Untat
Ötödik cetli. Pócs-
megyer, tizenhét jú-
lius huszonkettő,
szombat. A valóság
részét a valóság
részei megzavarják.
Szárazság. A valóság
szüli a valóság
nagymamáját. Énekes
faág. A valóság hiá-
ba valóság, ha a
hiábavalóság lerág.
Negyvenkilencedik cetli.
Szigetmonostor, tizenhét
szeptember tizenegy, hétfő.
Untat már ez a forma,
ajándék, próbababákkal
játszik az isten, cézével
kell írni a múltat.
Tudja a néma a rendet,
nincs nyelv, hallgat
a szótlan. Látjátok fe-
leim tán
(meg-
tört)
ezt az egészet.
Ötvenhatodik cetli.
Pócsmegyer, tizenhét
szeptember tizenhét,
vasárnap. Legszíveseb-
ben széttépném ezt
a papírt. Vagy ösz-
szefirkálnám. Azért
vagyok ilyen merev,
mosoly az arcomon,
mert tisztelem a gyil-
kos betűket. Nem úgy,
mint a hegyek nyu-
galmát, inkább úgy
valahogy,
ahogy alattvaló féli
a hóhért.
Borítókép: Piqsels
