Ferenc krt. 8.
A körúti bérház kapuján
arasznyi magasságra a földtől
kinyúl egy kéz. Csak a kézfej és a csukló.
A tenyérben, amely bölcsőt formál,
rozzant galamb. Nem fiatal, nem vékony,
nem kövér, nem is öreg kéz. Kibillenti a galambot.
Visszahúzódik, becsukja a kaput.
A kaputól nem messze,
a buszmegálló oszlopához erősített vasrúdon
egy kupakján függő petpalack.
Az oldala fülekben, hogy belekapjon a szél,
három helyen kivágva, kihajtva, lassan forog.
A galamb a tűző napról a kapu tövébe
húzódik, a petpalack minden fordulatnál
fénycsíkot húz fölé.
A kerengő
Egy szobanövény és a csobogó víz
a mosogatóban. A fény a hűtőszekrényből
a szobába ömlik, a növény a kitárt
ajtó felé fordul, és az elnyújtott,
tojásdad levelek a hűtőből kiáramló fényben,
mint kiolvadt halak, úszni kezdenek,
a tányérokat cikázó árnyékuk tölti be,
egy ág utánuk hajol,
monoton zaj, a mosogató felől
csobogás.
Borítókép: Pixabay
