Fiedler Ferenc (François Fiedler) festőművész születésének centenáriuma lehetővé teszi a vírushelyzet miatt a képzőművészetre kiéhezett látogató számára, hogy ismét úgy érezhesse, mintha az élet visszazökkent volna a normális kerékvágásba. Okoseszközeinket félredobva végre a valóságban szemlélhetünk festményeket a Kálmán Makláry Fine Arts Galériában. Bár a Műcsarnokban közel egy éve rendeztek kiállítást a művész képeiből, a mostani, 2021. február 1-jén nyílt tárlat egyik különlegessége, hogy ezúttal olyan alkotásokat is láthatnak az érdeklődők, amelyeket Magyarországon eddig még nem mutattak be.
A helyszínt biztosító galéria, amely tíz éve gondozza Fiedler munkásságát, közel húsz festménnyel várja az érdeklődőket. A nagyméretű képek éppen olyan távolságban kerültek a falra, hogy lehetővé tegyék azok egyenkénti szemrevételezését. De érdemes egységben is megnézni az egymás mellett lévő képeket, melyek már a belépés pillanatában képesek lenyűgözni a látogatót méretükkel, színgazdagságukkal és felületeik különlegességével.
Joan Miró jó érzékkel adta Fiedler Ferencnek a fény festője elnevezést,
hiszen a magyar művész képein egy adott szín akár több árnyalatban is megjelenik, ezzel még gazdagabb asszociációs lehetőségeket megnyitva a szemlélő előtt.
Így fordulhat elő, hogy míg például egy adott festménye változatos kékjei képzeletben a tengerhez repítettek, és a hullámokat láttam bele a vászonba, addig egy másik látogatónak hegyvonulatok jutottak eszébe róla, és úgy érezte, mintha felülről szemlélné azokat. Azt hiszem,
abban rejlik a művész ezen a tárlaton is érezhető nagyszerűsége, hogy egyenrangú partnerként kezeli a befogadót,
teljes mértékben rábízva annak fantáziájára, asszociációs képességeire, hogy mit lát egy adott alkotásban. Így jut Fiedler képeiről eszembe egy irodalmi mű címe is, József Attilától a Szabad ötletek jegyzéke két ülésben. Csak itt éppen jóval több „ülésről” van szó, annyira más és más világba visznek képei, hogy mindegyikről eszünkbe juthat egy-egy pillanat az időben, egy érzés, de akár egy teljes történet is lefuthat a szemünk előtt.
Fiedler tiszteli a szemlélőt, sokszor címet sem ad a festményeknek, hagyja, hogy szabadon kalandozzunk térben, időben és a dimenziók között. Első nézésre is szembetűnő a képek különleges, sokszor fémes hatású felülete, ami annak az egészen sajátos technikának köszönhető, amellyel Fiedler dolgozott.
Eszköze nem csupán az ecset volt, a festéket gyakran fröcskölte vagy közvetlenül a tubusból juttatta a vászonra,
és gyakran vissza is kaparta azt, így hozva létre a gipsszel alapozott vásznon többrétegű, egészen sajátos textúrákat. Teljes egységben dolgozott a természettel, és nemcsak azért, mert általában a szabadban alkotott. Hanem azért is, mert a festményeket az elemekre bízva hagyta, hogy a fény, a víz, a levegő fejezzék be és tegyék teljessé alkotásait. Képein így kerül összhangba emberi és isteni, földi és túlvilági, ezoterikus és naturalista.
Fiedler absztrakt művész, de vásznain a vonalak helyenként mintha kivehető, konkretizálható formákat is öltenének. Néhol felsejlenek emberalaknak tűnő kezdemények, egy fogsor, egy meghatározhatatlan lény állatfaroknak tűnő végződéssel. Az egyik vásznon mintha sejteket, embriókat látnánk.
Művei energiát, erős érzelmeket, időnként kirobbanó indulatokat sugallnak,
míg a lágyabb színekkel festettek valamilyen éteri harmóniát és nyugalmat árasztanak. A művészettörténészek az absztrakt expresszionizmus képviselőjeként tartják őt számon, illetve a tasizmust és a gesztusfestészetet szokás még emlegetni vele kapcsolatosan.
Pályája jelentős része Párizshoz kötődött, az ott alkotó és sikereiket a francia fővárosban elérő külföldi művészeket tömörítő párizsi iskola kiemelkedő képviselőjeként tartják számon. Valószínűsíthető, hogy 1948 óta élt a fények városában, és Franciaország a 2001-ben bekövetkezett haláláig választott hazája maradt.
Életműve csupa újítás és bátor kísérletezés volt, sutba dobta a konvenciókat, a megszokást.
Korlátozásokat nem ismerő, szabad művész volt, aki mély önkifejezésnek engedett teret alkotásaiban. A centenáriumi tárlat feltölt és elgondolkodtat, Fiedler képei elmélyülésre hívnak, szinte kényszerítik a szemlélőt, hogy szakadjon el a valóságostól, a minket körülvevő világ látható-kézzelfogható elemeitől. És ha már ezt megtesszük, jó alkalom nyílik arra, hogy magunkról is gondolkodjunk, megpróbáljuk lényünket elhelyezni valahol, valamely éteri galaxis egyikén, talán épp az egyik vásznon megjelenített környezetben. Válasszunk egy olyat, ahonnan jólesik a szemlélődés!
A Fiedler 100 című kiállítás 2021. március 12-ig látogatható a budapesti Kálmán Makláry Fine Arts Galériában. A tárlat megtekintése csak a kmfagallery@gmail.com e-mail-címen történő előzetes regisztráció után lehetséges.
A borítófotó forrása: Kálmán Makláry Fine Arts Galéria.
