Fernando Aramburu Patria című, csak spanyol nyelven tizenkét kiadást megélt, magyarul azonban még nem olvasható 2016-os regényéből készített sorozatot az HBO. A szerző állítása szerint a szereplők és a történet mind a képzelet szüleményei, de akár minden jelenete valós is lehetne. A mű és az adaptáció a spanyolországi közvélemény számára máig érzékeny témát, a baszk függetlenségi mozgalmat, az ETA-t, illetve a hozzá kapcsolódó terrorcselekményeket, a körülötte vibráló társadalmi feszültségeket helyezi középpontba.
Egyes vélemények szerint a baszkok számára ez a regény az igazsággal kényelmetlenül szembesítő tükör, de az eladások mintegy húsz százalékát mégis a baszk nyelvű kiadás tette ki. A harminc éve Németországban élő Aramburu egy interjúban elmondta, a regény őt is váratlanul érő, hatalmas sikere részben abból adódhat, hogy rátapintott egy addig kevésbé észlelt feszültségre. A perui író, Mario Vargas Llosa az El Paísban megjelent esszéjében azt mondja, hogy
a könyv olvasása során nemcsak szemtanú, hanem gyilkos és áldozat is volt egyszerre.
A sorozat nyolc részében két, egymáshoz közel álló család történetén keresztül nyerhetünk betekintést egy gyilkosság következményeibe, amelyek aztán a szereplők életének minden szegletébe beszivárognak.
Aramburu a sorozatról készített podcast egyik epizódjában elmondta, hogy írói stratégiája minél hamarabb „kipakolni” a szereplőit az asztalra. Ez a sorozatban sem történik másként: az első epizód magába foglalja a leglényegesebb pillanatokat, jelen vannak a főbb szereplők, azonban nem a történéseken, hanem az emlékezésen van a hangsúly. Ennek ellenére az epizódok mégsem lassúak vagy elnyújtottak.
A feszültség fenntartásának egyik eszköze a visszaemlékezések sora, a másik pedig a válaszkeresés folyamata.
Flashbackeken keresztül ismerhetjük meg a két, sokáig jó kapcsolatban lévő család életét a fordulópontot jelentő gyilkosság előtt (a Txató nevű férfit lelövik az utcán), valamint az ETA utolsó aktív évei alatt. A történet jelenbeli szála attól a ponttól indul, amikor ötvenkét évnyi működése után az ETA bejelenti feloszlását és fegyverszünetet hirdet. Az özvegyen maradt Bittori ekkor döbben rá, hogy bár valami lezárult, neki szüksége van válaszokra, bizonyosságra ahhoz, hogy megbékélhessen férje, Txato erőszakos halálával.
A válaszkeresés folyamatát nehezítik a kirakós hiányzó darabjai: az emlékezés, a beszéd, a szavak mind hiányoznak a szereplők történeteiből, és
bár nem minden szálat varr el az utolsó epizód, a legnagyobb feszültség áttételes módon mégis feloldódik.
Ebben az akadályozott kommunikációban kapcsolódik össze a máig sokak által tabuként kezelt, kényes társadalmi téma, a baszk terrorizmus a személyes szinttel.
Az egyik legfontosabb karakter, Arantxa (a legkiugróbb színészi teljesítményt nyújtó Loreto Mauleón) átvitt értelemben éppúgy börtönben szenved, mint öccse, az ETA-tag Joxe Mari (Jon Olivares), aki az otthonától közel ezer kilométerre, a déli Cádizban raboskodik. Arantxa egy nyaralás alatt kap stroke-ot, lebénul, elveszíti beszélőképességét, és csak egy iPaden keresztül tud kommunikálni.
A két testvér külvilágtól való elszigeteltsége közös, de egészen más utat járnak be. Joxe Mari az utolsó utáni pillanatig őrzi büszkeségét, Arantxa a másokra utaltsága ellenére sem adja fel elhatározását, hogy Bittori segítségére legyen. Arantxa nem baszk származású férjével való konfliktusain keresztül
láthatjuk a spanyol közvélemény megosztottságát is az ETA és a terrorizmus kérdésében.
Szintén erős karakter a másik női főszereplő, Miren (Ane Gabarain), Bittori közeli barátja. Bár a két nő egyszerre lesz szemtanúja annak, hogy Miren fia, Joxe Mari felgyújt egy buszt és a radikalizmus útjára lép, álláspontjaik az évek múlásával, az ETA növekvő támogatottságával a két véglet felé húznak: Miren a cselekvők csoportjához sorolható, Bittori az elszenvedőkéhez. A két család között feszülő ellentétet tovább fokozza, hogy Joxe Marit különösebb bizonyíték nélkül gyanúsítják Bittori férjének, Txatónak a meggyilkolásával.
Idővel Miren, a fia támogatásán keresztül egyre elvakultabb ETA-párti lesz. Részt vesz a szervezetet támogató tüntetéseken, azokat pedig, akik a mozgalmat tőle eltérő módon ítélik meg, egyszerűen kizárja a világából. Közös még a két anyában a válaszokat nem váró monologizálás. Míg Bittori a sírhoz jár a férjével „beszélgetni”, addig Miren Szent Ignáchoz fohászkodik – egyedül ezek azok a pillanatok, amikor láthatjuk, a két nő hogyan gondolkodik az eseményekről, az emlékeiről vagy épp a jelen egyedül hordozott terheiről.
A pletyka, a pusmogás mind a jelen, mind a múlt idősíkján háttérzajként működik
Txato megzsarolásának első jeleitől kezdve. A férfit levélben kezdik zsarolni, egyre több pénzt követelnek tőle, aztán már a barátai sem hívják, és valaki célkeresztet fest a garázsa kapujára. Egy reggel pedig az egész faluban falfirkák jelennek meg: „Txato elnyomó”, „Txato takarodj”. Mint később megtudjuk, a „háttérzaj” egy tökéletesen működő mechanizmus, amit a faluban élő ETA-tagok tudatosan építettek ki a lakosság megosztásának érdekében. San Sebastián (baszk nevén Donostia) jelenti a kiutat a falu elviselhetetlen légköréből, a fiatalabb karakterek szinte mind elmenekülnek az inkognitót biztosító nagyvárosba. Az idős Bittorit mégis az igazság megismerésének vágya viszi vissza a faluba. A megosztottság és a meg nem nevezés traumája Miren és Bittori nyelvén keresztül válik kézzelfoghatóvá: mindig ügyelnek az ellenséges nevek kimondásának elkerülésére, csak az „ezek/azok” névmásokat használják, mintha égetnék a nyelvüket a konkrét megnevezések.
A történet egyes jelenetei többször megismétlődnek, egymást kiegészítő perspektívákból. Ha a kameramozgásra és plánokra figyelünk, feltűnhet, hogy sokszor mennyire közel vagyunk az eseményekhez, az arcokhoz, és paradox módon ez mennyire akadályozhat minket a szereplőkhöz való közelkerülésben. Azokat a szereplőket érthetjük meg jobban, akik nagyobb változáson mennek keresztül: Arantxa a lebénulása előtt San Sebastiánba költözik a családjával. A lány másik testvére, Gorka (Eneko Sagardoy) követi majd őt a nagyvárosba.
Gorka mintha bátyja, Joxe Mari ellenpólusa lenne: a fiatal író-költő nem fegyverrel küzd a baszk identitás megőrzéséért.
Az ő személye által egy másik társadalmi kérdés, a melegek párkapcsolatának elfogadtatása is bekerül a sorozatba: egy a kétezres évek eleji tévéhíradó részlete az azonos neműek házasságának legalizálását adja tudtul. Fontos, hogy az érintett szereplő a szerényebb körülmények között élő, a baszkok radikális függetlenségét támogató család egyik tagja.
A Patria nem a legpörgősebb sorozatok egyike, de ez senkit ne tévesszen meg: a vívódás, az igazságkeresés, a néma sorsvállalás így is megindító és fenntartja a figyelmünket. A két hétköznapi család konfliktusán és szereplőinek életútján keresztül láthatjuk, egyetlen döntés miként omlasztja össze az élet kártyavárát, és hagy maradandó sebeket az egész társadalomban.
Patria, 2020. Alkotó: Aitor Gabilondo. Rendezte: Félix Viscarret, Óscar Pedraza. Írta: Fernando Aramburu, Aitor Gabilondo. Szereplők: Jon Olivares, Elena Irureta, Ane Gabarain, José Ramón Soroiz, Mikel Laskurain, Loreto Mauleón, Susana Abaitua, Eneko Sagardoy, Iñigo Aranbarri. Forgalmazza: HBO Europe.
A Patria a Magyar Filmadatbázison.
