77 éves korában, hosszú betegség után otthonában elhunyt Pat Martino amerikai jazzgitáros, jelentette be a menedzsere.
A halálát megelőző években már nem játszott, hat évtizeden átívelő pályájának egy krónikus légzési zavar vetett véget, amely következtében oxigénmaszkra szorult. 2018-ban lépett fel utoljára. Az NPR méltatása szerint a „könnyed precizitás és perzselő sebesség”,
„a legszédítőbb tempónál” sem elhanyagolt tiszta hangzás és az intenzív fókusz voltak játéka védjegyei.
1980-ban aneurizma miatt életmentő agyműtétre szorult. Ezután újra meg kellett tanulnia játszani, így kétszer kezdte a zenélést.
Maga is elkülönítette a két pályaszakaszt:
utólag úgy nyilatkozott, hogy ezt megelőzően az ambíció vezette a zenélésben, míg az életveszély visszavetette gyermeki állapotba, ami teret adott a művészi motivációknak. Külső szemlélők is zenszerű állapotként jellemzik a felépülését követő hozzáállását. Pályája kezdetén jazzorgonisták bandáiban tanulta a műfajt, az első lemezén Wes Montgomery-ihlette keményebb, ütős szekcióval erősen támogatott jazz hallható, a késő ’60-as évek indiai zenét, spirituális hatásokat is beolvasztó hangzásától a ’70-es évekre már rockos-fúziós stílus és klasszikussá vált számok tulajdoníthatók neki.
„Nincs olyan, hogy ne dolgoznék” – nyilatkozta 2008-ban. „Számomra a munka játék.
A kreatív termékenység a legjátékosabb gyermeki elmeállapot, állandóan ebben találom magam.
Nem mond számomra semmit az, hogy szabadnap, mert nincs mit szabadságra küldenem. Élek és boldog vagyok. És hála istennek kevéssé foglalkoztatnak a nemlétező jövőről szóló gondolatok vagy az emlékek, amelyek súlyosak lennének.”

1944-ben született, Dél-Philadelphiában gyerekeskedett, ahol apja énekesként lépett fel, emellett néha gitáron is játszott. Születési neve Patrick Azzara. 12 évesen kezdett gitározni, játszott Charles Earlanddel, tanára John Coltrane-t is tanította. Alig három évvel később Harlembe költözött, ahol rendszeres fellépővé vált. Első lemeze 1967-ben jelent meg, már a saját zenekara élén, El Hombre címmel, ezt követte egy évvel később a Baiyina (The Clear Evidence).
Agyműtétét, a tanulási és depresszióba süllyedt időszakot követően 1987-ben tért vissza a stílszerűen The Return címet viselő albummal, virtuóz játékkal. Az elkövetkező három évtizedben egymást követték a lemezei és a turnéi, utolsó albuma, a Formidable 2017-ben jelent meg.
Forrás: NPR, borítókép: Musicradar, Leonard M. DeLessio.