Galla Miklós májusban jelentkezett Kincses Gallandárium című duplalemezével, amellyel életművének összefoglalását és egyben továbbgondolását adja, emellett új szerzemények is helyet kaptak az albumon. A képzőművész-zenész-humoristával beszélgettünk a zenei pályafutásáról, bölcsességről, és arról, hogy miért címezi egyik új dalát Shakirának.
KULTer.hu: Egyszerre több művészeti ágban is jeleskedsz: a humorista mellett a zenészi és képzőművészi énedet is megismerhettük már. Te az a fajta multitálentum vagy, aki az időt felosztva, periodikusan alkot egy-egy ágazatban, vagy mindennel egy időben szoktál foglalkozni?
Inkább a periodikus alkotás jellemző rám.
Amikor beütött a karantén, szenvedélyes lázzal elkezdtem festeni,
hiszen itthon kellett maradni, és ez volt a legpraktikusabb itthoni tevékenység. És megállás nélkül festettem, egész nap, reggel nyolctól délután négyig. Volt, hogy akár három képet egyszerre. Aztán jött az új lemezem, amire készült kilenc új felvétel. Azokon a stúdióban kellett dolgozni. Először meg kellett hangszerelni – azt még lehetett intézni távkommunikáción keresztül, de amikor fel kellett énekelni, akkor muszáj volt odamenni a stúdióba. Emiatt az utóbbi időszakban inkább a zenére koncentráltam, a festészettel kevéssé foglalkoztam. Szeretek mindig egy dologra figyelni, egyszerre egy ötletet megvalósítani.
KULTer.hu: A bezártság időszakát hogyan élted meg alkotóként?
Nekem nem volt túl nagy váltás a karantén, mert egyébként sem nagyon mászkálok. Bevásárolni szoktam. Természetesen, ha fellépés van, akkor arra elmegyek, de bulizni nem járok el, vendégségbe sem megyek jellemzően. Az, hogy a fellépések elmaradtak, bántott, de amúgy is festettem már korábban. A festészet tizenegy éve kezdődött nálam, és akkor nem volt karantén, azóta azzal foglalom el magam itthon. Az itthoni tevékenykedés így nem egy ismeretlen, sokkot okozó állapot számomra.
(Örülök, hogy ez a felvétel fölkerült YouTube-ra. Ezt egyfajta klippremiernek is felfoghatjuk, hiszen ez a dal is rajta van az új CD-men. A videón ép, egészséges, kifejlett a herém, szívesen mutatom a közönségnek, a rajongóimnak és a barátaimnak.)
KULTer.hu: A zenészi pályafutásod ellenben jóval messzebbre nyúlik a festészetnél. Talán kevesen tudják, hogy eredetileg kulturális-könnyűzenei újságíróként kezdted a karriered, aztán 1978-ban vágtál bele a zenészéletbe a Gallaxis nevű formációval. Mi vezetett a zenélés felé?
Az ambíció. Az eredeti terv az volt, hogy zenész leszek. A Gallaxis viszont nagyon amatőr zenekar volt, habár két olyan barátommal játszottam együtt benne, akik később a GM49-nek is tagjai voltak. Azt hiszem, három koncertünk volt összesen. Egy évre rá beléptem az Ikarus zenekarba, velük többször léptünk fel, viszont én csak gitároztam és számíró ember voltam.
A Gallaxisban próbáltam először énekelni, de az inkább motyogás volt.
Később a GM49-ben teljesedtem ki ezen a téren, ott már jobban kinyitottam a számat, lehetett érteni az ironikus szövegek nagy részét.
KULTer.hu: Visszatekintve mennyiben különbözik az akkori zenész Galla Miklós a jelenlegitől?
Elég sok dologban különbözünk. Most már a dalaimat mondhatni egyedül veszem fel, én játszom be a szintetizátoros szólamokat és én gitározok. Mondjuk, épp az új lemezen volt egy vendéggitáros, Kontor Tamás személyében, mert virtuóz gitárszólókat kellett játszani, azt rábíztam. Ezen felül
ma már jobban énekelek és jól tudok artikulálni, mert közben színész is lettem.
Nemcsak érthető a szöveg, de értelmezem is őket közben – mikor énekelek, akkor egyben színész is vagyok.
KULTer.hu: Tehát hiába választod szét időben az alkotói tevékenységeidet, végeredményben mégiscsak hatással vannak egymásra a művészi énjeid.
Abszolút. Például az önálló estjeimen ki szoktam vetíteni a festményeimet és vicces magyarázatokat fűzök hozzájuk. Ha meg kiállításom van, és a megnyitón tárlatvezetést tartok, olyankor
a festőművész énem használja az előadóművészi képességeimet.
De a most megjelent lemezemnek, a Kincses Gallandáriumnak a CD-mellékletében is található hét festményem. Szeretem összekombinálni a zenét, a prózai humort és a festészetet.
KULTer.hu: A Kincses Gallandárium az eddigi legátfogóbb összefoglalása a zenei életművednek. Mi határozza meg ilyenkor, hogy egy olyan sokéves, terebélyes dallistából, amilyen a tiéd, végül mi kerüljön fel a lemezre?
A nagy részük egyértelmű. Olyan zeneszerző és szövegíró vagyok, akinek négy ikonikus dala van. Ez pont néggyel több, mint a semmi, habár szeretném, ha negyven lenne. Ezek a Bélát itt ne keressék, a Kötöde, az Elektromos gyalogos, valamint a Brékó, brékó. Ezek természetesen felkerülnek, de a Mentők!, vagy a Pók van a kádban is örökzöldek. Aztán ott vannak azok a dalok, amiket én nagyon közelállónak érzek magamhoz, főleg az Emberek, figyeljetek! és A színpadi pojáca. Ezek nagyon nagy formátumú zenei szerzemények.
Ha nem én írtam volna őket, akkor világslágerek lennének.
Azért nem azok, mert itt, Magyarországon írta őket egy figura. Nincsenek meg azok a csatornák, amelyeken keresztül a világpiacra kikerülhetnének. Ellenkező esetben akár Phil Collins is énekelhetné őket, vagy Madonna. Vagy Shakira, akár Lady Gaga is.
KULTer.hu: Csalódás számodra, hogy végül mégis Magyarországon kellett megszületniük ezeknek a daloknak?
Ezt már régen elfogadtam. Leginkább amiatt, mert az az érzésem, ha nyugatra disszidáltam volna, akkor nem lennék egy országosan ismert humorista, ami most vagyok. Az, hogy engem mindenhol, mindenki ismer Magyarországon, megfizethetetlen előny számomra, emiatt nem vágyom arra, hogy külföldön éljek. Ugyanakkor a lemezen mégis megadom a lehetőséget arra, hogy idegen nyelveket beszélő emberek is felfigyeljenek a dalaimra, emiatt született meg az Emberek, figyeljetek! angol verziója, amelyhez nem fordítást írtam, hanem egy teljesen új, angol szöveget. A címe Song About Whatever. Lesz hozzá klip is, amit fel fogok tenni a YouTube-ra, és oda fogom írni, hogy „Recommended for Shakira.”
KULTer.hu: Miért épp az Emberek, figyeljetek! és A színpadi pojáca áll közel hozzád?
Az egész életművemből ezek a kedvenceim, ezeket tartom a legjobbnak, a legfantáziadúsabbnak, a leginvenciózusabbnak. Nem hiszem el, hogy én írtam őket. Az viszont nem titok, hogy ezeknek a zenéi korábban születtek. Ma már nem biztos, hogy ilyen erős zenét tudnék szerezni. A színpadi pojáca zenéjét húszévesen írtam, de csak három éve születtek meg hozzá a méltó sorok.
Az elmúlt huszonöt évben inkább szövegíróvá váltam.
Egy dalszöveget két-három óra alatt, de legrosszabb esetben két nap alatt megírok. És bármire tudok szöveget írni, énekelhető, rímes, szellemes dalokat. Húszéves koromban ez nem ment volna, de végül összehoztam a két Galla Mikit: tulajdonképpen saját magam szerzőtársává értem.
KULTer.hu: Ezt a szövegírói fejlődést kamatoztattad néhány régebbi dalodnál is, többnél feltűnik a „továbbfejlesztett énekkel” megjelölés. De egyébként is jellemző volt rád az ezt megelőző években, hogy felújítottad a dalaidat. Sokat szoktál rágódni rajtuk, hogy mit lehetne vagy lehetett volna jobban, másképpen kivitelezni bennük?
Most már egy bölcs mester vagyok, nem kell annyit vívódnom, mint régebben. Az albumon szereplő új dalok is könnyen megszülettek. A régi szerzeményekhez azért nyúltam vissza, mert mikor azokat írtam, még nem voltam olyan bölcs. Emiatt például a Krumplidalhoz és a Távirányítós Robin Hoodhoz írtam most egy-egy versszakot. Ugyanakkor úgy érzem, hogy most végre megszülettek a régi dalok kész, vállalható verziói. Ez a Kötöde és ez a Bélát itt ne keressék nem lesz már továbbfejlesztve.
KULTer.hu: Végighallgatva a Gallandáriumot, feltűnő, hogy a zenei műfajok széles skáláját járod és jártad be. Mégis, van olyan stílus, amit hiányolsz az életművedből?
Hiányérzetem nincs, de szívesen meghallgatnám a dalok rockosabb verzióját. Ehhez jó alkalmat fog szolgáltatni a november második felében esedékes GM49-nagykoncert, a budafoki Klauzál Házban. Azon az eseményen négy olyan tag is jelen lesz, akik eredetileg benne voltak a zenekarban. Ez egy nagy hír, mert van, akivel ’82-ben játszottam együtt utoljára, lesz olyan, aki Norvégiából jön haza emiatt. Lesz viszont két vendégzenész, közülük az egyik Pacsó Pál, aki a Viki és a Flört zenekarból lehet ismerős.
Ő egy virtuóz gitáros, akivel remélhetőleg rockosabbak lesznek majd a dalok.
Ez egy olyan GM49-koncert lesz, amilyen még nem volt sosem, hiszen Pali nem játszott velünk még soha, pedig 1979 óta ismerjük egymást. Akkor még nem voltam elég bölcs ahhoz, hogy meghívjam őt hozzánk, pedig utólag kiderült, hogy boldogan jött volna. Azt fogjuk megmutatni, hogy ’81-ben hogyan kellett volna szólnia a zenekarnak. Ez olyan lesz, mintha a Genesis játszana. Világszínvonalú műsorral készülünk. Ambicionálom, hogy készítsünk belőle egy dupla DVD-t, így nyilvánosságra kerülhet még egy verzió a Kötödéből és egyéb ismert dalaimból, és meghallgathatja a közönség, hogy hogyan szólnak rockgitárral kiegészülve ezek a művek. Úgyhogy még pár bőrt lehúzok a rókáról.
KULTer.hu: Az albumon szerepelnek számodra kedves dalok feldolgozásai is, kiemelkedik közülük Fats Domino I’m Walking című szerzeménye, amelynek hangzásvilága kissé elüt a Kincses Gallandárium vonalvezetésétől – kevésbé nyúltál bele az eredeti hangzásba, mint például A város fölött című Szörényi-Bródy szerzemény esetében. Ez egyfajta tiszteletadás Fats Domino felé?
Igen, nagyon nagy rajongója vagyok Fats Dominonak. A koncertvideóit sokszor megnézem, imádom, ahogyan produkálja magát. Szinte szünetet sem tart és rögtön kezdi a következő számot. Nagyon karizmatikus előadó, és bebizonyította, hogy nem kell rohangálni a színpadon. Én ugyan fogok rohangálni a novemberi koncerten, de ez egyáltalán nem szükségszerű, mert ha valaki olyan jó előadó, mint Fats Domino vagy például Muddy Waters, akkor ugyanolyan erős hatású tud lenni egy helyben állva, mint egy állandóan mozgó frontember. Korábban is dolgoztam már fel tőle, a My Girl Josephine című dalt. Megint megtettem, nem bántam meg. Ezúttal Dorozsmai Gergő volt a segítségemre ebben, billentyűn játszott (és a lemez hangmérnöke is ő volt), és a már említett Kontor Tamás gitározik az én verziómban.
KULTer.hu: Készülnek videoklipek is az új kiadványodhoz, mit várhatunk ezekben tőled?
A hónaljszőrzetemet mindenképp megmutatom, szinte mindegyikben. Mert azt szeretem és szereti a közönség is. A közösségi oldalamon mindig sok a pozitív visszajelzés, ha felemelem a karomat. A Song About Whatever klipjében alsónadrágban fogok énekelni. Méghozzá két különböző alsónadrágban. Az egyik a mellékelt képen látható, a másik pedig egy boxeralsó. Két Galla Miki lesz egymás mellett, mindkettő fehér alsónadrágban.
Ez exhibicionizmus, de úgy érzem, hogy nekem jól áll.
Az átlátszó rövidnadrágos fotómon egyeztettem a maszkom és az alsónadrágom színét. Tavaly nyáron aznap, mikor ez a fotó készült, így sétáltam a Kálvin téren és a Múzeum körúton. Mindenki láthatta, hogy az ismert Galla Mikinek fehér az alsónadrágja, és senki előtt nem szégyelli. Bizony nem! Színpadon is egyre többet fogok szerepelni fehér alsónadrágban. A Csomagot kaptam és a Ciki dal videójában egy fiatal fiú táncol. Ő Syd, Dorozsmai Gergő fia. A James Bond sose fél klipjében Lakatos Móni fog táncolni, aki egyébként az új videókat koreografálta. Ő azt az instrukciót kapta tőlem, hogy úgy táncoljon, mint aki el akarja csábítani James Bondot. Az ötödik klip pedig a Gyomromhoz készül, ott a festményeim röpködnek, és én hol a jobb, hol a bal sarokban, hol pedig középen énekelem a dalt, felemelt karral.
KULTer.hu: A novemberi nagykoncerten felül milyen fellépéseket tervezel 2021-re?
Lesz egy streamelőadás a Fészek Express étteremből, május 30-án. Úgy stream, hogy lesz közönség, felveszik három kamerával, de hogy mikor adják közre, azt még nem tudom. Ott a Kretén Színház ad elő abszurd jeleneteket,
én két dalt, egy stand up comedyt fehér alsónadrágban,
és egy abszurd jelenetet a Kretén Színház egyik tagjával, ruhában. Mivel ez egy koncerthelyszín, a tulajdonos pedig egy jó humorú fickó, aki azt írta nekem, hogy akkor mehetek, amikor csak akarok, így megeshet, hogy a novemberi nagykoncertnek ezen a helyen lesz a bejátszása. A tervek szerint egy pénteki napon lesz a nagykoncert, így az azt megelőző csütörtökön eljátszanánk ott a műsort. De lehet, hogy önálló koncertem is lesz ezen a helyen, vagy önálló estem, amelyen a prózai mivoltom dominál majd.
A borítókép forrása Galla Miklós Facebook-oldala.
