A kilencvenes évek elején nagy átalakulás zajlott a magyar képzőművészeti életben, de később sem szűnt meg az alkotóművészek szimpátia vagy területi hovatartozás alapján történő csoportalakítási kedve. Nevezetesen a BP-Art Kulturális Egyesület – melynek nevében a BP budapesti polgárokat jelent – 2014-ben alakult olyan alkotókból, akik több tucat hazai és külföldi, egyéni és csoportos kiállítás, valamint számos művésztelep résztvevői voltak.
Három Munkácsy-díjas művész mellett több országos és nemzetközi tárlaton díjazásban részesült alkotó vállalt szerepet az egyesület működtetésében. Krakkótól Kassán át Dunaszerdahelyig jelentek meg műveikkel a határon túl, itthon pedig Budapest mellett többek között Győrben, Vácon illetve Szekszárdon.
Az elmúlt években aktuális történelmi és irodalmi események kapcsán nyilvánultak meg a fővárosi egyesület tagjai.
Az 1956-os emlékév, Szent László-évforduló, a lengyel-magyar barátság ezer éve vagy az Ady 100 eseménysorozat adott muníciót a művészi elgondolásokhoz. Magától értetődően az elmúlt évben a trianoni tragédia foglalkoztatta a társaságot. Az idén harmincéves Békéstáji Művészeti Társaság vendégeként Békéscsabán, a modern épületegyüttest magába foglaló Csabagyöngye Kulturális Központban mutatták be kollekciójukat. A tárlat 2021. szeptember 15-én nyílt meg.
Minden képzőművész életében számos olyan mozzanat, esemény van, amely inspirációt jelent, de az irányított témaválasztás is segíthet egy műalkotás létrehozásában. A fent jelzett gondolatköröket, eseményeket még a legelvontabb műalkotáson is megvalósították az egyesület tagjai, miközben
munkáikon átüt az alkotói személyiség ereje.
Különösen érdekes azt megfigyelni, hogy ki miként fogalmazza meg a művészi üzenetet. A békési megyeszékhelyre szabad témaválasztással jelentkeztek a bp-artosok. A kiállított munkák arról győznek meg, hogy ezek a művészek nagyon európai és nagyon magyar alkotók.
A teatralitás és a figurativitás jellemzi Baky Péter munkáit. A groteszk megjelenítés nem idegen tőle, ezt példázza hármas egységbe szerkesztett képsora. Emberi esendőségünk, játékos konfliktusaink tükrei ezek a képek. A befogadó elmerülhet a rajzolt és a festői alkotásmód mozgalmasságában.
Berend Iván képével újra felteszi a kérdéseket: mi az, amiben élünk,
mi van körülöttünk, mi az, amit tapasztalunk és mi a virtualitás? Mi a valóság, amit ezernyi tételből rakunk össze nap mint nap. Alkotása geometrikus alakzatokból és színritmusokból szerveződik, aminek következtében sűrített feszültség jön létre a képen.
Guti J. Soma kollázsa a határmódosítások miatt földönfutóvá vált magyarok egykori vagonlakásainak tárgyaiból, felirataiból áll össze kompozícióvá, találó címet viselve: Csonka vágányon.
A korabeli vasúti kocsi deszkáira megkopott fotókat, valamint akkoriban nélkülözhetetlen dokumentumokat applikált.
Homolya Gábor tárgyinstallációja azt érzékelteti, hogy a világ számos résztételből áll, amelyek szétszedhetők és összerakhatók. Valahonnan biztosan hiányozni fog a gázvezetéket a felszínen jelző zománcos táblácska is, de hogy a művész miként hozott ki egy rendszámtáblát Izraelből a kollázshoz, az maradjon az ő titka.
Úgy élnek a piktogramokra emlékeztető motívumok Luzsicza Árpád szitanyomatain, mintha mindig is ott szerettek volna lenni. Egy kivágott társasjáték kellékeiként jelennek meg képein a természeti motívumokra emlékeztető formák.
Három kiállított képe a minimal art jellegzetes kompozíciója.
Serényi H. Zsigmond munkáit a konstrukció átgondolt megszerkesztése jellemzi. Kitartóan alkalmazza a mértani formákat, vizsgálódásának most is ez a témaköre. Diagonális konstrukció című geometrikus ihletésű vászonképe az elszakadást és a bármikor létrejöhető egyesülést szimbolizálja.
Klasszikus felfogású fotográfiát készített Simon Csilla. Lencséje előtt egy igazán fotogén alakot, Faludy Györgyöt láthatjuk. Izgalmasan patinázta a fekete-fehér képet, mert kissé kopottasra alakította a felületet. Kilép a külső megfigyelő pozíciójából, hiszen a költő személyiségének felmutatása a fontos számára.
Pató Károly a klasszikus magyar grafikai hagyományok folytatója. Motívumai élnek, linómetszetein szinte mozognak a figurák. A fekete és fehér kontrasztjának alkalmazásával mindent el tud mesélni szereplőiről. Emberi vonásokkal ruházza fel az állatokat, hogy finoman provokálja a nézőt.
Révész Ákos képein a folyamatos gesztusok adják a ritmust.
Címet ad ugyan a három képnek, sőt sorszámozza is azokat: Hybrid Stace 05-05, 03-08, 11-05. Valójában az ismétlések sokasága eleven folyamként értelmezhető, bár a képek nem konkrét emlékek.
Két míves alkotásán Segesdi Bori a porcelán szépségét mutatja meg a nézőnek, miközben elegánsan bánik az arany felületekkel is. Megtapasztalhatjuk, milyen könnyedén formázza az anyagot, milyen kifejezésbeli tömörséggel alkot. Munkái egyszerre sugallnak bezártságot és kiterjeszkedést.
Székács Zoltán kompozícióin érzékelhetjük, hogyan leplezi, rejti legbelső titkait. Két kiállított munkáján olyan levegős a képalkotás mechanizmusa, mintha egy kiterjesztett térbe állította volna jeleit. Képein nem történet gombolyodik, hanem esztétikusan váltakozik rajtuk a ráció és az érzelem.
Tóth Pitya István grafikája nem profán látnivalót ábrázol, hanem az egymásba illeszthető, bármikor egésszé összetolható formákat rajzolja meg lendületesen. A sötét tónus szentimentalizmustól mentes hangulatot áraszt, pedig Redukált motívumok című képén folklór elemeket is találunk.
A legutóbbi munkáin sokat szerepelteti Varga-Amár László a Necker-kockát,
ami egy különös forma, optikai illúzió. A művész bátran alkalmaz különféle anyagokat, például nejlont, gumit, tollat. Ritka, hogy tőle ezúttal nem találunk térbeli figurát.
Két olyan műalkotás is van a tárlaton, amelyek gazdái már A túlvilágról figyelik gyermekeik kiállított képeit, illetve művészi életútját. Guti József olajképén tetten érhetjük a képarchitektúra szerkesztésének mesteri összhangját. Segesdi György kisplasztikája a bronz szépsége mellett precíz anatómiai tudásról mutat példát az utódoknak.
A fővárosi BP-Art Kulturális Egyesület a hivatását komolyan vevő társaság. Alapszabályuk kiemelt célnak tekinti a magyar művészeti élet megismertetését a közönséggel. Ezt most épp a Viharsarokban tapasztalhatjuk meg.
A BP-Art Kulturális Egyesület kiállítása Békéscsabán, a Csabagyöngye Kulturális Központban tekinthető meg 2021. október 13-ig.
A fotókat Barabás Ferenc készítette. A borítóképen Guti J. Soma Vagonlakások – Csonka vágányon című alkotása látható (60 x 120 cm, deszka, vegyes technika, 2020).
