Ha egy hazájában elismert rendező először forgat angolul, annak általában valamiféle bérmunka a vége. A Pieces of a Woman azonban ízig-vérig Mundruczó-film, a szerző életművében megszokotthoz képest erősebb színészi alakításokkal, de sajnos kevésbé koherens végeredménnyel.
A Velencei Filmfesztiválon történt bemutatkozása óta a Pieces of a Womannel kapcsolatban két fő erényt emleget a sajtó, illetve a gyártó/forgalmazó Netflix hivatalos kommunikációja is: a huszonegy perces, vágatlan szülésjelenetet és Vanessa Kirby színészi teljesítményét. Talán azt sem lenne túlzás kijelenteni, hogy a Pieces of a Woman hihetetlenül erős rövidfilm lehetett volna, hiszen a bajok ott kezdődnek, amikor a 31. percben megjelenik a címinzert a képernyőn.
A mű elején a rendező, érezhetően bízva a színészeiben, elegánsan jeleníti meg Martha (Vanessa Kirby) és Sean (Shia LaBeouf) kapcsolatát. A híres-hírhedt otthonszülés-jelenetet megelőző szekvencia az autóvásárlással és a két karakter közötti dinamika érzékeltetésével remekül megágyaz a 10. percben érkező tetőpontnak. Kirby és LaBeouf, bár végig remekelnek, ekkor tudnak igazán kibontakozni. Martha és Sean kapcsolata szimbiotikus,
a színészek játékából árad az egymás iránti mély bizalom, a szülésjelenet pedig pattanásig feszült és megrázó,
melyben szintén óriási szerepe van a színészpárosnak. A film legfontosabb és leghatásosabb szekvenciája a színészi munkán túl is letaglózó. A szülés folyamatát egyetlen hosszú beállításba sűrítő jelenet nem közönséges vagy visszataszító, érezhető az aprólékos koreográfia, és a kissé művi bevilágítás ellenére is úgy érezzük, hogy a szereplőkkel együtt éljük át az érzelmi hullámvasútra emlékeztető, megterhelő élményt.
Merész vállalás volt Mundruczó részéről, hogy a film tényleges csúcspontját a szüzsé legelejére illesztette, ez a bátorság pedig mindenképp értékelendő. Biztosan nem működött volna az az alkotói stratégia, hogy a Pieces of a Woman hasonló eszközökkel vigye földre nézőjét a maradék másfél órában is. Azonban a tragikus szülés után egymást követően lényegében három új film kezdődik el, hogy aztán egy negyedik fejeződjön be.
Az alkotók arra helyezik a hangsúlyt, hogy Martha és Sean életében a tragédia hatására gyakorlatilag minden tönkremegy,
így aztán a traumát követő kiüresedés érzete lenne hivatott kitölteni a fennmaradó játékidőt. Azonban jól koreografált csendek és a hiány merész ábrázolása helyett egyre csak szaporodnak a bonyodalmak a történetben. A nő nem tud visszamenni dolgozni, a férfi az alkoholizmusba menekül, a kettejük közötti korábbi bizalom megbomlik, kapcsolatuk abuzívvá válik, konfliktus bontakozik ki a végtisztességről, mely a családon belül is ellentéteket szül, Martha ráadásul ráébred, hogy anyjával (Ellen Burstyn) kapcsolatban is jócskán vannak kibeszéletlen sérelmei és komplexusai. Sőt, mindezek mellett még a tragikus kimenetelű otthonszülést levezénylő szülésznő, Eva (Molly Parker) bírósági hercehurcája is a történet részét képezi, melynek a lezárásban lesz fontos szerepe.
Ezt a rengeteg szálat pedig egyszerűen lehetetlen feladat egy nagyjátékfilmnyi idő alatt hatékonyan kifejteni, ráadásul az időnként aránytalanul túlpörgő cselekmény tompítja a csendes dráma élét. Az ominózus szülésjelenetet követően a készítők mintha húszpercenként gyorsan felkapnának egy teljesen új konfliktust, melyet sokszor pont annyira könnyedén is dobnak el, amikor érkezik a kirakós következő darabja. Ennek megfelelően nincs igazán súlya sem a párkapcsolati drámának, sem Sean alkoholfüggőségének, de a kegyeleti kérdések és az anya-lánya viszony problematikája is elvesznek a szét-szétmálló, majd időnként egy-egy jelenetre mégis remekül összeálló cselekményben.
Az sem segít, hogy az alkotók indokolatlanul túlragozzák az egyébként jól megválasztott szimbólumokat.
Ezek közül is talán a legbántóbb az alma motívum, mely egyébként izgalmasan asszisztálhatna Martha karakterívéhez: a nő a szülés után sokszor eszik almát, sőt almamagokat kezd csíráztatni, melynek okára a (második) tetőpontnak szánt tárgyalótermi jelenetben derül fény. Azonban Mundruczó mintha nem bízna eléggé a közönségében: amellett, hogy majd’ teljes jelenetek szólnak szinte kizárólag arról, hogy Martha almát eszik, ezt többször hangsúlyosan ki is mondatja a szereplővel. Sőt, előfordul, hogy hosszú másodperceket és több snittet szentelnek annak, hogy a főhős egy almamagot vizsgálgat az ujjai között.
Ugyanez a helyzet a pár lakásában fokozatosan kiszáradó növényekkel: az ügyes set-designnak és az egyébként Mundruczó filmjeitől megszokott módon, aprólékosan kimunkált képi világnak köszönhetően a Martha és Sean közös életét szimbolizáló növények akkor is jól láthatók, amikor a háttérben maradnak, teljesen szükségtelen volt további közelikkel hangsúlyozni őket.
Ugyanennyire túlhasznált a folyamatosan épülő híd, mely szimbólum a Deltában is kiemelt jelentőségű volt,
ott azonban sokkal szervesebben épült a film egészébe, mint ebben az esetben. A Pieces of a Womanből még a széttartó és sokszor kapkodó második és harmadik cselekményszakasz ellenére is lehetett volna egy hatásos szerzői film, ha egy picit elengedik az ordító szimbólumok túlmagyarázását, illetve ha a rendező ezek helyett inkább a színészeire bízta volna a tragédia utóhatásainak érzékeltetését.
Vanessa Kirby és Shia LaBeouf fantasztikusak a szerepükben, közös jeleneteiket pedig akkor is megtöltik természetességgel és drámával, amikor a forgatókönyv épp cserbenhagyja őket. Ha csak az ő átalakuló kapcsolatukra koncentrál a film maradék másfél órája, máris sokkal jobban járunk, hiszen például
a szülés utáni időugrást követő erőszakjelenet a mű legerősebb momentumai közé tartozik.
Az Ellen Burstyn által alakított anyafigura azonban nemcsak a cast, hanem a teljes film egyik mélypontja. Az Oscar-díjas színész sokszor olyan túltolt gesztusokkal dolgozik, mintha a The Room Claudette-jét látnánk, ráadásul az ő megszólalásai a leginkább papírízűek.
Tanulságos mű a Pieces of a Woman, melynek még a gyengébb pillanataiban is ott van egy súlyos, megrázó dráma csírája, ám a befejezésre szinte teljesen széteső, kapkodó történetmesélés sajnos nem tud elvezetni még egy fele olyan erős katarzishoz sem, mint amely az első félórát követően a fotelbe szegezi a nézőt. Ennek ellenére Vanessa Kirby Oscar-esélyes alakítása, a szépen kimunkált formanyelv, valamint az a néhány tényleg remekül megkoreografált és önmagában is hatásos jelenet miatt érdemes tenni egy próbát Mundruczó első angol nyelvű filmjével. Talán, ha nem a Netflix híres szabadkezűsége állna a projekt mögött, egy rövidebb, mégis csiszoltabb munka került volna ki a rendező műhelyéből.
Pieces of a Woman, 2021. Rendezte: Mundruczó Kornél. Írta: Wéber Kata. Szereplők: Vanessa Kirby, Shia LaBeouf, Ellen Burstyn. Forgalmazza: Netflix.
A Pieces of a Woman a Magyar Filmadatbázison.
