A művészkörökben évtizedek óta csak Derkó néven emlegetett Képzőművészeti ösztöndíjasok pályázati kiállítása 2021. március 3-án nyílt meg. A Műcsarnokban idén is huszonhat pályakezdő művész mutathatja be alkotását – bár ennek a korlátozások feloldásáig csak online lehetünk szemlélői. A Derkovits Gyula Képzőművészeti ösztöndíjban részesültek nem csupán az állami kitüntetésnek és az anyagi javaknak örülhetnek, hanem annak a „jegynek” is, amely egyfajta belépőt jelenthet a hivatásos művészek világába. A huszonhat kiállító közül Bernáth Dánielt, Gregóczki Rékát, Jagicza Patríciát, Kazi Rolandot, Kenesei Zsófiát, Máriás Istvánt aka Horror Pistát, Süveges Ritát és Varga Ádámot kerestük meg kérdéseinkkel.
Bernáth Dániel festőművész (Debrecen, 1990)

KULTer.hu: Mesélj egy kicsit a Derkó 2021 kiállításon szereplő művedről, koncepciódról! Számodra mit jelent egy ilyen, a kulturális szféra és az alkotók számára is fontosnak tartott eseményen szerepelni?
A koncepcióm egyik fontos alappillére, hogy az alkotói folyamatban vannak olyan képalkotó tényezők, melyek a szándékomon kívül esnek, így kénytelen vagyok az esetlegességükre hagyatkozni. A baltával kettéhasított vakráma lécei az anyag belső törvényszerűségei szerint repednek el a görcsök mentén, de a feleket egymás mellé rendezve felidézhetjük korábbi „ősállapotukat”. Ez adja a keret konstrukciójának hullámzását, rajziasságát és megismételhetetlen egyediségét.
A képszerkezet formai arányaihoz intuícióim alapján színeket és festészeti hatásokat rendelek hozzá.
A kompozíciók színblokkjai, a képi tömegek arányai és azok egymáshoz való viszonya vizuálisan úgy kerül rendszerbe, hogy megidézik egy szerkezet belső, elvont statikai összefüggéseit. Egyfajta absztrakt „ácsszerkezetet” alakítok ki az irányítottság és az organikus formavilág ütköztetésével. Nagyon megtisztelő, hogy a zsűri idén is díjazta a munkámat (Az ösztöndíj három egymást követő évben is elnyerhető – a szerk.). Az ilyen ösztöndíjak nagyban előre tudják mozdítani a fiatal képzőművészek pályakezdését, nem csak anyagi szempontból. Ezért nagyon meghatározónak tartom az effajta eseményeket, különösen a mai, nehézségekkel teli időkben.
KULTer.hu: Mit gondolsz a többiek kiállított munkáiról? Van-e közöttük olyan alkotás, amely különösen megragadta a figyelmedet?
Természetesen több olyan alkotás is van, amit közel érzek magamhoz, és több olyan alkotó is, akinek a munkásságát évek óta követem, és inspirál.

KULTer.hu: Milyen téma foglalkoztat most leginkább?
Képzőművészeti gyakorlatomban az elmúlt néhány évben a festészet médiuma került fókuszba. Leginkább ezen keresztül tudom kifejezni mindazt, ami vizuálisan és intellektuálisan foglalkoztat. Jelenleg a Mountain Mama címet viselő képcikluson dolgozom, amelyben a korábbi organikus, talált faágakból készült keretek témáját gondolom tovább.
Ezeken a festményeken az organikus eredetű, az életre valamilyen formában utaló képi minőségekre, jelekre koncentrálok.
Az absztrakció folyamata, a táblaképek ikonikus természete, valamint a vidéki környezetemből származó motívum- és élményvilágom képezi a témámat. Ezeket az összetevőket szervezem össze absztrakt kompozíciókká.
KULTer.hu: Van-e kedvenc alkotód? Olyan irányzat, stílus vagy korszak, amelyet a leginkább szeretsz, hat rád, inspirál?
Nem igazán vannak kedvenceim. Minden művészeti korszakból vagy műfajból találok valamit, amivel tudok azonosulni az őskortól egészen napjainkig, és korszakonként tíz olyan alkotó, akinek a munkássága nagyon meghatározó számomra. A képzőművészet mellett a művészet más területei is, például
a zene és az építészet is hatással vannak a munkámra,
de tudományos előadásokból is inspirálódom, szóval nehéz lenne egy-két példát kiragadnom és nevesítenem.
KULTer.hu: A pályád szempontjából mit tartanál a legnagyobb sikerednek, mire lennél a legbüszkébb, mit szeretnél elérni?
A művészeti világban rengeteg színtéren és módon lehet sikeres az ember. Azt hiszem, nincs kifejezetten egy ilyen pillanat, amire vágynék. Minden lehetőségnek és elismerésnek örülök, de ki tudja, mit hoz az élet. Nem tartom magam karrieristának. Szeretnék az alkotómunkára koncentrálni és kidolgozni a koncepcióimat, amelyek foglalkoztatnak. Nekem már ez önmagában elég nagy siker lenne. Ezen túlmenően bármiféle sikerre a tevékenységem mellékhatásaként gondolok inkább, ezért ez külön soha nem volt igazán cél számomra.
Gregóczki Réka festőművész, képzőművész-tanár (Kazincbarcika, 1991)

KULTer.hu: Mesélj egy kicsit a Derkó 2021 kiállításon szereplő művedről, koncepciódról! Számodra mit jelent egy ilyen, a kulturális szféra és az alkotók számára is fontosnak tartott eseményen szerepelni?
Nagyon örülök, hogy a zsűri megítélte számomra az ösztöndíjat, és ezáltal a munkáim részt vehetnek a kiállításon. A tárlaton három videóm látható, amelyek a délvidéki, illetve szerbiai területeken élt zsidóság sorsáról, illetve a zsidó holokauszt eseményeiről szólnak. A témán belül megjelennek különböző tematikai pontok, amelyek a videók központi elemei. Ilyen a hiány, a személyes veszteség, a történelmi traumák egymásra épülése, a szakrális tér kiüresedése vagy az archív anyagok használatának kérdései.
KULTer.hu: Mit gondolsz a többiek kiállított munkáiról? Van-e közöttük olyan alkotás, amely különösen megragadta a figyelmedet?
Nehéz csak néhányat kiemelni, hiszen az összes alkotás izgalmas, és nagyon változatos kiállítás jött létre. Talán Varga Ádám és Szabó Menyhért munkáit mondanám.
KULTer.hu: Milyen téma foglalkoztat most leginkább?
A genocídium témaköre régóta érdekel, és a zsidóságot érintő holokauszt is ebbe tartozik.
Sajnos a történelem során nem lehetett és még napjainkban sem lehet kizárni a tényt, hogy az ember természetének van egy olyan rétege, amely által képes kirekeszteni, legsúlyosabb esetben pedig el is pusztítani a másikat vagy egész tömegeket. Ezzel nehéz szembenézni és pont ezért kell erről beszélni. Ezen témákhoz számos más területről kapcsolódnak szakemberek, és azt gondolom, hogy a művésznek is lehet itt helye.

KULTer.hu: Van-e kedvenc alkotód? Olyan irányzat, stílus vagy korszak, amelyet a leginkább szeretsz, hat rád, inspirál?
Stílust vagy irányzatot nem tudok mondani, de alkotókat igen. Most csak néhány nevet mondok, akik elsőként eszembe szoktak jutni, ha ezt a kérdést felteszik. Tarr Béla filmrendező, a francia fotós-festő Christian Boltanski, illetve Felix Gonzalez-Torres, a kubai-amerikai vizuális művész. Kapcsolatot nem érdemes keresni köztük és a munkáim között,
ezek nem direkt, sokkal inkább közvetett hatások.
Az említett alkotók vizuális megfogalmazásai mellett nagyon szeretem azt az alkotói attitűdöt, amellyel a témáik felé fordulnak. Nem ismerek mást, aki olyan megrendítően tudna a szerelemről beszélni, mint ahogy azt Gonzalez-Torres teszi. Ugyanakkor volt néhány remek tanárom is, a velük folytatott beszélgetések, néha csak egy-két mondat, mindig ott vannak a fejemben, ezért nagyon hálás vagyok.
KULTer.hu: A pályád szempontjából mit tartanál a legnagyobb sikerednek, mire lennél a legbüszkébb, mit szeretnél elérni?
Talán mindannyian arra vágyunk, hogy a munkánknak értelme legyen, és valamilyen formában hasznosuljon.
A művészeti alkotások létrehozása mellett nagyon szeretek írni az alkotófolyamat tapasztalatairól.
Jó volna ebben fejlődni és létrehozni olyan írásokat, tanulmányokat, amelyek a témámhoz kötődnek és kicsit az alkotóművész szemszögéből vizsgálódnak. Valószínűleg hosszú távon fog eldőlni az éppen aktuális és jövőbeli munkáim megítélése, vagyis hogy képesek lesznek-e beépülni a szakmai közegbe vagy sem. Ha igen, az kétségkívül siker lenne.
Jagicza Patrícia festőművész (Budapest, 1986)

KULTer.hu: Mesélj egy kicsit a Derkó 2021 kiállításon szereplő művedről, koncepciódról! Számodra mit jelent egy ilyen, a kulturális szféra és az alkotók számára is fontosnak tartott eseményen szerepelni?
Magánmitológiai tárgyak és alakok jelennek meg festményeimen. Több irányból közelítem meg az átalakulás, a vedlés és az újjászületés tematikáját. Ez esetben három különálló pályamunkáról van szó.
Sajnálom, hogy élőben nem lehet megtekinteni a kiállítást,
viszont nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy ebben a rendhagyó állapotban is támogatást és figyelmet kapunk, rendkívül hálás vagyok érte.
KULTer.hu: Mit gondolsz a többiek kiállított munkáiról? Van-e közöttük olyan alkotás, amely különösen megragadta a figyelmedet?
Az új ösztöndíjasok közül legelőször Kiss Adrian munkájára figyeltem fel. Évek óta követem a munkásságát, illetve nagyon örültem annak, hogy Varga Ádám is támogatást kapott. Mindkettejük esetében az anyagválasztás érzékenységét, a precizitást és a vagányságot emelem ki, amely professzionális hozzáállással párosul.

KULTer.hu: Milyen téma foglalkoztat most leginkább?
Technikailag és koncepció szempontjából is lecsupaszított festményeket készítek. Úgy érzem, hogy rengeteg jelentés rakódik rájuk. Ahogy említettem,
a vedlés és az újjászületés témája kiemelten foglalkoztat,
ezen túl az átváltozásra, a változás lehetőségére koncentrálok. Folyamatosan felmerülnek identitásbeli kérdések is.
KULTer.hu: Van-e kedvenc alkotód? Olyan irányzat, stílus vagy korszak, amelyet a leginkább szeretsz, hat rád, inspirál?
Személyes élményekből, emlékekből táplálkozom, az önelemzés elképesztően inspiráló, kimerítő és idegesítő is lehet egyben. Az átélt szituációt elemzem, majd rekonstruálom a műterem keretei között.
KULTer.hu: A pályád szempontjából mit tartanál a legnagyobb sikerednek, mire lennél a legbüszkébb, mit szeretnél elérni?
Szeretném megélni, átélni azt, hogy a párommal közösen, kompromisszumok nélkül dolgozhassunk a művészeti szférában. Egy olyan műterem- és műhelykomplexum lenne a cél, ahol permanens alkotói munkát lehetne végezni.
Képességeimhez mérten szeretnék folyamatosan tanulni és fejlődni,
idővel tudásomat, tapasztalataimat nagyon szívesen átadnám másoknak. Hiszek abban, hogy elérhető célokat tűzök ki magam elé. Legyenek a munkáim őszinték, érzékenyek és izgalmasak.
Kazi Roland médiaművész (Kiskunhalas, 1987)

KULTer.hu: Mesélj egy kicsit a Derkó 2021 kiállításon szereplő művedről, koncepciódról! Számodra mit jelent egy ilyen, a kulturális szféra és az alkotók számára is fontosnak tartott eseményen szerepelni?
A Folyamatos jelen címet viselő kiállított munkám egy kinetikus szobor, három animációval installálva. Eléggé sokoldalú koncepció jellemzi, amely főleg az elmúlt évek természettudományos és metafizikai kutatásainak eredményeit összegzi. Egy fiatal művész pályája elején fontos, hogy a neve lehetőleg minél többször, minél rangosabb eseményekhez köthetően hangozzon el. A Derkovits-díj egy ilyen fontos lépcsőfok.
KULTer.hu: Mit gondolsz a többiek kiállított munkáiról? Van-e közöttük olyan alkotás, amely különösen megragadta a figyelmedet?
Az ösztöndíj olyan szakmai elismerés, amelyet évről évre azok az alkotók kapnak, akik művészeti tevékenységükkel meg tudják győzni a zsűrit. Mondhatjuk azt is, hogy
a pályázók közül a legprogresszívabb fiatal művészeket díjazzák,
így minden kiállított munkáról el lehet mondani, hogy színvonalas és figyelemfelkeltő alkotás. Örülök, hogy idén az én munkám is szerepelhet közöttük.

KULTer.hu: Milyen téma foglalkoztat most leginkább?
Kutatásomban nagy szerepet játszanak a percepciós folyamatok, illetve a valóságészlelés, a szubjektív érzékelés, ezzel együtt maga a szubjektum, a megfigyelő státusza. Legutóbbi munkáimban a valóság észlelésének két alapfeltétele, a tér és az idő foglalkoztatott. A Folyamatos jelen című munkámban a kinetikus szobor egy latex anyagot feszít a tér három irányába.
A gép ötlete a szakítószilárdságot tesztelő ipari gépekből ered,
amelyek az anyag terhelését vizsgálják. Az installáció egy háromcsatornás animációval egészül ki, amely a rétegződés, átfedés, eltűnés, emlékezés, végtelenség motívumaival bővíti az asszociációs mezőt. A mű az idő több ezer éves metafizikai problémáit kutatja, azzal a visszatérő hipotézissel, mely szerint: múlt és jövő mint képzet létezik csupán, a szubjektum a mindenkori jelen pillanatában él, amelyen kívül nem létezik idő.

KULTer.hu: Van-e kedvenc alkotód? Olyan irányzat, stílus vagy korszak, amelyet a leginkább szeretsz, hat rád, inspirál?
Az utóbbi időben egyre kevésbé inspirálódom a művészetből. Arra próbálok törekedni, hogy minél sajátosabban fogalmazzam meg azt, ami éppen foglalkoztat. Egyrészt így
próbálom elkerülni a képzőművészetben gyakori ismétléseket,
másrészt a választott témából adódóan a probléma gyökerét nem a művészetben kell keresnem. Ha mégis kellene korszakot említenem, fontos számomra a 19. század, amelyben rengeteg izgalmas találmány jelent meg, gondolok itt különösképpen azokra az optikai eszközökre, amelyek eljuttattak minket a mozgóképig. Az elméleti fizika is rendkívül foglalkoztat, így a 20. század első harmadában végbemenő természettudományos fejlődés, a relativitáselmélettől egészen a kvantummechanikáig.
KULTer.hu: A pályád szempontjából mit tartanál a legnagyobb sikerednek, mire lennél a legbüszkébb, mit szeretnél elérni?
Mindig a jelenre fókuszálok, az aktuális helyzetből és a közben adódó lehetőségekből próbálom a legtöbbet kihozni. Szerintem ezután sem fogok másképp tenni.
Kenesei Zsófia festőművész (Budapest, 1989)

KULTer.hu: Mesélj egy kicsit a Derkó 2021 kiállításon szereplő művedről, koncepciódról! Számodra mit jelent egy ilyen, a kulturális szféra és az alkotók számára is fontosnak tartott eseményen szerepelni?
A kiállításon hímzéseim, a hozzájuk tartozó videó, illetve a művészkönyveim láthatóak. Munkáim alapja egy általam írt szöveg, melyben versek és két novellaszerű történet található. A szövegből egyes kiragadott részekhez készültek a hímzések, és a folyamat végső összegzése a Torkom szakadtából című harmincperces videó. Habár a történetek gyermekkorom súlyos traumáit mesélik el, számomra ez a munka mégis sokkal inkább a gyógyulásról szól. Annak ellenére, hogy hatalmas megtiszteltetés részesülni ebben az ösztöndíjban, és egyértelmű szakmai siker szerepelni a kiállításon,
nehéz szembesülni azzal, hogy a legmélyebb fájdalmaim, gyengeségeim ilyen nagy figyelmet kaptak.
A kiállítás rendezése utáni napokban volt egy álmom, ami, azt hiszem, nagyon jól magyarázza ezt az érzést. Az álomban hálóingben voltam, és tudtam, hogy a szegélyére hímeztem valamit. Ezt a hímzést akartam megmutatni egy arctalan tömegnek. Ahogy megfogtam a ruhadarab alját, keresve rajta a hímzést, rájöttem, hogy a hálóing a saját bőrömből készült. Hát, valahogy így is érzem most magam.

KULTer.hu: Mit gondolsz a többiek kiállított munkáiról? Van-e köztük olyan alkotás, amely különösen megragadta a figyelmedet?
Számomra egyértelműen a legfontosabb Bánkúti Gergő munkája. Gergő több mint tíz éve az egyik legközelebbi barátom, egyszerre kezdtünk el képzőművészettel foglalkozni, együtt jártunk Egerbe, aztán pedig a Képzőre is. Ha valaki az egyik egri kocsmában nyolc-tíz éve azt mondta volna, hogy 2021-ben lesz egy nyolcméteres közös falunk a Műcsarnokban, valószínűleg kinevettük volna.
KULTer.hu: Milyen téma foglalkoztat most leginkább?
Nagyon fontos, hogy tökéletes összhangban legyek a munkáimmal. Hiszen
számomra az alkotómunka jelenti az egyetlen igazi biztonságot a világban.
Így természetesen mindig az foglalkoztat a munkáimban is, ami a személyes életemben. Ha a kiállításon szereplő alkotásaimat a gyermekkori traumáim felkutatása és értelmezése jellemzi, akkor az épp aktuálisokon már az ezzel való szembenézés, a mélyebb összefüggések feltárása vehető észre. Következő munkám is szövegalapú, a Hegy leszek címet viseli.

KULTer.hu: Van-e kedvenc alkotód? Olyan irányzat, stílus vagy korszak, amelyet a leginkább szeretsz, hat rád, inspirál?
Nyilván rengeteg dolog inspirál, a leghétköznapibb tárgyaktól, jelenségektől kezdve különböző olvasmányélményeken át képzőművészeti alkotásokig. Van egy kedvenc verseskötetem, ami kamaszkorom óta elkísér, a legkétségbeejtőbb pillanatokban csodálatos újra és újra elolvasni. Ez Rakovszky Zsuzsa Egyirányú utca című 1998-as kötete. Az elmúlt egy évben pedig egyértelműen a német-zsidó Charlotte Salomon (1917-1943) munkássága volt rám a legnagyobb hatással. Leben? oder Theater? című festménysorozatát mindenkinek nagyon ajánlom, igazán megrendítő, bámulatos alkotás.
KULTer.hu: A pályád szempontjából mit tartanál a legnagyobb sikerednek, mire lennél a legbüszkébb, mit szeretnél elérni?
Nem igazán szoktam elképzelni a pályámat, nem is tudom, hogy ez valójában mit jelent. Azt tudom, hogy jelenleg ez az, ami a legjobban megnyugtat, ez az, amiben kétségek nélkül tudok hinni. Ez később bármikor megváltozhat, amíg azonban így van,
nagyon örülök, ha minél több emberhez eljuthat, amit csinálok.
Bízom benne, hogy ahogyan engem megnyugtat legkedvesebb könyvem, úgy az én munkám is mondhatja másoknak néha, hogy nincs semmi baj, nem vagy teljesen egyedül, akárhogy is fáj.
Máriás István aka Horror Pista festőművész (Sepsiszentgyörgy, 1984)

KULTer.hu: Mit gondolsz a többiek kiállított munkáiról? Van-e közöttük olyan alkotás, amely különösen megragadta a figyelmedet?
Sajnos eddig csak felszínesen tudtam áttekinteni a kiállítás anyagát. Remélhetőleg ebben a covidos helyzetben lesz rá lehetőség valamikor, hogy a helyszínen nézzem meg a tárlatot.
KULTer.hu: Milyen téma foglalkoztat most leginkább?
Rengeteg témám van, amelyeket régebben is használtam, és mostanság is előkerülnek: a fekete humor, mulandóság, játékosság. A játék talán a legfontosabb.
Szeretek olyan képekkel játszani, amelyek a nyugati kultúrában többnyire nyomasztják az embereket,
tabuként állnak hozzájuk. Ilyen a mulandóság. Ezt szoktam beoltani egy kis humorral, megtekerni, csavarni, bizonyos beágyazott elképzeléseket máshogy bemutatni. A mulandóságot akár inspirációként is fel lehet fogni. Az élet olyan, akár egy kis buborék. Mi az, ami értékes benne, amibe érdemes energiát fektetni hosszú távon? Mi az, amiben kevésbé hasznos menedéket keresni ebben a felgyorsult információs zűrzavarban? Szóval, vannak fogalmak, a mulandóság is ilyen, amelyet, ha elkezdek vizsgálni, nem biztos, hogy elsőre az jut az eszembe, amit általában ebben a kultúrkörben gondolnak ezzel a fogalommal kapcsolatban.

KULTer.hu: Van-e kedvenc alkotód? Olyan irányzat, stílus vagy korszak, amelyet a leginkább szeretsz, hat rád, inspirál?
A 20. század „izmusai” közül a dada, a szürrealizmus és René Magritte festészete, gondolkodásmódja még mindig közel áll hozzám.
Rengeteg más is inspirál, a tradicionális kínai vagy japán festészet, popkulturális hatások, skandináv filmek.
KULTer.hu: A pályád szempontjából mit tartanál a legnagyobb sikerednek, mire lennél a legbüszkébb, mit szeretnél elérni?
Normális dolog, ha az embernek vannak vágyai. Ha azt tapasztalom saját magamon, hogy túlságosan komolyan veszem magam, hosszú távú célként mézes-mázas elképzeléseket gyártok szakmai dolgokkal kapcsolatban, próbálok egy kicsit lazítani magamon. Egy képlékeny, folyamatosan változó világban az a szerencsés, ha az ember nem veszi mindig komolyan magát.
Süveges Rita festőművész (Szolnok, 1986)

KULTer.hu: Mesélj egy kicsit a Derkó 2021 kiállításon szereplő művedről, koncepciódról! Számodra mit jelent egy ilyen, a kulturális szféra és az alkotók számára is fontosnak tartott eseményen szerepelni?
A kiállításon az „out of control” című sorozatom legújabb diptichonja látható. A sorozat a fosszilis üzemanyagok eredettörténetével foglalkozik a karbonkor deep time múltja és a kapitalocén (E felfogás szerint a klímaváltozásért elsősorban nem az ember, hanem a kapitalista gazdasági rendszer felelős – a szerk.) apokaliptikus jövője közötti időben és térben.
A diptichon egyik felében egy űrben lebegő, csupasz repülőgép-hajtómű látható,
amelyet egy tüzes narancs felhőképpel állítottam párba. A légi közlekedés a káros üvegházhatású gázok egyik nagy kibocsátója, éppen ezért a klímaválságnak jelentős okozója. A repülés ugyanakkor szimbolizálja a kapitalizmus végtelen növekedési kényszerét is, valamint a globalizáció azon árnyoldalát, amely a társadalmaktól a multinacionális nagyvállalatok kezébe helyezi az előbbieket terhelő döntések meghozatalát.
KULTer.hu: Mit gondolsz a többiek kiállított munkáiról? Van-e közöttük olyan alkotás, amely különösen megragadta a figyelmedet?
Különösen kedvelem Gosztola Kitti kiállított munkáit. Kitti hitelesen, kortárs módon dolgoz fel ökológiai témákat, és mindezt érdekfeszítő anyaghasználattal és médiumokon keresztül teszi. Azért is különösen fontos a kiállításon megjelenő fás sorozata, mert ez indította el munkásságát a fenti úton.

KULTer.hu: Milyen téma foglalkoztat most leginkább?
A munkám során a képek létrehozásától egészen a kirándulásokig terjedően ökokritikai megközelítéssel dolgozom. Ennek célja, hogy a természethez való emberi viszonyt a táj kulturális konstrukciójának felfejtésével vizsgáljam. A természet ábrázolása nem csak magáról a természetről mesél. A táj konstrukciójában indirekten tetten érhető a nem emberi világról alkotott elképzeléseink összessége. Ha felfejtjük, hogy ezek a látásmódok miként konstruálódnak, úgy az aktuális társadalmi viszonyok tükörképére is rálelhetünk bennük.
A táj ugyanis több annál, mint egy darab természet:
a külső világ megtapasztalásának történetileg meghatározott és ideológiákon átszűrt módja. A tájban tükröződik, hogy bizonyos társadalmi osztályok hogyan jelölik ki önmagukat a természettel ápolt kapcsolatukon keresztül, és kommunikálják ezáltal a külső világban – természetben, társadalomban – betöltött szerepüket. A táj tehát társadalmi termék, amelynek történetisége felfedhető, nem pedig érintetlen, emberi beavatkozásoktól mentes természet, amivel gyakran felcserélik a fogalmat. A természetet leíró eszmék újrafogalmazásával azon gyakorlatok megváltoztatásához szeretnék hozzájárulni, amelyek a világrendszer folyamatosan fennálló válságának jelenlegi pillanatához vezettek. Ahogy egyre több ismeretet gyűjtöttem a társadalmi, ökológiai és éghajlati válság mögött meghúzódó ideológiai és politikai rendszerekről,
művészeti gyakorlatom szépen lassan új küldetést vett fel:
hogy segítse megkérdőjelezhetővé és elemezhetővé tenni azokat a mögöttes rendszereket, amelyek a jelenlegi válságainkat kiváltották.
KULTer.hu: Van-e kedvenc alkotód? Olyan irányzat, stílus vagy korszak, amelyet a leginkább szeretsz, hat rád, inspirál?
Igyekszem a képzőművészeten kívülről szerezni inspirációt. Az utóbbi években az ábrázolás mikéntjében a 3D-modellezés és a hozzá fűződő eljárások, gondolatilag pedig az ökofeminizmus és a kapitalizmuskritikus elméletek teszik rám a legnagyobb hatást.
KULTer.hu: A pályád szempontjából mit tartanál a legnagyobb sikerednek, mire lennél a legbüszkébb, mit szeretnél elérni?
Alkotói tevékenységemben a fenntarthatóság a célom, hogy fenn tudjam tartani annak a lehetőségét, hogy alkossak. A fenti mondat csak látszólag tautologikus, számomra ugyanis
az már sikernek nevezhető, ha a képzőművészeti, tágabb értelemben a kulturális nyilvánosság tereiben megjelenhetek,
és praxisom a közeg által szimbolikusan, illetve anyagilag is olyannyira díjazott, hogy folyamatosan tudjak alkotótevékenységgel foglalkozni a jövőben is. Kissé ellentmondásos módon a hazai közegben a legnagyobb sikert a nemzetközi képzőművészeti szcéna elismerése jelenti, amely valamilyen mértékben számomra is szükséges ahhoz, hogy a fenti célomat elérhessem.
Varga Ádám festőművész (Budapest, 1995)

KULTer.hu: Mesélj egy kicsit a Derkó 2021 kiállításon szereplő művedről, koncepciódról! Számodra mit jelent egy ilyen, a kulturális szféra és az alkotók számára is fontosnak tartott eseményen szerepelni?
A Derkovits-pályázatra leadott munkám középpontjában egy 2020-ban szerzett fóliavágó gép felhasználása áll. Összességében a gép kvázi nem rendeltetésszerű használatára és lehetőségeinek bővítésére, maximalizálására törekedtem. Egyik kiindulópontom a gépben lévő penge erősségének újraértelmezése volt, melyben a penge egy bizonyos nyomásérték után már nem vágja az adott felületet, hanem metszi azt. Az így létrejött halvány karcolat révén
a felület speciális textúrát kap, és a különböző irányok, valamint a megvilágítás sajátossága révén jön létre a látható kép.
Egységében véve munkám négy bekeretezett metszett képből, valamint négy, falra applikált fehér fóliából áll. Mindkét esetben egy adott, az internetről letöltött és kisajátított PNG-fájl reprodukciójáról és transzformációjáról beszélhetünk.

KULTer.hu: Milyen téma foglalkoztat most leginkább?
Jelenleg a termelés gépezetében megfogalmazható komplex jelenségek foglalkoztatnak. Ezek a jelenségek fogalmi szinten a hálózatiság, a digitalizálás, a mechanikusság, a modellálás és a sokszorosítás körül összpontosulnak. Ezen belül pedig
azok a gyakorlatok és elgondolások érdekelnek, amelyek a festészet médiumát számomra új megvilágításba helyezik,
és segítenek, hogy mindezt egy tágabb, strukturáltabb és reflexívebb összefüggésben értelmezzem.
KULTer.hu: Van-e kedvenc alkotód? Olyan irányzat, stílus vagy korszak, amelyet a leginkább szeretsz, hat rád, inspirál?
Ha választanom kell, akkor jelenleg a német konceptuális művész, Hanne Darboven munkássága számomra nagyon lenyűgöző.
A Derkó 2021 – Képzőművészeti ösztöndíjasok pályázati kiállítása 2021. április 4-ig tekinthető meg online formában a Műcsarnokban.
A borítófotón Jagicza Patrícia Old skin című festménye látható (2021, 2 darab diptichon, olaj, vászon, 80×60 cm, fotó: Sulyok Miklós).