Adoración
Egyedül volt a teremben. A padon ült. A falakon harmincnégy kisded Jézus. Harmincnégy Mária. Fejét lehajtotta, hátán megfeszült a póló. Harmincnégy Mária, de csak tizenhat József. Apa elment dolgozni. Szemét becsukta, orrnyergét, belső szemzugát masszírozta. És talán száz férfi. Pásztorok, bölcsek. Meg a slepp. Los pastores y los Reyes Magos. Vajon hogy van a slepp spanyolul? A halántékát és a homlokát tompa fájdalom szorította. Ha szerepelt is a képen, József általában a háttérben maradt. Meghúzódott a barlang sarkában, vagy épp vizet vett a ház előtti kútból. Apa vigyáz rátok, apa gondoskodik rólatok. Megpróbálta fölidézni az előző termeket, összefolytak emlékezetében a képek, feje még jobban megfájdult. Friss az élmény, majd leülepszik. Lassan indulni kellene.
– ¿Es usted un turista? – kérdezte egy pihentető hang.
Nem nyitotta ki a szemét. Úgy képzelte, dús szakálla lehet a férfinak. Egyszer majd ő is megnöveszti. Megvonta a vállát. Mitől számít valaki turistának?
– Meddig van Madridban?
Dús szakáll, sötétbarna haj.
– Hétfő reggelig – válaszolta. A hang felé fordult, abbahagyta a masszírozást.
– Folytassa nyugodtan, nem zavar – mondta a férfi. – Ritkán jár múzeumba?
Bólintott. Otthon egyszer sem volt. Még iskolás korában sem. Amikor az osztálytársai az Ermitázsba mentek, ő edzésre. Nem szégyellte, de sajnálta. Ha hazaér, bepótolja. Tovább nyomkodta a szemzugát. Sötétbarna haj, sötét szem.
– Mivel foglalkozik?
– Tornász vagyok.
– Verseny?
– Vándorcirkusz.
Három este, hét előadás. Három szabad délelőtt, és mennyi látnivaló. Fejében enyhült a szorítás. Sötét szem, sovány arc. Nem, az túl krisztusi. Sötét szem, szögletes arc. Szemüveg.
– Ne akarja az egész múzeumot magával vinni – mondta a férfi –, úgysem tudná elmesélni. Válasszon ki egy festményt, és azt nézze meg alaposan.
Egyetlen festmény. Tájkép legyen? Démonok, látomás biztosan nem. Csendélet, portré? Lehetetlen egyet választani. A férfi csöndben ült mellette. Szemüveg, széles orr.
– Melyik a múzeum legszebb képe?
– Az mindegy. Válasszon egyet ebben a teremben.
– De itt minden képen ugyanaz van.
– Nem baj. És ha megtalálta, kérem, ne fotózza le.
Érezte, hogy egyedül maradt. A fejfájása elmúlt, megnyugodott a szeme, de még várt, nem akarta látni a férfit. Hadd maradjon meg olyannak, amilyennek elképzelte. Széles orr, a homlok közepéről ferde ráncok futnak le. Túl korán nyitotta ki a szemét. A távolodó férfi fekete cipőt, sötétszürke nadrágot és mellényt viselt, fekete övéről walkie-talkie lógott. Fehér ing, sötétbarna haj. Hátulról nem látszott, van-e szakálla.
Fölállt, lassan körbefordult. Adoración de los Magos, Adoración de los pastores, harmincnégy festmény a kisded imádásáról. Válassz egyet. Kisded kopaszon, kisded barna hajjal, kisded göndör szőke fürtökkel, kisded glóriával. Meztelenül, rékliben, pólyában. Mária, pásztorok, istálló, háromkirályok, csillag, koszos talpak. Megtorpant. Közelebb lépett a képhez. A két talpon mély árkok, szürke kosz, a sarkon, talppárnán fehér szélű bőrkeményedés. Inas vádli. Őszülő férfi térdel a kisded előtt, barna ruhában. Nézd meg alaposan. Mária kitakarja a kisdedet, mutatja a pásztoroknak, a térdelő férfinak, az asszonynak és a fiúnak. József a háttérben áll, barna köpenyben, kezét boton nyugtatja, a gyermeket figyeli. Apa vigyáz rád. Az idős pásztor térde alatt kőlap, derékból hajlik előre, csípőjét hátratolja. Kényelmetlen póz, nagy a terhelés a combizmokon, nem tartható sokáig. A vádli megfeszül, kompenzál. Gyűrött, fáradt talpak. Bal oldalt tehén és szamár, a pásztoroknál ajándék. Tyúk, tojás és bárány. A pásztor bal rüsztje magasabban van a jobbnál, mintha a bal boka ízületei merevebbek lennének. Nem is koszosak a talpak, a kosz már a talp része. Sokat dolgoztak azok a lábak, hogy most itt lehessenek.
Rövid sor állt a büfében. Amíg várt, elővette a telefonját, megnézte, van-e ingyenes wifi. Csatlakozott a hálózathoz. Nem kapott üzenetet. Ásványvizet vásárolt, időnként ivott egy kortyot, közben a szomszédos ajándékbolt kirakatát nézegette. Hűtőmágnesek. A Prado homlokzata kerámiából, műanyag táncosnő piros ruhában, kasztanyettával, a Retiro park szobrai piros-sárga-piros zászló alatt. Tóparti táj fenyőfákkal, rajta felirat, Los turistas no saben dónde han estado, los viajeros no saben hacia dónde están yendo, Paul Theroux. A turisták nem tudják, hol voltak, az utazók nem tudják, hová… mennek? tartanak? Apa nem turista. Apa nem is utazó. Fura az a yendo, valami speciális alak lehet, ezt még nem tanulták. Ha visszaér a cirkuszba, meg kell kérdeznie Claude-ot. Végre csippant a telefonja, fénykép érkezett a párjától. Szvetocska a pingvinmintás rugdalózóban, amit Barcelonában vett neki. Kicsit nagy rá, a lábrész vége üresen lóg, pedig három különböző méretet küldött. A kislány saját, ökölbe szorított kezét nézi, csücsörít. Apa ma nagyon szép festményt látott, ha hazaér, ezt is elmeséli.
A metrón jutott eszébe, hogy nem nézte meg a festő nevét. Mindegy. Elvette a szomszédos ülésen hagyott napilapot, kihajtotta. Madrid sueña con los Juegos Olímpicos del año 2032. Madrid a 2032-es olimpiáról álmodik. Visszadobta az újságot az ülésre.
A porondosok a manézst takarították, csoporttársai már melegítettek, mire megérkezett az arénába. Gyorsan átöltözött. Enni nem maradt ideje, a bemelegítés fontosabb. Majd a felvonulás után eszik egy narancsot. Señoras y señores, harsant fel Claude hangja. A konferanszié öt nyelven nyitotta meg az estét, szokás szerint a helyi nyelv mellett angolul is bemutatta az előadókat. A tornászcsoport bevonult a porondra, meghajoltak, beálltak a körmenet végére. A bohócok összevissza rohangáltak, a pisznin cigánykerekeztek, a lovakat utánozták. Megint csak félház volt, a társulat állandó tagjai szerint azóta jönnek kevesebben, amióta nincsenek elefántok.
Féltérdre ereszkedve, széttárt karokkal köszönték meg a számuk végén a tapsot. Az előtte térdelő Andrej talpára pillantott, aztán fölnézett a közönségre. Szemébe világítottak a reflektorok. Megpróbálta fölidézni a turné korábbi előadásait. Magas széksorok, kék, vörös, narancssárga műanyag ülések, félháznál is ezer-ezerötszáz néző. Még egyszer meghajoltak, levonultak a porondról. Az öltözőben sportcipőt és pulóvert húzott, a fináléig szabad volt. Kiment a nézőtérre, talált egy szabad helyet az erkély utolsó sorának szélén, leült, lassan végigjáratta tekintetét a közönségen.
Borítókép: Wikimedia
