Helyrehozni a természet tévedését

Ha tudtam volna, hogy ilyen mélyre megy a Tobi színei, biztosan több zsebkendőt viszek magammal a moziba. Bakony Alexa első egész estés dokumentumfilmjének szereplői a lehető legideálisabb személyek egy forgatáshoz: tisztán nyilvánulnak meg, maximálisan őszinték, és ha hibáznak, még azt is szerethetően teszik. 

A Magyarországon 2021 júniusában megszavazott törvény a pedofil bűncselekmények súlyosabb büntetése mellett a tizennyolc év alattiak megóvását is előírja a homoszexualitást és a nemváltoztatást reprezentáló tartalmaktól. Ez a politikai változás érthetően lesújtotta az LMBTQ-közösséget és támogatóikat.

Ebben a környezetben megtekinteni a Tobi színeit egyszerre keserű és felemelő élmény,

hiszen a film egy transznemű, nembináris fiatal fejlődéstörténete, amely a nemi identitás keresésén keresztül mutat rá a felnőtté válás nehézségeire, illetve a család szerepére az önazonosság megtalálásában. A film 16-os korhatárkarikája is indokolatlannak tűnik (persze nem a készítők végzik a besorolást): a Tobi színeiből is kiderül, hogy a főszereplő sokkal régebb óta keresi a nemi identitását, mint hogy elérte volna ezt az életkort. Ennek fényében még abszurdabbnak hat, hogy a törvény szerint a felnőttkort el nem érők egyáltalán nem nézhetnék meg ezt a filmet, illetve a televízióban is csak késő este sugározhatnák. Bakony Alexa munkájában nem hogy fiatalokra veszélyes tartalom nincs, de még edukatívnak is nevezhető.

Dokumentumfilmek nézésekor a retorikai kontextus (műfaji besorolás) nehezen engedi felülírni, hogy a látott jelenetek valódi emberek valódi tapasztalatai. A néző nem szeretné, hogy bármi rossz történjen a szereplőkkel, de közben

a játékfilmek nézése során reflexszé vált narratív megközelítés miatt drámai súlypontokra számít.

A film első negyedében, ahogy Tobi szüleit nézem, amint a Pride-on egy Támogató szülők csoportja feliratú tábla mögött állnak szivárványos zászlókkal, fel is teszem magamban a kérdést: vajon hogyan lesz másfél órára elegendő filmanyag ebben az idilli szituációban?

Aztán hamar megérkezik a válasz: még egy alapvetően elfogadó közeg is akaratlanul rengeteg hibát képes véteni. Az egyik jelenetben az anyuka Tobit a születésnapi ünneplés során véletlenül születési nevén, Jázminnak szólítja, mire Tobi összeomlik és a szobájába vonul. A nővére a jelenet során felidézi, hogy ő pedig akkor okozott sérelmet Tobinak, amikor férfinapkor csak az édesapjukat köszöntötte fel.

Bakony Alexa azon döntése, hogy idilli környezetet választott a filmezéshez, hatalmas erénnyé válik.

Egyrészt, mert a szerethető család hibáin keresztül megérthető az ő álláspontjuk, vagyis hogy ők is egy tanulási folyamaton keresztül írják felül előítéleteiket. Másrészt pedig ez a történet kirajzol egy negatív teret, amit hozzá lehet képzelni a filmhez. Ha ennyi sérelem születik egy olyan családban, ahol a szülők szivárványos csokornyakkendőt rendelnek maguknak a Pride-ra, akkor mi történhet ott, ahol hiányzik az elfogadás? Éva, az édesanya szerint ők ,,a természet vagy a Jóisten tévedését” akarják helyrehozni, és igazságtalannak érzi, hogy az emberek még ekkor is bántóan viselkednek velük.

A kortárs dokumentumfilmezésben megfigyelhető az a tendencia, hogy a készítők atipikus életutakat keresnek, és nem olyan személyek életéről forgatnak, akik egy társadalmi csoport reprezentatív alakjai lehetnek, hanem a sorsok esetlegességére kíváncsiak.

A szomorú valóság az, hogy Tobi elfogadó közvetlen környezete egyáltalán nem tipikus történet:

ez egy baráti biliárdozás során ki is derül, ahol Tobi az egyetlen az ottani LMBTQ-társaságban, akit otthon teljes mértékben elfogadnak, és szerencséje miatt még rosszul is érzi magát.

Bakony a dokumentumfilmje esztétikájában a direct cinema megfigyelő módszerét követi, amely jó döntésnek bizonyul: ezzel a kamera egy független nézőpontba tud helyezkedni, nem foglal állást, így

egy-egy konfliktushelyzetben Tobi és a szülei (főként édesanyja) álláspontja is megismerhető.

Megszerkesztése a játékfilmek dramaturgiáját hívja elő: drámai sűrítettség jellemzi, ugrál az időben, hiszen miután lélektani szinten bomlik ki a cselekmény, nem is lényeges a lineáris történetvezetés, a dramaturgiai súlypontok megtalálása élvez prioritást.

Anime, K-pop, James Charles-sminkvideók, szivárványzászló a falon: Tobi egy talált identitást próbál a magáévá tenni, és abban otthon érezni magát – mint ahogyan ezt kamaszként mindannyian megtesszük. Majd a főszereplő a felnőtté válás útján rájön arra, hogy egy készen kapott identitást sosem fog a sajátjának érezni. Szép betét a filmben, amikor Tobi több szelfije kerül egymás után a vászonra. Minden önfotó arról is szól, hogyan szeretné magát látni a készítője, így

az egymás mellé helyezett képeken keresztül kirajzolódik az identitáskeresés folyamata.

A szelfiken Tobi különböző hajszínekkel, hol feminin, hol maszkulin megjelenéssel látható, de mindez nem átmenetként, hanem hektikus folyamatként jelenik meg. Ez után jutunk el ahhoz a jelenethez, ahol Tobi a szülei előtt ismét coming outol. Elmagyarázza nekik, hogy az elmúlt időben magáénak érzett férfi címke többé nem komfortos számára, és inkább nembinárisként, azaz semleges neműként szeretné meghatározni magát. Itt hangzik el a film egyik legszebb párbeszéde: ,,– Te ezt érted, apa? / – Kell értsem? El kell fogadjam, ennyi”.

Ez a jelenet azért is válik fontossá, mert ennél az új coming outnál spontán reakciók érkeznek a szülőktől, és ekkor látszik, hogy az elfogadás hosszú folyamat. A film elején az édesanya megnyilvánulásai reflektáltak voltak, hiszen már volt ideje átkeretezni a gyermekéhez való hozzáállását, megszokni, hogy máshogy kell őt kezelnie, mint ahogy azt hosszú éveken keresztül tette.

A nembináris identitás hallatán megijed, nem érti a szó jelentését, nem tudja, hogy ezentúl milyen néven szólíthatja gyermekét,

és hogyan beszélhet róla, ha kérdezik. A kezdeti nehézségen azonban felül tud kerekedni, és eljutni odáig, hogy Tobi kiköltözésekor már azt mondja: ,,szeretlek, egyetlen nembináris gyermekem”.

A film így nemcsak Tobi, hanem a szülei fejlődéséről is szól, akiket gyermekük folyamatosan edukál – a nézővel párhuzamosan. A szülők kihangosítják azokat a kérdéseket, amelyek talán mások fejében is megfordulnak, és a szerető környezet őszinte válaszokat szül. Így nézőként akkor is lehet informálódni, ha nincs a környezetünkben transznemű, nembináris személy. De ha van is, nem biztos, hogy olyan „rossz” kérdéseket is fel merünk tenni neki, mint a filmbeli családtagok Tobinak.

Tobi színei, 2021. Rendezte: Bakony Alexa. Írta: Bakony Alexa, Rudas Marianna. Szereplők: Tuza Tóbiás, Tuza Éva Ildikó, Tuza Zoltán. Forgalmazza: Cirko Film.

„Az Innovációs és Technológiai Minisztérium ÚNKP–20–1 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült.”

A Tobi színei a Magyar Filmadatbázison.