A gyomrom figyelés
I.
A bennem lakó boldog állat
még gyomromban melegedett,
majd elhagyott.
Kegyetlen parancsnok kúszott
a helyére, és ütötte.
A mérleg egyik oldala
mindig üres maradt.
Ismerős a gyomortáji ütés,
mint a Duna-moraj, amit
gyerekként bedugott füllel
hallgattam a vízen lebegve.
II.
A parancsnok-eredet ismeretlen.
Az emlékek egy alj nélküli
bűvészkalapban kerengenek.
Öt éves vagyok, és látom
apa villózó szemét,
anya kővé meredt arcát.
Ütés volt.
Ismerős félelem visz.
Fel kéne nyitni a rothadó
dobozokat.
III.
Bejártuk egymás koponyáinak
üregeit. Barlang volt, amiben
megpihentünk, és lélegeztünk
úgy, ahogy kell. Illatokat szúrtunk
a bőrünk alá, amik ott maradtak.
Éjjelente átjárunk
egymás koponyájába
kopogtatni,
idegszálakat simogatni.
Kockafélsz
egy nap arra ébredsz,
kockába szorított arc
néz rád vissza tükörből:
kertben leopárd.
Borítókép: Pxfuel
