Idén Balázs Imre József, a Korunk főszerkesztő-helyettese kapta az év szerkesztőjének járó Osvát Ernő-díjat. 2020-ban Nagy Gabriella, a Litera főszerkesztője érdemelte ki az elismerést, de az átadó tavaly elmaradt a járványügyi helyzet következtében. Így mindketten idén, a 92. Ünnepi Könyvhét keretében, szeptember 3-án vehették át a díjakat 10.30-kor a Vörösmarty téren. Balázs Imre Józsefet Zelei Dávid, Nagy Gabriellát pedig Radics Viktória laudálta, az utóbbi méltatást változatlanul adjuk közre.
„Szerkesztéskritika mint műfaj nincsen, ezért most gyors karcsapásokkal átúszom a Tiszát, és – Janáky Marianna ötletének hála – belevágok a szerkesztőméltatásba. Nagy Gabriella a Litera alapító tagja, 2015-től a portál főszerkesztője, azelőtt felelős szerkesztője. A Litera az élő magyar irodalom legfontosabb platformja, »kiemelkedő talapzata«, ahogy a szótár értelmezi ezt a szót, melyen most megvetem a talpam. Homokos part, dús, fűszeres növényzettel, sokáig el lehet időzni a folyó mellett.
Folyóirat – mi realizálja jobban ezt a fogalmat, mint a Litera örökké változó, színjátszó, vidáman fodrozódó felülete?
A második jelentés szerint a »platform« az űrrakéta indítóállványa. 2002 tavaszán lőtték fel a rakétát az alapítók, Csejdy András, Keresztury Tibor és Sebők Marcell Nagy Gabival karöltve, 2002 októberében jelent meg a honlap az interneten. Gabi majd húszéves szerkesztői munkáját méltatva egy egész sleppet látok közeledni: az említett személyek mellett felénk integet Kőrösi Zoltán az égből, Németh Gábor, Jánossy Lajos, Szekeres Dóra és Modor Bálint, és rémlik Owen Good is, aki az angol nyelvű mellékhajót kormányozza. A Litera szerkesztése csapatmunka, a dicséret az egész legénységet megilleti.
Amikor a rakéta fölszállt, az internet használata még nem volt olyan elterjedt és szokványos, mint ma
– most olybá tűnik, mintha mindig is kalézolhattunk volna a világhálón, pedig bőven lapozgattam én is papíralapú újságokat, mielőtt a vaskályhában eltüzeltem volna őket. A Litera alapítói és megtervezői, akik kitalálták a website profilját és ezt az egész korszerű, mobil struktúrát, hatalmas munkát végeztek, egy folyton változó és örökké bővíthető lakhelyet biztosítottak a felhőkben az irodalomnak, mely mára menhely lett, olyan menedék, ahol van bőven hely, és a morcos, féltékeny és irigy íróknak nem szükséges torzsalkodniuk; elférünk. Modernizált bennünket a Litera, rászoktatta a papírt, ceruzát preferáló, a nyomtatott újságok és könyvek szagát szerető írókat és irodalmárokat a fluid netre. Nem olyan nagy baj, ha egy-egy arc eltűnik a hullámok közt, majd felbukkan megint. Rá is lehet keresni a szerzőkre, nem válunk hamuvá, egy kattintás, és ismét fényeskedik, ami régi.
A Litera demokratikus,
még a nyomtatott folyóiratokban rendszerint leghátulra kényszerített kritikusoknak és kisbetűkkel szedett kritikáknak is kijár a díszhely. A kiválasztottak folyton váltakoznak, az oldal tempósan szeli a habokat, az elsőkből lesznek az utolsók, és ha rákattintunk, az utolsókból lesznek az elsők.
A Litera bebizonyította, hogy a kortárs magyar irodalom friss, ötletes és a mindennapokban inspirációul tud szolgálni.
A Litera napra nap más, csodálkozhatunk rajta. Eligazítást is ad, amire a legmagányosabb íróremetének is szüksége van, aki mondjuk a határon túl guggol Zentán a Tisza-partján. A Litera a jelenkori magyar irodalom olyan mozgó térképével szolgál, amelyen folyton változnak a határvonalak és a pozíciók. Nincs »fő« és nincs »alárendelt« meg »kisebbségi«.
A Litera az egyetemes magyar irodalomban gondolkodik, és átnyúlik az országhatárokon.
A Litera tarka, nem fekete-fehér, itt a társművészetek párbeszédbe elegyedhetnek az irodalommal. Inkluzív, beereszti a kezdőket és a marginálisokat a híresek közé. Exkluzív, mert választékos – az ízlés nem utolsó szempont –, és mert kizárja azt a beszédmódot, mely a rezsim ellenszenves kultúrpolitikáját, az ideologikus pártplatformot támogatja. Aktuális, a szerkesztők résen vannak, figyelik az irodalmi szcénát, továbbítják a híreket, a világirodalmi újdonságokat is, és ezzel segítenek nekünk abban, hogy up to date-ek legyünk mi is a provinciában. Aktuális abból a szempontból is, hogy lehetőséget ad az akut közös problémák tágas megközelítésére, a szövegek és képek, írók, művészek és irodalmárok interakciójára. Ezt a szerteágazó munkát egy-egy magányos szabadúszó nem tudja elvégezni. A Litera dossziékba rendez és archivál, ezzel segíti a kutatást és a kritikusok munkáját. A Litera behozza a fényképet, a videót és az élőbeszédet az írott szavak közé, nem hagyja elavulni a literátorságot.
A Litera megengedi, sőt szereti a szubjektivitást,
ezzel ápolja azt a beszédmódot, amit az akadémikus szféra egyszerűen nem visel el. A Litera nem hagyja feledésbe merülni az irodalmi halottainkat. A Litera válogat, és ráfókuszál olyan élő és holt művekre és alkotókra, amik/akik fontosak lehetnek nekünk. Egy olyan műhely, amelyben mind, többé-kevésbé jelentékenyek, közösen dolgozhatunk; nincs ranglétra, a minősítés várasson magára. A Litera liberális, a szabadgondolkodói hagyományokat őrzi, ápolja és támogatja.
A szabadság szele fúj felőle, úgy érzem; ezen a platformon a szoftver nem fagy be.
A Litera szegény, mégsem adja fel és nem is adja alább. A Litera gazdag, mert pluralista. A méltatásomat most megszemélyesítem, és sokunk nevében köszönetet mondok a Tisza innenső partjáról Nagy Gabriellának: köszönjük, hogy kitart, hogy nem unta meg, hogy nem hagyja cserben a szabadúszókat és a szabadon gondolkodókat, hogy húsz éve a kortárs irodalom, hogy úgy mondjam, virgonc szárnyának a patrónusa. Hogy rászoktunk az irodalmi internetre és ügyesen szörfölünk rajta, az neki és a stábnak köszönhető. Köszönjük a kis pénzért végzett nagy munkát, megújulókészségünk és elkötelezettségünk napi motiválását.”
Fotók: Móricz-Sabján Simon
