Ujházi Péter 81. születésnapja alkalmából rendezett monumentális méretű kiállítást a Műcsarnok, ahol az alkotó öt évtizednyi munkásságából úgy válogattak a szervezők, hogy a „szálakból” elénk terítették UP „életszőnyegét”.
A 2021. október 15-i megnyitón Szegő György, a Műcsarnok művészeti igazgatója mondott köszöntőbeszédet, amelyben kiemelte Ujházi Péter kiállításának műtörténeti jelentőségét: az alkotó szabadságának és személyes ünnepének nevezte a nagyszabású tárlatot. Nagy T. Katalin kurátor megnyitóbeszédében a kiállítás koncepciójával és rendezésével kapcsolatban elmondta, hogy
nem volt könnyű válogatni ebből a gazdag, fél évszázada épülő, több mint kétezer alkotást magába foglaló életműből.
„Végül három gondolatkörre szűkítettem a művek körét. A három teremben három téma köré gyülekeznek az alkotások. Legnagyobb számban festmények, de minden teremben vannak dobozok és kerámiák is.” A művek nem kronológiai sorrendben következnek, hiszen megbonthatatlan egységet képeznek.

Az első teremben alkotói periódusának korai, realisztikus önarcképeit látjuk. Ujházi, aki Bernáth Aurél tanítványa, már az 1960-as évek második felében, művész pályájának elején elkülönült a fiatal alkotók neoavantgárd törekvéseitől.
Művészi kifejezőeszközeit falfirkák, gyermek- és barlangrajzok ihlették.
Itt látható önportréi (Önarckép, 1967; Hősies, 1969) egyszerre humorosak, önironikusak és melankolikusak. Ujházi Péter sokszor ábrázolja önmagát különböző élethelyzetekben: hol alkimista festőként, máskor tengerparton motívumot kereső tájképfestőként bukkan fel. Egyszer azt mondta, természetes, hogy megjelenik a képen, hiszen ő is ott van a kocsmában, a vasútnál, a szabadban, a kép nem takarhatja el őt.

Metaforikus, olykor Réber László képi világára emlékeztető munkái mellett az 1970-es évektől kezdődően assemblage technikával összeállított dobozaiból láthatunk egyet (Magyar tájképfestő, 1990). A különféle tárgyak egymáshoz illesztéséből és összerakásából létrehozott háromdimenziós mű groteszk világának része egy faragott pásztorbot és egy vízvezeték csapja.
Ebben a teremben áll egyik grandiózus méretű kerámiaszobra, az 1999-es Zöld démon is,
bizonyítva, hogy Ujházi a kilencvenes években a festészet mellett a szobrászat felé is „kikacsintott”, vassal és kerámiával dolgozott.

Az 1970-es évektől a Velencei-hegység délkeleti részén elterülő Nadap nevű község lett Ujházi Péter alkotómunkájának fő helyszíne, ahol kedvére tanulmányozhatta a természetet. A kiállítótér második termében ennek a „nadapi korszaknak” impresszionisztikus táj- és lombképei kaptak helyet.
Az Életszőnyeg látványos darabjai ezek a nyitott térbe helyezett, falra és plafonra applikált képek.
A realisztikus módon megfestett négyzet alakú akvarellek, amelyek megidézik az impresszionizmus legnagyobb alakjainak, Monet-nak és Manet-nak a képi világát, a végtelenségig folytathatók, hiszen az állandóan változó természet pillanatait rögzítik. A folyton változó táj a mozgás érzetét kelti, a biciklivel közlekedő Ujházi benyomásait rögzíti. Tájképei mellett további dobozmunkák (Barlang, 1980; Nappali doboz, 1982; Sötét nap ez, 2005–2008) is képviseltetik magukat. A természet mellett a kocsmaképek derűs realizmusa és humora is megjelenik, jelezve az alkotó érdeklődését a hétköznapi világ, az emberi sorsok iránt (Falusi kocsma, 1973).

A harmadik terem központi eleme az a nagyméretű, samottos anyagból készült kerámiaszobor (Lépő torony 2008), amely a kiállítás fő látványossága. A piramisszerű, lépcsőzetesen felépített szobor úgy magasodik az ég felé, akár egy felhőkarcoló.
A nem szokványos anyaghasználat és kialakítás sem kérdőjelezi meg Ujházi alkotásának szobor mivoltát,
a groteszk „lakótömb” jól hangsúlyozza a művész törekvését: átláthatóvá tenni a szobrot. Ebben a kiállítótérben láthatók a budapesti közlekedési csomópontokról (Örs vezér tere, Kőbánya-Kispest metróállomása) készített, tömegjeleneteket ábrázoló, borúsabb képek, és a hétköznapi jeleneteket színpadszerűen makettező dobozok. Nyomasztó mivoltukat az menti, hogy gazdagon látványosak.
Az Életszőnyeg című kiállítás az alkotó életművének egészébe enged betekintést. A sokszínű és változatos anyagot prezentáló tárlaton az egyes korszakokban keletkezett művek jól kiegészítik egymást, megjelennek az alkotó legkedvesebb motívumai (labirintus, barlang, torony), helyszínei (város, falu, kocsma) és figurái (bohócok, törpék, gólemek, szárnyas alakok). Ujházi Péternek, a kortárs művészet emblematikus személyiségének gazdag kiállítása a sehova sem sorolható művész sajátos látásmódja, filozófiája mellett az alkotói szabadságról is szól.
Ujházi Péter Életszőnyeg című tárlata 2021. december 5-ig látogatható a Műcsarnokban.
A borítófotót Nyirkos Zsófia készítette.