Övtáskáját határozottan csatolja le, mozdulatai, mondatai tele vannak energiával, pedig ezerfelé szalad. Celldömölkre vonatozik játszani, a Soltis Lajos Színház Szerencsés Máriáját 2021 júniusában mutatták be. Buszozik a Művészetek Völgyébe a fiatal alkotókból álló Y Csoporttal, ahova A szecsuáni jólélek című friss előadásukat viszik. Írja és rendezi a monodrámáját, szobaszínházi előadásokban játszik a Trainingspot Társulattal, közben drámapedagógiai egyeztető hétvégére megy az inárcsi KB35 Színházi Nevelési Társulattal. Boda Tibor független szabadúszó színésszel beszélgettünk.
KULTer.hu: Ennyi társulat közül melyiket tekinted az „igazinak”?
Számomra mindig az inárcsiak lesznek az anyabanda. A tagok itt nem színészek, hanem polgári foglalkozás mellett, szenvedélyből csinálnak színházat 2007 óta. Ez önmagában nagyon nagy dolog. Most is készül egy előadás Malik Gábor és Kovács Zoltán rendezésében, heti egy próbával, ami nagyon nem olyan munkatempó, mint a professzionális színházakban. Az évek során viszont sok pozitív visszajelzést kaptunk, díjakat is, amik talán azt mutatják, hogy
az előadásaink színvonala sok tekintetben professzionálisnak mondható.
A színjátszó egyesülettel párhuzamosan működik mintegy öt éve a KB35 Színházi Nevelési Társulat. Ráálltunk a drámapedagógiára és a tantermi drámákra, amivel a karanténidőszakból is nagyon jól jöttünk ki. Online-osítottuk két előadásunkat, és volt olyan, ami külön az online térbe készült. Megnyugtatóan alkalmazkodóképesnek bizonyultunk. Építkezünk és hasítunk, minden túlzás nélkül. Új honlapunk van, amire nagyon büszkék vagyunk. Tudatosan építjük a PR- és marketingtevékenységet,
a szervezetfejlesztés tulajdonképpen megalakulásunk óta folyamatosan zajlik.
Piszok jó érzés, hogy az ember gyerekkori barátai a kollégái is, hogy a szakmai fejlődésünkben egy irányba tartunk, és teljes az egymásba vetett bizalom a távlati perspektívák tekintetében is.
KULTer.hu: A RePlay is részben vitaszínházi előadás, mostanában lett ötéves, közel ötvenszer játszottátok már. Te szem előtt tartod azt, hogy a néző aktív résztvevője legyen egy-egy előadásnak?
Van olyan néző, aki pontosan azt szeretné kapni, amire számít, amire befizetett. A másik nézőtípus pedig meglepődni érkezik a színházba, hogy aznap este olyasmit kapjon, amit eddig még nem látott, vagy olyan impulzus érje, ami esetleg kívül löki a komfortzónáján. De neki ez nem kellemetlen, mert pont a határterületeket keresi. Engem is ez érdekel, ilyen színházat szeretnék csinálni. A RePlay száz százalékban kukkoló színház, nincs benne közönségbevonás.
Nálam, a József utcai lakásomban próbáltuk, sokat is játszottuk itt, tőlünk centikre ülnek a nézők.
Készült hozzá vitaszínház, amit nagyon szeretek, mert olyan kérdéseket vet fel, amelyekről nagyon is van véleményük az embereknek. Ráadásul annyi hatalommal való visszaélésre és abúzusra derült fény a közelmúltban, pláne színházi berkeken belül, hogy minden előzetes szándékunk ellenére nagyon aktuálisak lettünk. Az előadás a szexuális erőszakot tematizálja két férfi és egy nő viszonyán keresztül. (A darabból Visszajátszás címmel Richard Linklater rendezésében 2001-ben film is készült – a szerk.)
KULTer.hu: Azóta készült egy másik szobaszínházi előadás szintén a Trainingspot Társulat égisze alatt. Mesélnél egy kicsit róla?
A Nálatok is esik? az azonos nemű párok gyermekvállalását veszi górcső alá. A téma két éve vetődött fel bennem, és ezt is utolérte az élet. Barna Lillával ketten játszunk benne, Manyasz Erika és Kovács Zoltán segítik moderálni az eseményeket. A Nálatok is esik? szintén a lakásomon készült, de legutóbb a Budapest Pride keretében játszottuk. Ott is az volt a tapasztalat, mint a RePlay-nél, hogy az emberek szeretnek beszélgetni, nem is feltétlenül szűkre szabottan az előadásról, hanem annak mentén arról a helyzetről, amiben benne vannak. Vagy elkezdenek ventilálni olyan történeteket, amiket talán más környezetben nem is jutna eszükbe elmesélni, főleg nem vadidegeneknek.
Ezek az előadások apropóként szolgálnak, hogy arról beszéljünk, ami amúgy is foglalkoztat minket.
Szóval visszatérve az előző kérdésre: szerintem nagyon fontos azzal kalkulálni, hogyan van jelen a néző az előadásban, hogy mit várunk el tőle, és mennyire aktivizáljuk. Ettől máig nagyon sokan félnek: a bevonódástól, az aktív jelenléttől, a részvételi színháztól, és ezt igazán meg kellene már haladni… Szerintem mindig izgalmasabb valamiben benne lenni, mint valamit passzívan, kívülről szemlélni.
KULTer.hu: Játszottál Sardar Tagirovsky Három nővérében, Vadász Krisztina A szecsuáni jólélekjében. Hogy állsz a klasszikusokkal? Ha anyagot keresel, felmerül benned, hogy klasszikust válassz?
Rendkívül irigylem Sardart, Krisztát és általában mindazokat, akik mernek határozott kézzel klasszikusokhoz nyúlni, mert nagyon más alkotói hozzáállást igényel, mint egy kortárs előadás. Eleve egy klasszikus azon túl, hogy örök érvényű kérdésekre keresi a választ, máshogy szerkesztett és rétegzett, mint általában egy Zeitstück. Más a célja, talán más eszközöket is használ. De nem akarok kategorikus lenni, mert nyilván vannak kivételek, én pedig sem dramaturg nem vagyok, sem rendezői képesítéssel nem rendelkezem. Azt gondolom, hogy idén, év elején Vadász Kriszta az Y Csoportot például egy nagyon okosan húzott, letisztult koncepciójú Szecsuáni jólélekkel lepte meg. A vendégalkotókat, a próbafolyamatot és az előadást egyaránt nagyon szerettük.
Kapolcson végre találkoztunk közönséggel, így pozitív visszajelzésekkel is, amire igencsak igényünk volt már.
Februárban, a próbafolyamat végén ugyanis csak videofelvétel készítésére volt lehetőségünk, bár a veszélyhelyzet közepette önmagában ezért is hálásak voltunk. Októberben játsszuk ismét a művet a budapesti Bethlen Téri Színházban, és nem csak a magam nevében mondhatom, nagyon várjuk már.
KULTer.hu: Most két kortársnak mondható darabon is dolgozol. Ezekkel indul az évad?
Mostanában nagyon jól érezzük magunkat a budapesti Óvóhely Kultúrbunkerben, a RePlayt is többször játszottuk ott. Braun Barna jó energiákkal tölti meg azt a pincét. Ott lesz Hodászi Ádám A nagy hadronütköztető című darabjának bemutatója. Az előadás aktuális témákat vet föl, egy ízig vérig kortárs anyag a fiatalok problémáiról. Meg akar nevettetni, el akar gondolkodtatni. Hogy sírni fognak-e rajta, azt nem tudom, de van benne mélység, az biztos.
Szegény színház lesz, abszolút a szerelemmunka kategóriájába tartozik.
Viktor Balázs rendezi, aki szintén nyughatatlan ember. A mi fajtánk, ahogy mondani szoktam, jégtáblán úszva is színházat fog csinálni. Őt kellőképpen ambiciózusnak is érzem ahhoz, hogy egy idő után már ne jégtáblán úszva kelljen színházat csinálnia. Tér 12 Kulturális Egyesület néven alapít épp brigádot.
KULTer.hu: A másik kortárs darab pedig a monodrámád?
Azzal nagyon bele kell húznom, mert augusztus végéig be szeretném fejezni. Itt, a József utcai lakásban lesz a premier, a címe: Szabadok klubja. A karanténdepresszióról szól. Van benne egy kis Harcosok klubja-fertőzés, ami nekem régi vesszőparipám és nagy szívügyem. 2019 szeptemberében azt mondtam, otthagyom a polgári foglalkozásomat, és megpróbálok a színházból megélni, úgyhogy független szabadúszó lettem. Bár azt szeretem mondani, hogy
ez sokkal inkább egyfajta kötetlen kapálózás, nem pedig szabadúszás, mert egzisztenciálisan ez elképesztő szélmalomharc.
Nyilván a koronavírus előtt is az volt, ha valakinek nincs papírja és nem az egyetem vagy legalább egy Színész II. képesítés felől érkezik. A Coviddal pedig hamar eldőlt, hogy világjárvány alatt nincs előadóművészet, és ha nincs előadóművészet, akkor mit csinál az ember? Én hoztam egy döntést 2019-ben, feltettem mindent egy lapra, de arra nem voltam felkészülve, hogy rajtam kívülálló okok miatt ne csinálhassam azt, amit nem tudok nem csinálni… Nagyon nehéz időszak volt, igazi mélyrepülés, amelyet a Szabadok klubja című előadásban próbálok mások számára is befogadható és szórakoztató élményként átadni.
A borítófotó forrása szinhaz.org.
