a motívumot: így maradt a meseolvasás és az úszás. Rajta kívül írók, barátok és a szerkesztőm, Darvasi Ferenc segített.
KULTer.hu: Természetes módon beszél a könyv a szexualitásról, szexuális frusztrációról. Ezt nem mindig egyszerű megvalósítani.
Valóban nem könnyű, de régóta foglalkoztatott, hogyan lehet a szexről írni.
Nem tudom, más nyelveken hogy megy ez, én úgy érzem, magyarul nehéz. Milyen szavakat tegyek egymás mellé, hogy az ne legyen szépelgő, komikus, de túl steril vagy éppen trágár sem. Ezek között kellett megtalálni az egyensúlyt úgy, hogy közben Vera életéhez is passzoljon. Nála a szexualitás frusztráció is, nem véletlen, hogy a droghoz is köze van.
KULTer.hu: Napjaink aktuális kérdéseit érinted. Boldogtalan házasság, bántalmazó kapcsolat és az abból való kilépés, önmagunk keresése. Mennyire feladata egy írónak, hogy ilyen témákban megszólaljon?
Nem éreztem feladatomnak, azaz nem azért írtam, mert úgy éreztem, hogy íróként erről írni kell. Ahogy mondtad, ezek aktuális kérdések, én pedig fogékony vagyok mindenre, ami körülöttem történik. Persze ebből kiindulva ezer más dologról is írhattam volna. Majd legközelebb más lesz a téma. Egy nőből indultam ki, aki az első jelenetben az autóban ül, és két kisgyerekével elköltözik a férjétől. Érdekelt, mi történt vele, hogy jutott idáig és mit kezd magával.
KULTer.hu: A nevek jelentését sokszor magyarázza a könyv. A szereplők nevét ez alapján választottad?
Szeretek a nevekkel játszani, de nem a jelentésük alapján választok, hanem a hangzásuk, a hangulatuk alapján.
A Vera névben számomra van erő, határozottság és játékosság is, a Veronikához pedig erőteljes képzőművészeti élmény kötődik.
Gyerekként láttam a Szépművészeti Múzeum egyik kiadványban Kokoschka Veronika kendője című festményét. Felkavaró találkozás volt, hiába láttam azóta már sokszor élőben, még mindig az első megpillantás élménye van a fejemben. Azt gondoltam, ez egy rettenetes kép, de közben volt benne valami vonzó is. Ez Kokoschka első vallásos festménye. Amikor készült, a műterem ablakát a házmester lánya, egy bizonyos Veronika tisztította, innen jött az ötlete. Van egy másik érdekes Veronika, egy 17. századi itáliai misztikus, Giuliani Veronika, akinek a jezsuita gyóntatópapja azt parancsolta, hogy vezessen naplót. Állítólag, amikor a pápa elolvasta, azt kiáltotta, „ez nem is szent nő, ez egy nagy szent férfi”! Mindezt azért, mert olyan „férfias nyíltsággal” írt a naplóiban. Érdekesek ezek a jelzők, a nyílt, határozott hangnemet nem társították nőkhöz. Ez a 17. században történt, de ma is találkozhatunk ezekkel a berögződésekkel. A többi név már mind szerepelt valamelyik korábbi novellában. Amelyikről úgy éreztem, működik, azt beemeltem a Mély levegőbe.
KULTer.hu: A két kislány nevét nem említi a könyv.
Valóban, a gyerekek nincsenek megnevezve, emiatt volt olyan olvasó, aki két fiúnak olvasta, de olyan is, aki fiúnak és lánynak. Nem árulom el, mit szerettem volna eredetileg, mert próbálkoztam nevekkel, de nem tudom megmagyarázni, miért, nyelvileg nem éreztem odaillőnek őket. A történetben a kicsi egy fakockával megüti egy csoporttársa fejét. Amikor ezt a részt vittem az egyik szemináriumra, volt olyan, aki azt gondolta, kisfiúról van szó, mert ha erőszak, akkor nem lehet lány.
Ekkor döntöttem el, hogy név nélkül írok róluk, mindenki úgy értelmezi, ahogy szeretné.
Ebben benne van az is, hogy valaki azt gondolhatja, a névtelenség Verának a gyerekeitől való távolságát érzékelteti.
KULTer.hu: A barátnő, Andi értelmezhető felettes énként Vera életében?
Láttam, hogy több olvasó így értelmezte, és tetszik is ez a meglátás. Az az igazság, hogy sokszor az én értelmezésem szegényesebb, mint az olvasóké, de azt hiszem, ez így is van jól.
KULTer.hu: Meglátásod szerint Vera a sok nehézség ellenére jó anya?
Biztos volt már, hogy jobban funkcionált anyaként, és lesz is, de azt sem tudom mondani, hogy kifejezetten rossz anya lenne. Nehéz életszakaszban van, és elsősorban azzal foglalkozik, hogy túléljen, még ha ezt néha elég önpusztító módon teszi. Nem az a típus, aki az anyaságba menekül, inkább problémaként érzékeli, akár úgy, hogy hátráltatja. De feltesz egy csomó kérdést. Hogy lehet, hogy ennyire erős indulatot érez a gyerekei iránt? Vajon az ő anyja is érzett ilyet? Hogy vonhatja kérdőre Pétert, amikor benne is hasonló mechanizmusok játszódnak le? Szerintem aki ezeket a kérdéseket felteszi, már nem lehet rossz anya.
KULTer.hu: Több interjúban is nyilatkoztad, hogy lesz folytatás. Mit várhatunk, eljön a tavasz Vera életébe?
Valóban van a fejemben folytatás,
de addig még szeretnék megírni három regényt, tehát leghamarabb 15 év múlva esedékes, és az még messze van. A tavasz kérdésében viszont egyértelműen Endrével, Vera apjával vagyok egy véleményen, a tavasz mindig eljön.
KULTer.hu: Olvashattunk tőled novellákat is. A jövőben, a regények után tervezel más műfajt is kipróbálni?
Úgy érzem, hozzám a regény műfaja áll a legközelebb, de nagyon szeretek esszéket olvasni, mindenképpen szeretném majd kipróbálni ezt a műfajt. Művészettörténész a végzettségem, a téma így eléggé adott. Ezen kívül a dráma érdekel még nagyon, el is kezdtem írni egyet három évvel ezelőtt, de sajnos azóta sem tudtam befejezni, most a következő regényen dolgozom.
A fotókat Máté Péter/Jelenkor Kiadó készítette.
