A néhai Muriel zenekarból és a Kodachrome-ból is ismerős Jobbágy Bence 2019-ben kezdett el dolgozni A Bence kalandjai elnevezésű szólóprojektjén. Tavaly jelent meg első, Tengerek című albuma, idén áprilisban pedig megzenésített verssel jelentkezett. Kapva az alkalmon, a költészethez való kapcsolódásáról kérdeztük a dalszerző-énekest, de szót ejtettünk a Budapestről való elköltözés előnyeiről, valamint az is kiderült, mi lehet a jó versfeldolgozás titka.
KULTer.hu: Több mint egy év után épp a nagy nyitás küszöbén állunk, hogyan telnek mostanában a napjaid?
Leginkább nyomasztóan, egyelőre elég kiszámíthatatlan minden.
Körvonalazódik, hogy hogyan fog kinézni a nyaram. Annyit már látok, hogy koncertek szempontjából valószínűleg nem lesz erős. Ez leginkább amiatt van, mert sokaknak tavalyról idénre került át a koncertdátumuk, A Bence kalandjainak viszont épp idén lett volna az első igazán tevékeny időszaka. Mostanra már elegen hallhatták az első, Tengerek című lemezt, és alapesetben a koncertműsor is beérett volna.
KULTer.hu: Ezek szerint már eltemetted az idei koncertszezont?
Azt azért nem, egy-két fesztiválfellépés kilátásban maradt, a kisebb koncertek pedig jellemzően ad hoc szerveződnek, pláne a mostani helyzetben. Úgy vagyok ezekkel, hogy minden tőlem telhetőt megteszek, de nem táplálok túl nagy reményeket, hogy aztán ne érjen kudarcként, ami nem is rajtam múlt. Benne van a pakliban természetesen, hogy pozitívan csalódok. Legyen így!
KULTer.hu: Te azon kevés zenészek közé tartozol, akik függetlenül attól, hogy a működésüket Budapesten kezdték, később a főváros vonzáskörzetétől messze eső helyre költöztek – esetedben ez a helység Kővágóörs. Alakított valamit az alkotói éneden ez a váltás?
Budapesten nekem nem volt meg az az alkotótér, ami szerintem minden zenész igénye. Valami zajos próbatermünk mindig volt, de a valódi elvonulás lehetőségét csak a jelenlegi otthonunk hozta el.
Itt kevesebb az inger, lassabb a tempó és közel a természethez a koncentrálás is jobban megy.
Ennek pozitív hozadékaként a tervezettnél sokkal jobban állok a második lemezzel, amiben biztosan közrejátszott a járvány is, hiszen nem volt sok más lehetőség az elmúlt egy évben, mint dalokat írni.
KULTer.hu: A Bence kalandjai projektet Restás Gergővel és Bognár Mártonnal indítottad útjára 2019-ben, viszont idén már egyedül fogsz koncertezni. Az új lemezfelvételeken is szólóban szerepelsz majd?
A legelején teljesen egyedül indítottam A Bence kalandjait, a srácok a fellépésekre csatlakoztak később. Ez a mostani körülmények között nem ennyire egyszerű, de valójában semmi nem változott: a dalok hozzám kötődnek, ez az én projektem, amibe
szeretném meghagyni azt a szabadságot, hogy egyedül és együtt is színpadra vihessük a produkciót.
Ami a felvételeket illeti, az oroszlánrészét a Tengerek lemeznek is egyedül vettem fel, ettől függetlenül a most készülőnél sem zárom ki, hogy lesz, aki közreműködik rajta.
KULTer.hu: Ennek a singer-songwriter típusú zeneszerzésnek a velejárója, hogy a szövegekre kiemelt figyelem szegeződik a közönség részéről, azonban a Tengerek megjelenésének idején többször is elhangzott tőled, hogy a dalszerzéskor nem érezted otthon magad a szövegírói munka terén. Magabiztosabb lettél azóta?
Sok pozitív visszajelzés jött a szövegekre, ami nagyon jólesett. Ugyanakkor való igaz, hogy nem tudott még kialakulni nálam az a fajta rutin, mint a zeneszerzésnél. Kicsit talán terápiás jelleggel írtam a szövegeket, ami valahol jó, mert ettől lett ilyen személyes az egész, viszont nem tudtam emiatt őket megvizsgálni kívülről. Segítségemre voltak a befejezésükben a lemezen szereplő megzenésített versek, vagy épp a Kispál-átdolgozás, mert így csak azokat az ötleteket tartottam meg, amik hangulatilag, tartalmilag passzoltak az album koncepciójához.
De hogy a kérdésre is válaszoljak, igen, sokat tanultam ezekből és ma már magabiztosabb is vagyok. Ráadásul nincs már rajtam akkora nyomás, nem teher, hogy szöveget kell írni. Mert beláttam, hogy nem kell. Semmivel nem lesz több vagy kevesebb a dal, ha én írom a szövegét. Eléggé stresszeltem ezen és nagyon örülök, hogy nem vált plasztikussá az anyag, utólag is áthallatszik rajta a bizonytalanság, ami akkoriban bennem volt. Erre nagyon büszke vagyok, hogy sikerült belevinnem azt a törékenységet, ami az alkotófolyamatból volt eredeztethető, és
meg tudtam tartani őszintének, ártatlannak és kedvesnek a dalokat.
KULTer.hu: A Tengereken túlmenően a versfeldolgozások többször is felbukkannak nálad. A Bence kalandjai működése óta minden évben készítesz egy költészetnapi feldolgozást. Hogyan került képbe nálad az irodalom?
Gimiben magyar szakos voltam, ezért bőven volt lehetőségem eltávolodni az irodalomtól. Mostanában viszont nagyon rákaptam a versekre. Továbbra sem vagyok könyvesboltba járó alkat, inkább az interneten kutatok izgalmas dolgok után, és nem is kifejezetten egy-egy költő vagy író életművére szoktam fókuszálni. Nagyon szeretem például azt is, amikor egy általam kedvelt művész ajánl valamilyen irodalmi művet: most például Simon Márton 99-es válogatását bújom napok óta. De még mindig úgy érzem, hogy nem sikerül elég időt fordítanom az olvasásra, viszont az, hogy ráéreztem a versmegzenésítés ízére, motivál. Azóta jobban nyitva tartom a szemem.
KULTer.hu: Mi alapján választasz ki megzenésítésre verseket? A választásod aktuális hangulatot tükröz vagy ragaszkodsz az örök kedvenceidhez?
A Tengereken is hallható, Juhász Gyulától (Szerelem) és Kányádi Sándortól (Álmodó) származó verseket véletlenül találtam a félig elkészült dalokhoz. Alig hittem el, de egyik esetben sem kellett alakítani az énekdallamon és a dalszerkezeten sem. Aztán ennek persze az ellenkezője is megesik, hogy olvasás után keresem meg a zenei kapcsolódási pontot a művel. Tehát leginkább az dönt nálam, hogy a vershez részemről társul-e valamiféle zenei gondolat. Ha igen, akkor rövid kísérletezés útján jó eséllyel megszülethet belőle egy dal.
KULTer.hu: Idén Varga Júlia Az a perc című versét dolgoztad fel. Hogyan kapcsolódsz ehhez a költeményhez?
Ebben az esetben egy árválkodó gitártémával a tarsolyomban kerestem a verset, amit ráénekelhetek. Egyébként nem ez az első feldolgozásom Julistól, a Nemjónak jó óta ismerjük egymást. Nagyon szeretem a verseit, sokat forgatom a kötetét. Több versét is megzenésítettem mostanában, sőt olyan is előfordult, hogy direkt nekem írt szöveget, mert szerencsére tetszenek neki a dalok, amiket írunk.
KULTer.hu: Sokan megpróbálkoznak versek megzenésítésével, de keveseknek sikerül olyan jól, mint neked. Szerinted mi a titka egy jó versfeldolgozásnak?
Köszönöm, jólesik, hogy ezt mondod. Én úgy csinálom, hogy már alapból dalszövegként tekintek a versre – ezzel pedig eleve kiszűröm azokat a műveket, amik a saját megítélésem szerint nem alkalmasak megzenésítésre, mert nem működnek jól az irodalmi kontextusból kiemelve, vagy amiken csak elcsépelt zenei megoldásokat tudnék alkalmazni, mert annyira merevek ritmikailag.
Az a szándékom, hogy hallgatóként ne érezd a szükségesnél jobban a verset,
ne támaszkodjon rá nagyon a dal, hanem önmagában is megálljon a lábán. És a legfontosabb, hogy persze mindent el lehet énekelni, de vigyázni kell, hogy a dallam tényleg természetesen illeszkedjen a szöveghez, mert az erőltetett feldolgozásoknál kevés rosszabb dolog létezik a világon.
KULTer.hu: Közkeletű vélekedés, hogy az irodalmat manapság igazán hatékonyan más művészeti ágakba ágyazva lehet népszerűsíteni. Benned van ilyen jellegű küldetéstudat?
Mindenképp! A Bence kalandjaival az volt a nagy elhatározásom a saját ötletek kibontakoztatásán túl, hogy
a korábbi zenekaraim angolszász vagy amerikai pop-rock vonalán túllépjek,
és a mi kultúránkhoz szervesebben kötődő alkotásokat hozzak létre. Ehhez nyilván erős kapcsolódási pont lehet egy-egy vers, vagy akár a magyar szövegek is, de ugyanígy ide sorolnám a népzenei hatásokat, amelyek felfedezhetők néhány dalomban.
Egyébként azt is gondolom, hogy nemcsak az irodalomra igaz, amit mondasz: egy zenének például ma az a legnagyobb „reklám”, ha bekerül egy népszerű sorozatba. Én szeretem, hogy így összefonódnak a művészeti ágak, szerintem ebből csak jó dolgok sülhetnek ki.
KULTer.hu: Az új lemezen kívül mik maradtak nálad tervben még 2021-re?
Egyrészt mielőbb szeretnék visszarázódni a koncertezésbe, mert az nagyon hiányzik, másrészt miután sokat dolgoztam a karantén alatt, vannak kiadásra váró kész dalok, az Anya, Apa című dalhoz pedig elkészült egy videoklip. Úgyhogy lesz sok-sok megjelenés, a további teendők pedig a következő hetek alapján derülnek ki, hogy most épp mihez alkalmazkodunk majd.
A borítókép forrása A Bence kalandjai Facebook-oldala.
