Hervé Koubi és Natacha Atlas Odüsszeia című tánceposza igazi mediterrán csodát ígért a magyar nézőknek, és nem is okozott csalódást a Budapesten második alkalommal fellépő, immár hölgyekkel is kiegészült tánccsapat. A Földközi-tenger térségéből érkező táncosok, akik ez alkalomból Natacha Atlas angol-egyiptomi énekesnővel és Samy Bishai, valamint Anissa Nehari zenészekkel egészültek ki, misztikus epizódok egymásutánjával varázsolták el a közönséget.
Már az előadás nyitóképe is beszédes, lelógó, széles, fehér vászoncsíkokat fúj a lágy tengeri szellő. Ez egyáltalán nem hat furcsának a Margitszigeti Szabadtéri Színházban, hiszen a felcsendülő dallamok, valamint az azokat kísérő vizuális hatás sem hagy kétséget afelől, hogy a Földközi-tenger partján járunk, onnan szemléljük a történéseket.
Koubi táncosai lassan gördülnek-kúsznak be a díszletbe,
időt hagyva a nézőnek a képzeletbeli utazásra való felkészülésre. A táncosok fehér leplekbe csavarják magukat, olykor jelmezként is használva a tenger hullámaira emlékeztető díszletelemeket. Homérosz Odüsszeiája idéződik fel bennünk a színpadkép láttán: „Vásznakat is hordott ki Kalüpszó, isteni asszony, / néki, vitorlákhoz: s ezeket jól szabta ki szintén. (…) Vásznait így vígan feszitette ki fényes Odüsszeusz, / kormány mellé ült, s vezetett, jól értve a módját” (Ötödik ének, Devecseri Gábor fordítása).
Natacha Atlas istennőt idéző kék-bézs tógaszerű ruhájában, hosszú, sötét, göndör hajával mintha csak egy görög vázaképről lépne le elénk. Ő és zenésztársai nem kísérik a táncosokat, hanem szerves részei az előadásnak,
tánc és ének kart karba öltve járnak Koubi hófehér víziójában.
De az előadás nem köt minket Odüsszeusz történetéhez. Megengedi a szabad asszociációt, nem a hős hazatérést akarja ábrázolni. Egy rég letűnt, sejtelmes világba kalauzol, amelyben a tenger a mindennapi élet középpontja, életadó és az életerőt jelképező közeg volt. Amelyen országok sorsa dőlt el a csatákban, a hajósokat pedig összekovácsolta egymásrautaltságuk.
A tenger tökéletes szimbóluma a koreográfus Koubi keletet és nyugatot összekötő törekvéseinek. Nincs konkrét történet, a táncosok a távoli időben csupán pillanatoknak tűnő, valójában nem is összefüggő eseményeket idéznek fel.
Mozgásukban a balett, a street dance, a capoeira és a hiphop keveredik afrikai stílusú táncelemekkel.
A táncosok hol a fejükön forognak, hol a levegőbe dobják egymást, esetleg a földön fekve-kúszva táncolnak, de minden mozdulatuk arról árulkodik, hogy remekül ismerik azt a világot, amelybe elkalauzolnak bennünket.
Időnként az az érzésünk, hogy a távoli Keleten járunk, Natacha Atlas dallamai Az Ezeregyéjszaka meséinek hangulatát is képesek felidézni. Tenger és nő válnak ily módon az előadás két alappillérévé, ezek adnak támaszt a táncosoknak, akik több alkalommal is érzékletesen rendeződnek különféle hajókat idéző alakzatokba. Mozgásuk a tenger hullámzását és az azon való előrehaladást érzékelteti. Az egész előadás egy utazás, melynek során ismeretségek kötődnek, és
a tenger gyakran nemcsak a születés, hanem a halál színtere is.
Anissa Nehari szenvedélyes dobjátéka alatt olyan tökéletesen lélegzik együtt a táncosokkal, hogy azon sem csodálkoznánk, ha hirtelen felpattanva ő maga is beállna közéjük. Samy Bishai pedig mint egy zenei narrátor vesz részt a produkcióban, a látottakat hegedűje segítségével magyarázza.
Hervé Koubi társulatának egyik különlegessége, hogy ösztönös, a hagyományos értelemben táncot nem tanult művészekkel dolgozik, ám az előadások mégis olyan színvonalúak, hogy ez a „hiányosság” nem észrevehető bennük. Algériai, Burkina Fasó-i, olasz, izraeli és más nemzetiségű táncosokat láthatunk, akik meghallgatásokon mérettettek meg.
A francia-algériai Koubi fantáziáját erősen foglalkoztatja a mediterrán térség története,
előadásaiban mindig a gyökerekhez nyúl vissza, az eredetet kutatja. A Budapesten 2019 nyarán előadott Barbár éjszakák című előadásuknak ez a mostani, úgynevezett fehér balett a tökéletes ellenpontja. Ha kellő nyitottsággal közelítünk az Odüsszeiához, akkor Koubi és társulata egyszerre több érzékszervünket is elvarázsolja egyedi művészetével.
Hervé Koubi, Natacha Atlas: Odüsszeia – fehér balett. Koreográfia: Hervé Koubi, Fayçal Hamlat, Guillaume Gabriel. Táncosok: Giacomo Buffoni, Beren D’Amico, Badr Benr Guibi, Lhatsun Le, Manon Mafrici. Közreműködő zenészek: Natacha Atlas, Samy Bishai, Anissa Nehari. Margitszigeti Szabadtéri Színház, 2021. július 16.
A fotókat Gálos Mihály Samu készítette.
