A filmkultúra iránt érdeklődőknek biztosan nem kell ecsetelni, hogy Hollywood létrejöttében mennyire fontos szerepet játszottak a magyar származású bevándorlók. Személyes történeteik – néhány kivételtől eltekintve – itthon mégsem ismertek, ráadásul nehezen is hozzáférhetők a szélesebb közönség számára. A FilmHungary gondozásában nemrég megjelent két kötet ezen az arányon szeretne javítani. A Zukor Adolf önéletrajzával egy időben kihozott Upton Sinclair bemutatja: William Fox azonban némileg csalókább könyv, hiszen Fox életútja csak egy kisebb szeletét teszi ki a kiadványnak. Ami pedig utána következik, az a filmbarátoknak talán kevésbé izgalmas.
Fox élete már önmagában is mozivászonra kívánkozó történet. 1879-ben Fried Vilmos néven látta meg a napvilágot a tokaji borvidéken elterülő Tolcsván.
Szülőfalujáról és anyaországáról azonban semmilyen emléke nem maradhatott,
hiszen kilenc hónapos volt, amikor a szülei emigráltak. Fox vállalkozói vénája már korán megmutatkozott: egy nagy hóvihar idején kályhafestéket árult édesapjával, majd tízévesen már egy egész cukorkaárusító csapatot irányított, amivel aztán bajba is került. Az üzleti életnek az árnyoldalaival is hamar szembesült, de az a könyvben leírt események ellenére sem mondható el róla, hogy kockázatkerülő lett volna. Éppen ellenkezőleg: bátorságának köszönhette stabil gazdasági sikereit, amivel később magára is haragította a filmipar környékén legyeskedő bankárokat.
Tizenegy évesen otthagyta az iskolát, hogy a ruhaiparban dolgozzon. Céltudatosan kezdett spórolni, és megtakarított pénzét potenciálisan jól jövedelmező termékekbe, szolgáltatásokba fektette. Valahogyan mindig nyereséggel zárta a bukásnak induló vállalkozásait is, legyen szó perec- vagy serpenyőárusításról.
Ehhez persze szükség volt Fox dörzsölt személyiségére és éleslátására is,
amely tulajdonságaival mindig a saját javára tudta fordítani a megváltozó szélirányt. Fiatalként lenyűgözte a korszakban újdonságnak számító mozgókép, és amikor nagyobb tőkéhez jutott, huszonöt évesen ő maga is vásárolt egy nickelodeont (a mozi korai elődje, ahol egyszerű, rövid mozgóképeket lehetett megtekinteni öt centért, azaz egy nickelért). Mivel az átlag járókelők még alig ismerték ezt az új szórakoztatási formát, úgy tűnt, Fox vállalkozása hamar elbukik. Egy látványos attrakciókban utazó üzletember segítségével azonban sikerült becsábítania az embereket a vetítőterembe. Lényegében ötvözték a vaudeville-t (szórakoztató, vásári előadás, a kabaré elődje) és a mozgóképvetítést. A marketing működött, az üzlet beindult, és Foxnak hamarosan már egy egész mozibirodalom állt a rendelkezésére.
A producernek még a mozit övező első morális pánik idején is éles meglátásai voltak: „Az autók akkoriban jöttek divatba, és néhány producer úgy látta, hogy a film ötletet ad a lopásokhoz. Hamarosan valaki tényleg ellopott egy autót, le is tartóztatták, az újságokban pedig felháborodott cikkek jelentek meg, amelyek arról írtak, hogy a mozgóképek megrontják a közerkölcsöt, és bűncselekményekre sarkallják a közönséget. (…) Az autótolvaj védőügyvédje a következőt hozta fel a bíróságon előadott védőbeszédében: »Bíró úr, ez a gyerek korábban sosem lopott. Látta egy filmben, hogyan kell lopni, és az bátorította erre a tettre.« (…) Egészen más volt a véleménye [Foxnak – L. P.] a filmek erkölcsi hatásáról, mert észrevette, hogy ahol sikeresen ment a műsor, ott csökkent a kocsmák népszerűsége.” (55–56.)
Fox később pedig a hangosfilm létrejöttében, gyártásának és bemutatásának hatékonyabbá tételében is jelentős szerepet játszott.
A szabadalmi harcok és a monopolhelyzetbe kerülés veszélye miatt azonban már elkezdődtek azok a háttérküzdelmek, amelyek a Fox vállalkozásokat csődközelbe hajszolták.
Ezek a kiragadott részletek jól jellemzik Foxnak a filmiparhoz és az üzleti élethez fűződő viszonyát. Mindig az újítások, az előrejutás, a bővülés érdekelte, hiszen ezek termelték a nagy bevételeket. A filmek az ő szemében csak eladandó termékek voltak, amelyek profitját terjeszkedésre lehetett felhasználni. A könyv így tehát inkább egy iparmágnás gazdasági szemszögéből tekint a filmekre, és nem a mozivilágról, a sztárokról vagy a gyártásról szól. Nem ismerjük meg közelebbről a korai Fox-filmeket, viszont végigkövethetjük, hogyan tette egy céltudatos vállalkozó a korszak egyik aranytojást tojó tyúkjává a filmkészítést. Nem ismerjük meg, hogy Fox milyen filmeket szeretett (azon túl, hogy az eladhatókat), helyette azonban érdekes leírást kapunk arról, miként ért el áttörést a hangosfilmgyártás területén.
Filmbaráti szempontból tehát pont azok a legérdekesebb részei a könyvnek, ahol megismerhetjük Fox életútját,
első találkozását a mozgóképpel, a hangosfilm körüli történéseket, valamint azt, hogy a felesége milyen szerepet vállalt a mozik kialakításában. Azonban akit ezek az epizódok érdekelnek részletesebben, az némileg csalódni fog, hiszen ezek nagyjából csak a kötet harmadát teszik ki. A további kétharmad főleg azzal a feltételezett gazdasági összeesküvéssel foglalkozik, amely éppen a nagy gazdasági világválság idején kezdte el kivéreztetni Fox vállalatait egy potenciális felvásárlás reményében.
Fox egyfajta áldozati szerepbe kerül, ahogy a Wall Street manipulátorainak célpontjává válik, és a kötet legfőbb célja így az lesz, hogy tisztára mossa Fox nevét, hogy felfedje, kik tehetőek felelőssé a nevét viselő cégek hanyatlásáért.
A könyv ezen része ennek megfelelően dúskál a legagyafúrtabb krimiket idéző mesterkedésekben és üzleti machinációkban,
valamint nem spórol a nevekkel, számadatokkal sem, amelyekkel egy idő után már nehéz is lépést tartani. Sajnos pontosan ebben gyökerezik William Fox „életrajzának” legnagyobb problémája: életutat és karrierívet csak szemelvényekben kapunk, mert a válság éveinek fárasztóan részletes leírása elviszi a fókuszt. Ez persze csak abban az esetben probléma igazán, ha a könyvet életrajzként próbáljuk meg értékelni. Eredeti megjelenése idején, 1933-ban ez bizony inkább egy fontos és értékes tényfeltáró dokumentumregény lehetett, ami szubjektív szemszögből mutatta be és elemezte a Wall Street gyakorlatait.
Upton Sinclair könyve felépítésében frappáns módon idézi meg a korabeli filmek struktúráját. Már az Upton Sinclair bemutatja: William Fox cím is utalás a mozik feletti táblákon megjelenő szövegekre, fejezetek helyett pedig „tekercsekkel” találkozhat az olvasó. Ez nem csupán sajátos írásbeli geg, de a tekercsek átlagosan 8-12 oldalas hosszúsága is jól rímel a korabeli filmtekercsek percekben megadott időtartamára.
Fox saját elbeszélése mellett időnként Sinclair is személyes kommentárt fűz az eseményekhez,
így a dokumentumokból felidézett tényeket is számításba véve több szemszögből és értelmezésben is megjelennek ugyanazok a szituációk. A kötet egészéről – a borító kialakításától kezdve, a papírminőségen át a szöveggondozásig és a tördelésig – süt az igényesség. Éppen ezért fájó a néhány zavaró pontatlanság. Például Sinclair születési dátuma hibásan szerepel, az osztrák császár eredeti nyelvű Kaiser titulusa mintha családnévként lenne lefordítva, a többes számban említett Warner fivérek pedig az eredeti „Warners” alakjában szerepel. Az pedig már csak a kötet eredeti megjelenése óta eltelt évek (és a szerző célkitűzésének) számlájára írható, hogy a Fox vállalatok médiatörténeti hatáselemzése kimaradt a történetből.
Akik tehát elsősorban William Fox életrajzára kíváncsiak, azoknak csak részben lesz kielégítő kötet a FilmHungary kiadványa.
A könyvet nagyobb részben uralják a feltételezett konspiráció bonyolult összefüggései,
amelyek inkább egy név tisztára mosásában lehetnek bizonyító erejűek, és nem feltétlenül szórakoztatók. Mégis, amikor napjainkban azt látjuk, hogy techcégek vásárolnak fel nagy múltú stúdiókat, és médiakonglomerátumnak számító nagyhalak kebeleznek be kishalakat, vagy olvadnak össze más nagyhalakkal, akkor tanulságos lehet felismerni: ezek a jelenségek az előző század elején sem voltak ismeretlenek. Végeredményben pedig a kötet a Fox felemelkedésével, stratégiáival, érintőlegesen pedig médiatörténeti jelentőségével is foglalkozó részletei miatt lehet érdekes olvasmány a filmkultúra iránt fogékonyak számára.
Upton Sinclair bemutatja: William Fox, ford. Kovács Dominika, dr. Takó Sándor, FilmHungary, Budapest, 2020.
