Indiában, ahol gyakorlatilag a kasztrendszer legitimálja az elnyomást, az alávetetteknek nemcsak a sanyargató zsarnokokkal, de önnön „rendeltetésükkel” is szembe kell szállniuk a változásért. Erre azonban a hagyomány szerint generációnként csak egy kiválasztott alkalmas. A film az indiai Aravind Adiga első, 2008-ban Man Booker-díjjal kitüntetett, magyarul is olvasható regényéből készült.
A Fehér Tigris című film jó példa a mostanában sokat taglalt streaming-diskurzus számára. Míg az kérdéses, mekkora és milyen jellegű befolyással bír majd a jövő filmfogyasztási szokásaira az ömlesztett tartalom, az vitán felüli pozitívum, hogy sokszínű a repertoár.
A Netflix ezen belül is különös gondot fordít a nemzeti és kulturális diverzitásra.
Így például, ahogy kis országunk is képviselteti magát a streamingszolgáltató felületén – nem túl bőséges, de annál igényesebb választékkal –, úgy indiai filmek is elérhetőek egyetlen gombnyomással.
Lássuk be, az átlag magyar néző az utóbbi évekből csak néhány mainstreamebb filmre asszociál, ha az ázsiai ország kínálata kerül szóba, de a Gettómilliomos vagy a Pi élete is csak részben indiai alkotás. Ramin Bahrani filmje, noha adott pontjain mindkettő kasszasikerre emlékeztet, mégis egészen egyedülálló mű, és
megnézésekor rájöhetünk, mennyi mindent nem tudunk ennek a hatalmas országnak a kultúrájáról és világlátásáról,
melyben pedig több egyezés lehet a miénkkel, mint gondolnánk. Balram (Adarsh Gourav) egy alacsony kasztba tartozó, jóravaló fiú, aki mindig többre vágyott, mint a környezetében élők. Apja korán meghalt, így neveléséről népes családja gondoskodik, melynek élén a nagymama áll, akinek csak az számít, hogyan élhetik túl a következő napot. Balramot ambíciói és éles esze messzebbre juttatják, mint bárkit a laxmangarhi nyomortanyáról, de még ez is csak arra elég, hogy sofőrként szolgálhasson egy tehetős családnál.
Ashok (Rajkummar Rao) és Pinky (Priyanka Chopra) igen kedves házaspár, akik bár luxusban élnek, maguk is megküzdenek a társadalmi rosszallással a kaszton kívüli párválasztásuk miatt. Ashok családtagjai a környéket félelemben tartó maffia vezérei, akik a legszegényebbek nyomorgatásából szerzik a vagyonukat. Olyanokéból, mint Balram.
Ő azonban nem lázad, nem ellenkezik, hanem végtelenül örül és alig várja, hogy gazdáit szolgálhassa
ebben a számára előkelőnek számító pozícióban. A pár és az újdonsült sofőr szinte családias kapcsolatot alakít ki egymással. A család pedig szent. Különösen akkor, ha olyan kéréssel fordulnak az újdonsült taghoz, ami annak szabadságába, sőt az életébe kerülhet. Meddig lehet eltűrni, hogy sanyargassanak és eltiporjanak minket? És hogyan lehet fegyverként használni a rendszer ellen azt, hogy csak egynek tekintenek minket a millióból?
A különböző idősíkokon játszódó film több ezer éves témát dolgoz fel, nevezetesen a társadalmi különbségek borzalmas hatásait és az emberi élet értékének viszonylagosságát. Nálunk, Európában erről filmet készíteni – bár messze nem idejétmúlt a téma – már-már közhelynek számít, így az erről szóló alkotások esetében különösen magasra helyeződik a mérce. A Fehér Tigris mindeközben egy igen egyszerű, tanmesére hasonlító történettel áll elő:
az elnyomott fellázad zsarnoka ellen, elpusztítja azt, majd valóra váltja az álmot, melyet gyerekkora óta dédelget.
Hogy ennek ellenére hogyan képes ez a dráma aktuális és élvezhető lenni, annak kulcsa elsősorban a hitelességében rejlik. Amit mi itt, Európában társadalmi különbségeknek nevezünk, az Indiában egy párhuzamos létező, de egymástól teljesen elkülönülő közösségekből álló rendszer, melynek tagjai nem találkoznak. A kasztok áthidalhatatlansága és megkérdőjelezhetetlensége nem elsősorban társadalmi kérdés. Mivel vallási alapokon nyugszik, így az egyén önképébe ivódva alakítja a személyes motivációkat. Emiatt a kitörni vágyás – bár ösztönösen jelen van – de még maguk az elnyomottak között is megvetendő elgondolás.
Balram így az őt körülvevő vélemények és ideák között reked. Városi sofőrnek túlságosan vidéki és nincstelen, míg vidéki családja az öntelt, pénzes embert látja benne. Szolgának túl lelkes, hiszen valósággal rajong munkaadóiért még akkor is, amikor az már nem lenne indokolt. Közben pedig tettével bizonyítja, hogy önmagán kívül valójában senki sem számít neki. Emiatt nemcsak az említett társadalmi rétegek közé szorul be, hanem a törvény apró repedéseibe is. Itt él tehát ez a jóságból kiábránduló fiú, akit az álságos és nyomorúságos világ kényszerített ebbe a helyzetbe. Rátermettsége révén azonban bizonyítani tudja, hogy valóban ő az, akiből generációnként csak egy születik: a Fehér Tigris (a tigris-szimbólum a már említett Pi életében is központinak mondható).
A kiválasztott, aki maga is a nyomorból jön, saját céljait sikerre víve kicsit mindenkit megment, akit hátrahagyott.
Igazán értékelendő azonban az a realisztikus ábrázolásmód, ahogyan ezt a film nem patetikus jó-kereséssel és megváltói önfeláldozással valósítja meg, hanem egy köztörvényes bűnözőt helyez főszerepbe, aki szó szerint mindenkin átgázol, hogy elérje céljait. A karakter ironikus hozzáállása (mellyel a Gettómilliomos is élt) az egész filmet áthatja, és nagyban hozzájárul a túlontúl sematikus történet ellensúlyozásához. Ez a humor azonban semmi esetre sem bagatellizáló, sokkal inkább elmélyíti a fájdalmat, és e kontraszttal tovább növeli annak átélhetőségét.
Ez a kettősség teszi frissé és aktuálissá a filmet, és kultúráink távolsága ellenére is képes közel hozni hozzánk ezt az életfelfogást. A nép nyomorból kitekintgető fia hamar rájön, hogy csak simlis ravaszsággal juthat előrébb, és neki is úgy kell átlépnie másokon, ahogy azt vele is tették. Mindez némi életszagú humorral vegyítve nálunk is a siker záloga lehet. Idehaza is jó néhány mű készült e recept alapján, például a Kaméleon című thriller vagy az Aranyélet című sorozat, amely kísértetiesen hasonlít A Fehér Tigrisre. De nemzetközi viszonylatban érdemes még megemlíteni a dél-koreai Élősködőket is. Látható, hogy a nyomor és szenvedés, illetve az abból való kitörés vágya hogyan képes közös nevezőre hozni ezeket az igen távoli világokat.
Érdekessége azonban e néhol thrillerbe forduló indiai drámának, hogy hiányzik belőle a bűnbánat.
Olyannyira, hogy Balram a zárójelenetben önironikusan megjegyzi: ez nem az a film, ahol a bűnös végül beleőrül a lelkifurdalásba. Ehelyett egy zavarba ejtően fenyegető üzenetet fogalmaz meg az elnyomók felé. Így értelmezve pedig a filmbeli egyenruhás szolgák, akik csak vezetőjük parancsára várnak, már nem a csirkeólban halálra váró baromfiaknak, hanem félelmetes hadseregnek tűnnek.
A Fehér Tigris értékes darabja az idei filmtermésnek, mert nemcsak az emberi természetről mesél nekünk, hanem arról is, hogy az elnyomott tömegek – amelyet a kiváltságosok csak eszközként használnak – öntudatukra ébredve fegyverré is válhatnak. Emellett pedig remek ízelítőt ad egy messzi kultúrából, amely itt, a Balkán árnyékában a film megtekintése után nem is látszik olyan távolinak.
A Fehér Tigris (The White Tiger), 2021. Rendezte: Ramin Bahrani. Írta: Ramin Bahrani, Aravind Adiga. Szereplők: Adarsh Gourav, Rajkummar Rao, Priyanka Chopra, Vedant Sinha, Kamlesh Gill. Forgalmazza: Netflix.
A Fehér Tigris a Magyar Filmadatbázison.
