Major Ákos fotóiból nyílt tárlat a TOBE Gallery kiállítóterében 2020. december 30-án. Az alkotó második egyéni kiállításán ezúttal olyan fekete-fehér képeket láthatunk, amelyek számára kedves, gyermekkori emlékekkel átitatott helyszíneken készültek. Völgyben megbújó, házikókkal körbevett üzemet, mocsárba süppedő, ködbe burkolózó erdőket vagy éppen önmagában álló, omladozó épületet látunk egy olyan vidékről, ahol valószínűleg az alkotó szívesen csavargott.
Major Ákos 1989 és 1993 között a Pécsi Művészeti Szakközépiskolában tanult grafikát. Felsőfokú tanulmányait a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem vizuális kommunikáció szakán végezte. Több reklámügynökségnél is dolgozott grafikusként, majd 2010-től szabadúszó lett.
Még 2009-ben kezdett el érdeklődni a fényképezés iránt.
Ahogyan egy korábbi interjúban elmondta, a reklámügynökségi munka mellett nyugalomra vágyott, ezért másfajta kifejezési formát keresett. Így talált rá a fotográfiára, amelynek alapjaival gimnazista korában ismerkedett meg.
„Csavargásai” során számos földrészt és országot bejárt, eljutott Thaiföldre, Izlandra, a hófödte Alpokba, Skóciába, Tunéziába, a napfényes Ausztráliába és Amerikába is.
Utazásai során megannyi, nyugalmas hangulatot árasztó, „elegáns” szín- és tónusvilágú városi és természeti képet készített
ép és lepusztult épületekről, lankás dombokról, völgyek között kanyargó folyókról, erdőségekről, többnyire ember nélküli tájakról. Technikájáról a következőképpen vall a már említett interjúban: „Lassú mozgású fotós vagyok, szeretek elmélyedni a tájban, a közegben, ahol vagyok. Általában kinézem magamnak a helyszíneket, és odautazom. Azt szeretem, ha foglalkozhatok a fotózással és nem kell rohanni. Persze voltak/vannak váratlan helyzetek, amikor improvizálni kell. Időről-időre jól jön egy-egy új feladvány. Egyébként pedig sokszor használok hosszú záridőket az adottságok (fények, szél mennyire borzolja a hullámokat, milyen eget akarok, ilyesmi) függvényében.”
Ezúttal azonban nem távoli tájakra visz minket, hanem visszarepít az időben, gyermekkora kedves helyszíneihez, Pakshoz és környékéhez. Major Ákos elkalauzolja nézőit kiegyensúlyozott és boldog gyermekkorának változatos színtereire, amelyek számára a biztonságot és a nyugalmat jelentették. Vizualitásban követi az előző sorozatait (Leisure Project, Prospect: American Landscapes, Local Aspects), de képei most líraibb látásmóddal készültek.
A békés és melankolikus helyszíneket érzelmi kötődése ellenére sem idealizálja.
A kiállítás képein szebb időket is megélt kicsiny házikókat, elhagyott üzemet, hóba burkolózó temetőt, fekete fóliába csomagolt emlékmű bizarr látványát örökíti meg. A fotók mégsem árasztanak szomorúságot, inkább az elfogadásra, a szemlélődésre ösztönöznek.
A számára jól ismert színterek mellett „bensőségesebb” képek is helyet kaptak a tárlaton. A sétákról hazavitt levelek, növények, a természet gyermeki megközelítéséről árulkodnak. A lepréselt virágok Major Ákos kamerája előtt grafikává lényegülnek.
A szürke különböző árnyalataiban készült, cím nélküli felvételek visszafogott távolságtartásáról tanúskodnak.
Az alkotó színválasztása nem véletlenül esett a fekete-fehérre, illetve az eleganciát sugárzó szürkére. Egyrészt így olyan dolgokra is ráirányítja figyelmünket, amelyeket egy színes kép esetében kevésbé vennénk észre, másrészt pedig a szürkés árnyalatokból kiemelkedő fehérrel vagy feketével bizonyos elemeket hangsúlyozni tud, mint például a kopasz fák között álló robosztus emlékművet vagy a fehér hóval lepett gyár tetőit. A téli táj adta kontraszt egyik legszebb példája a behavazott temetőről készült fotó.
Csavargásai során Major Ákos útja a nagyváros zajától távoli, vidéki környezetbe vezet. Csöndes, nyugodt helyekre, amelyek szépsége magától értetődő a természettel harmóniában élő ember számára.
Major Ákos Apa csavarog című tárlata 2021. február 27-ig tekinthető meg a budapesti TOBE Galleryben. (Jelenleg a galéria hétköznaponként bejelentkezéssel, szombatonként 11 és 15 óra között fogadja a látogatókat.)
A borítófotó forrása: TOBE Gallery.