A Munkács Mihály-díjas festőnek, Szűcs Attilának a képeit már számos múzeum és galéria kiállította. Legújabb, a budapesti Deák Erika Galériában 2021. május 27-én nyílt tárlatán tíz friss olajképét mutatja be a kortárs festészetre fogékony közönségnek. Szürreálisnak tetsző alkotásairól különös arcok néznek vissza ránk, bizarr formák keverednek nem e világi fényben úszva.
Az alkotó szerint a most kiállított munkáiban több közös pont található. Stilisztikai szempontból egységet mutatnak, ám nincsen olyan tematikus lánc, amelyre fel tudnánk fűzni őket. A képeken sok minden történik,
a klasszikusan elrendezett kiindulópont különös fényekben lebegve elszakad a valóságtól,
transzcendenssé válik. Képei a hagyományos olajtechnikával, hosszú időn át készülnek. Egyik festményét például tizenegy évvel ezelőtt kezdte el. „Sokan mondják, hogy egy festményt lehetetlen befejezni. Ez velem is gyakran előfordul” – nyilatkozta a művész.
Több mint harminc évet felölelő alkotótevékenysége alatt ugyanakkor rengeteg „befejezett” képet készített, munkáit számos metropoliszban, például Londonban, Párizsban, Prágában, Athénban, New Yorkban állították ki. Sokoldalú alkotóként jegyzik, hiszen festményei mellett évtizedek óta készít rajzokat tanulmányjelleggel (például chair with blidspot paper, 1993; drinking dove, 1994; woman with fruit, 1996) és egy különös, kanapén plankingelő (vigyázzban fekvő) lány alumíniumszobrát is megalkotta (Planking woman).
Művészi pályája még az 1990-es évek derekán kezdődött, az évtized második felére pedig kialakította egyéni stílusát.
Habár pályája kezdetén képei iránt nem volt kereslet (karrierje nehezen indult a főiskola befejezése után), mára elismert alkotóvá avanzsált. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a 2015-ben, a Sotheby’s S/2 Galériájában rendezett The Nude In The XX & XXI Century című csoportos kiállítás, amelyen az összes képét értékesítették. Az átütő szakmai és közönségsikert pedig a Ludwig Múzeumban megnyílt 2016-os Kísértetek és kísérletek című kiállítás hozta meg számára.
Szűcs Attila munkái a realista vagy figuratív festészet talaján mozognak, kompozíciói mégis valóságon túli, nem e világi, szürreális hatást keltenek érzékeny fénykezelésének és provokatív színhasználatának köszönhetően.
Képeinek fő forrásául fotók, képeslapok és az internetről letölthető képek szolgálnak,
amelyeket nagy műgonddal, bravúros, a régi mestereket idéző technikai tudással transzponál sajátos látvánnyá. Szűcs Attila kellő időt fordít képei elkészítésére, így azok témái egyre jobban kitárulkoznak, majd végül kiteljesednek, és a festmények fizikai jelenvalóként ábrázolják az idő dimenzióját. Festészetének másik fontos tematikai és technikai problémafelvetése a fény, amelynek metafizikai vonatkozásai már pályája kezdete óta foglalkoztatják.
A Kétely és csodálkozás bősége olajképeinek némelyike túlzsúfolt, egyszerre sok mindent látunk rajtuk: hol kupacba ömlő gyermekjátékokat, hol egymásra halmozott szőlőszemekre emlékeztető, fénylő objektumokat, izzó gömbformákat. Ugyanakkor akad olyan is, amelyről csupán egy ékes fejdíszt (tiarát) viselő fiatal nő néz vissza ránk. Egy másikon éteri figura és tükörképe sejlik fel piros vászonszékekkel berendezett mozi-, esetleg színházteremben, de Csáki Róbert festőművész szellemszerű alakjait is megidézi egy vörös hajú, a nézőnek háttal álló figura.
Nem e világi alakok, de nagyon is a mi világunkhoz tartozónak tűnnek, egyszerre ölt bennük „testet” álom és valóság.
A látottakról talán Hornyik Sándor művészettörténész fogalmazott a legtalálóbban: „Szűcs Attila legújabb kiállításán és legfrissebb festményein egyszerre nagyon sok minden történik. Bruno Latour igencsak régi (múlt századi), de újabban egyre divatosabb kifejezésével élve a festett képek kvázi objektumként működnek. Egyszerre tűnnek konkrét és teoretikus tárgynak, valódi és képzeletbeli helynek, elvont és valós térnek is, ahol különféle dolgok – tárgyak, képek, metaforák, világnézetek, valamint organikus és anorganikus elemek – találkoznak össze egymással.”
Médium című képének fekete háttere előtt egy női arcot látunk, szájából és szeméből fehérlő-kéklő, plazmaszerű nyúlvány ömlik. Úgy tűnik, más dimenziókban jár. Szűcs Attila elmondása szerint képét az 1920-as évekbeli spiritiszta szeánszokon „ektoplazmát” hányó médiumokat ábrázoló fotók ihlették, amelyek ugyan nem valódiak, viszont rendkívül látványosak.
Egy fiatal, ékes fejdíszt, azaz tiarát viselő lány mered a semmibe a Tiara címet viselő képen.
A kompozíció középpontjába helyezett figura testén vastag, elmosódott csíkok futnak végig. A testen át lefolyó neonszínű csíkoknak köszönhetően alakja túlvilági hatást kelt. Realista ábrázolásmódú arca ugyanakkor tisztán kivehető, de kékesfehér vonásainak merevsége nem emberi, tekintete bűvös erőt sejtet.
Szűcs nagyméretű vásznainak egyike a Kristályosodó szén címet viseli. Művének kiindulópontja egy, az interneten talált fotó volt, amely gyémánt fejdíszt ábrázolt. Szűcs Attila szerint a gyémánt színtelen, csupán illúzió, hogy a fényt prizmaként töri meg, ilyen értelemben a szín is csak illúzió, amire a kép sötét háttere még inkább ráerősít. Az alkotó szerint ez a dinamika mozgatja alkotását. Bár a Kristályosodó szén központi motívuma színjátszó, a körülötte burjánzó gömbökön és a háttéren aranyló fényzuhatag folyik végig, voltaképpen semminek sincs önálló színe.
Festményével arra a kérdésre keresi a választ, hogy miként lehet egy felületen megjeleníteni a színességet és a színtelenséget.
Egy másik nagyméretű vásznán, a Játékok, bimbók, koponyák címűn gyermekjátékok, leginkább plüssállatok hevernek nagy kupacban. A játékok mögött egy óriásnyúlra hasonlító lény képe bontakozik ki, bal oldalán koponyák halma, színe a belsőségek és a hús vérvöröse, amely egyben a halál és a háború színe. A mindent elnyelni látszó amorf lény és a mindent elárasztó vörös fény az apokalipszis érzetét kelti, amely után csak ezek a játékok maradnak „életben”.
További izgalmas képeket tartogat még ez a kamarakiállítás. Habár A kétely és csodálkozás bősége című tárlat az alkotó legújabb festményeit mutatja be, a kiállításra látogatók így is átfogó képet kaphatnak Szűcs művészetéről. A képeken a tradicionális olajtechnika és a klasszikus kompozíció ellenére a valóság és egy azon túli dimenzió találkozása jön létre, amelyre kétely nélkül csodálkozhatunk rá.
Szűcs Attila A kétely és csodálkozás bősége című tárlata 2021. július 30-ig tekinthető meg a budapesti Deák Erika Galériában szerdától péntekig 12-18 óra között. A galéria augusztusban zárva tart, de a tárlat előzetes bejelentkezés után megtekinthető.
A fotókat Hegyháti Réka készítette.
