„Bátor vállalás volt”

A Becsúszó szerelem, Nagy Viktor Oszkár filmje több halasztás után 2021 nyarán kerül a mozikba. A romantikus vígjátékban az Ötvös András által játszott fociultra kerül különös kapcsolatba egy roma lánnyal, Lüszivel (Gombó Viola Lotti), ahogy az pedig ebben a műfajban lenni szokott, az érzelmek ott szövődnek, ahol a szereplők nem is várnák. A film rendezőjét a forgatási munkálatokról, az esetleges reakciókról és a jövőről is kérdeztük.

KULTer.hu: Honnan ered a filmek iránti érdeklődésed, milyen alkotók, művek inspiráltak? Mennyire volt egyenes az utad a filmes képzésig?

Erre egészen konkrét választ tudok adni, 1996-ban futott a Magyar Televízióban a Százéves a mozi című sorozat, ahol a filmtörténet fontos alkotásait vetítették, a német expresszionista daraboktól egészen az igényesebb amerikai műfaji filmekig, a felkonfokat pedig Szabó István mondta. Engem ez akkor teljesen elvarázsolt, korábban nem volt jelentős filmes műveltségem, azokat a filmeket néztem, amelyeket a televízió műsorra tűzött.

Ekkor viszont rádöbbentem, hogy ez a művészeti ág sokkal több is lehet, az önkifejezés egy formája.

Ehhez még jött az a lelkesedés, ahogy Szabó István beszélt a filmekről, az alkotóikról, és kész is volt a rajongás. Sok mindennel próbálkoztam, de semmiben sem voltam igazán ügyes, viszont nagyon élveztem például a zenélést. De ha őszinte akarok lenni, hamar elköteleződtem a film mellett, félig viccesen mondhatnám, hogy azt gondoltam, nem baj, ha ebben sem vagyok jó, ez egy csapatmunka, sok tehetséges ember majd összehoz valamit.

KULTer.hu: Az első játékfilmedet, a 2009-es Apaföldet követően főként társadalmi témájú dokumentumfilmeket rendeztél. Mindig megvolt benned ez a nagyon erős szociális érzékenység?

Egyáltalán nem. Fiatalon én is magammal, a saját problémáimmal voltam elfoglalva.

Egy bizonyos kor felett kezdtem el ennyire nyitottan állni a minket körülvevő világhoz,

illetve az is sokat jelentett, hogy a Campfilmnél olyan emberekkel kerültem kapcsolatba, akik sok mindenre rávilágítottak, főleg László Sárának volt nagyon erős dokumentumfilmes érdeklődése. Kezdetben nem is akartam ilyen filmeket csinálni, felkéréseknek tettem eleget, de idővel megszerettem, rájöttem, milyen fontos munka ez, és a jövőben is szeretnék hasonló projektekben részt venni.

KULTer.hu: Egy korábbi interjúban említetted, hogy a Becsúszó szerelem ötlete is dokumentumfilmként indult, miért váltottál végül műfajt?

Ez nagyon bonyolult kérdés, alapvetően már a főiskolán is szerettem volna vígjátékot forgatni, éreztem, hogy van bennem egy ilyen film, a belső, lelki magyarázat talán ez. A külsőt nehéz röviden megfogalmazni, mert hosszú alkotói folyamatról van szó.

Felvetődött bennünk az alapszituáció, hogy egy focidrukker és egy roma lány kerül kapcsolatba,

és arra lettünk figyelmesek, hogy rengeteget nevetünk; de olyan dolgokon, amikről mi is tudjuk, hogy szörnyűek. Ekkor kezdett megfogalmazódni bennünk, hogy a humor is érvényes megközelítés lehet egy ilyen témánál.

KULTer.hu: Ha már a változásoknál tartunk, a film címe is többször módosult, sokáig a sajtóban is Ultra néven emlegették a készülő mozit. Miért döntöttetek végül a Becsúszó szerelem mellett?

Az Ultrára egyébként én mindig is munkacímként tekintettem, de tény, hogy sokáig mindenhol így szerepelt a film. Azt éreztük, hogy ez a cím félrevezető lett volna, hiszen

nem a fociultrák világának szociológiai igényű ábrázolását kínáljuk, hanem egy szerelmi történetet,

melynek hátterében ott van a futball. A Becsúszó szerelem pontosabban fejezi ki, hogy mire is számíthatnak a nézők, ha jegyet váltanak a filmre.

KULTer.hu: Magyarországon nem túl gyakori, hogy egy nagyközönségnek készülő film társadalmi témákat is érint. Mennyire érezted ezt bátor vállalásnak? Hiányoznak az ilyen, társadalmi elmélyültségű közönségfilmek?

Általánosságban nem tudok erre válaszolni, engem viszont a műfaji filmek közül is azok érdekelnek, amelyek azért szerves kapcsolatot ápolnak a mi valóságunkkal. És igen, sok szempontból gondolom, hogy ez bátor vállalás volt.

Magyarországon a romantikus komédia főként a felső középosztály műfaja,

az ő problémáikról és nekik szól, így mi kétségtelenül kimozdítottuk a zsánert a komfortzónájából. Egyébként is nehéz egy társadalmi témáról ilyen keretek között beszélni, hiszen a romkomoknak elég szigorú műfaji szabályai vannak.

KULTer.hu: Egy művészfilmes indíttatású, korábban dokumentumfilmeket készítő rendező hogyan viszonyul ma a műfaji filmezéshez?

Roppant érdekes ez, mert mondjuk húszévesen nagyon lesújtó véleményem volt a könnyed műfajokról.

Egyetemistaként az ember valami nagyon egyedit akar létrehozni, amit majd keblére ölel a szakma, és aminek számtalan díjat ítélnek oda, és minden olyasmit lenéz, ami kicsit is a sablonokból építkezik. Ma már nem látom ezt ennyire feketén-fehéren. Nem mondok ezzel újat, de az emberek nagyon sokféle indokkal járnak moziba. A pozitív üzenetű műfaji filmeknek is megvan a hasznuk, visznek némi optimizmust az életbe. Ha a konkrét példánál maradunk, a Becsúszó szerelem például azt üzeni, hogy van esély a békés együttélésre.

KULTer.hu: Hogy zajlott a filmre való felkészülés? Igyekeztetek elmélyülni a tárgyalt szubkultúrákban?

Persze, rengeteg mélyinterjút készítettünk, sőt a színészeket is arra kértük, hogy próbálják meg minél jobban feltérképezni a karakterük hátterét.

Beszéltünk valódi futballultrákkal, ahogy a film szól a romákkal szembeni előítéletekről, úgy az ultrákat érintő sztereotípiákról is.

Elképesztően ambivalens az egész jelenség. Róluk – nagyrészt jogosan – az a kép alakult ki, hogy erőszakosak, hajlamosak a bűncselekményekre, érdemes félni tőlük. Közben viszont olyan szolidaritás és lojalitás jellemzi őket, amely nagyon ritka manapság.

KULTer.hu: A romantikus vígjáték műfajából adódóan a film nyilván használ bizonyos sztereotípiákat. Hogy lehet ezeket úgy alkalmazni, hogy közben az alkotás maga ne váljon előítéletessé?

Valóban ez az egyik kulcskérdés, azt gondolom, a legfontosabb az, hogy személyessé tegyük a történetet.

Nyilván a sztereotípiák azért sztereotípiák, mert plasztikusan leírnak bizonyos társadalmi csoportokat.

De akkor lesz több a film az ezen való nevetgélésnél, ha képesek vagyunk valós embereket megjeleníteni. Ebben is óriási szerepük van a színészeknek, Ötvös András vagy Thuróczy Szabolcs játékának köszönhetően a néző azonosul a figurákkal.

KULTer.hu: Említetted a színészeket, számtalan ismert név tűnik fel a filmben. Hogyan zajlott a casting, mik voltak a szereplőválasztás fő szempontjai?

A legfontosabb az volt, hogy olyan színészeket találjunk, akik jól tudnak együtt, csapatban dolgozni, illetve akikkel én is megtalálom a közös hangot. Volt szó egyébként arról, hogy lehetnének valódi ultrák a filmben, de végül arra jutottunk, hogy egy ilyen mozi megkövetel egyfajta profizmust. Nagyon hálás vagyok a színészeimnek, valóban elsőrangú gárda jött össze.

KULTer.hu: Milyen nehézségekkel találkoztatok a forgatás során?

A forgatás gyakorlatilag folyamatos tűzoltás, ez itt sem volt másként. Rengeteg kisebb probléma adódott, de olyan szerencsére nem, ami az egész filmet veszélyeztette volna.

A helyszínekkel voltak gondok, a turulszobros jelenethez például nagyon nehezen lehetett várost találni.

Illetve van egy olyan rész, amikor Ötvös András karaktere egy kisgyermek társaságában szerepel, ilyen korú gyerekeknél teljesen kiszámíthatatlan, hogyan fognak reagálni a kamerára, ekkor is voltak galibák.

KULTer.hu: A film olyan témákat érint, amelyeket általában szélsőséges vélemények kísérnek. Nem tartasz a reakcióktól?

Ha az ember filmet készít, el kell fogadnia, hogy azt nagyon sokféle módon, nagyon sokféle motivációval fogják befogadni.

Nem lehet már munka közben azon gondolkodni, hogy majd ki és mit fog gondolni a kész termékről.

Persze ennél a filmnél abszolút fennáll ez a veszély, biztosan lesznek olyanok, akik sértve érzik majd magukat, sőt kikérik maguknak a filmet. Ne fogalmazzunk meg irreális elvárásokat a mozival szemben, ez egy fikciós történet, nem szociológiai igényű ábrázolás. Ha képesek vagyunk ebben a keretrendszerben értelmezni, akkor nem lehet gond.

KULTer.hu: A forgatás nagyjából két éve zajlott, azóta biztosan dolgozol új projekteken, ezekről elárulhatsz már valamit?

Konkrétumokat még nem szeretnék mondani, de igen, több projekten is dolgozom jelenleg, meglátjuk, melyik valósul majd meg végül. Annyit azért elárulok, hogy az egyikkel nem szakadnék el a focitól.

A borítófotó forrása: nfi.hu