Pár éve egy irodalmi pólókollekcióval indultak, ma már Frida Kahlo, Dr. Bubó és a kortárs irodalom is megjelenik termékeiken. Csányi Péter és Bárány Bence egyedi márkája többről szól, mint irodalmi idézetek és mesehősök ruhára vasalásáról: kiterjedt videós platform létrehozásán törik a fejüket, és úgy fest, jó úton járnak.
KULTer.hu: A Vates brand sok mindent magába foglal, kicsit talán nehéz is kibogozni, mit szeretnétek vele. Működik a webshop, találtam videót a YouTube-on, Insta-posztokat, és most, hogy beléptem az irodátokba, egy podcastről beszélgettetek. Mi a terv?
Bárány Bence: Hamarosan szeretnénk megvalósítani a régóta dédelgetett álmunkat, és kiterjedtebb platformként működni. Eddig is voltak már törekvések, csináltunk eseményeket, a Westend Tetőkertben például kétszer is volt nyári összeülős-eklektikus-verses-slames-zenés-rapes megoldásunk. De hosszútávon nem ez lesz, hanem online csinálunk olyan tartalmakat, amelyekkel
kicsit kibővítjük az értelmezési tartományunkat.
Videókat készítünk a YouTube-csatornánkra, már fel is került kettő, csak közben rájöttünk, hogy ezt fenntartani és folyamatosan csinálni egy fokkal nehezebb, mint hittük, úgyhogy érdemes betárazni, spájzolni pár videót előre. Azt szeretnénk, hogy januártól ezek folyamatosan készüljenek, emellett podcastet is tervezünk, ahhoz már a technikánk is megvan, mostanában fogjuk összerakni a stúdiót. Csak ez így veszélyes, mert ha elmondjuk egy interjúban, akkor most már tényleg csinálni kell.
KULTer.hu: Miért pont podcast?
Csányi Péter: A szándék az, hogy az irodalmi márkát, amiként indultunk, tovább bővítsük egy összkulturális, művészet-inspirálta márkává. Platformként már valamennyire funkcionálunk is, ehhez tudunk extra tevékenységeket kapcsolni úgy, hogy annak van értelme.
B.B.: Ha azt mondjuk, hogy összkulturális platform, az számomra rögtön túlvállalásnak és felülfogalmazásnak tűnik. Nem ez a cél, hanem hidat képezni,
úgy megfogni a kultúrát, hogy az ne tűnjön elvont fogalomnak,
mert szerintem nem az. Itt van körülöttünk, és a legkézenfekvőbb formájától kezdve a kicsit bonyolultabb, szakértelmet igénylő spektrumáig szeretnénk bemutatni mindenből annyit, amennyit csak lehet és érdemes. A podcastunk esetében vendégenként is változik, ki mit hoz magával, milyen szegmenst, milyen elmélyültséget, a szélesebb körök számára mennyire befogadható formáját a kultúrának. Aztán megnézzük, hogy a másik oldal, a nézők, hallgatók mit szólnak hozzá.
KULTer.hu: Ha jól értem, minden részhez hívnátok egy vendéget.
Cs.P.: Igen, a kultúrához valamilyen módon köthető embereket, lehet kortárs költő, zenész, de olyan is, aki az üzleti vonalon dolgozik.
KULTer.hu: Amikor kitaláltátok a Vatest, onnan jött az ötlet, hogy miből lehet üzletet csinálni, vagy az irodalommal akartatok kezdeni valamit, és abból bontakozott ki, hogy termékeket gyártsatok?
Cs. P.: Az ötlet még gimnáziumban merült föl, de akkoriban nem tudtam, hogy az üzlet maga mit jelent. Az irodalom volt a kedvenc órám, a költészetet nagyon szerettem, a slam poetry műfaja és az Akkezdet Phiai akkor volt feltörekvőben. A slam is nagyot ment, de az Akkezdet Phiai pláne egy brand volt, amelynek az emberek felvették a merchandise termékeit. Ezeknek az ötvözeteiből alakult ki az a gondolat, hogy mivel én is fiatal vagyok, szeretek öltözködni és szeretem az irodalmat, és a kortársaim is mind tanulnak ezekről a kulturális alakokról, akkor ha az ő soraikat pólókra vinnénk, és tényleg jó, menő arculata lenne, akkor azzal
lehetne népszerűsíteni az irodalmat is,
és visszaadni valamit azoknak, akik ezt szeretik. De ennek akkor még se kultúrmissziós, se üzleti vonulata nem volt, csak ötletszinten létezett. Később, amikor elkezdtem egy nagyvállalatnál dolgozni, még Londonban, egyetem után, akkor már jobban kapisgáltam, hogy mit jelent apró fogaskeréknek lenni egy nagy gépezetben vagy megpróbálni felállítani valamilyen saját gépezetet. Ekkor a fő motivációm a saját vállalkozás és azon belül a régi ötlet megvalósítása lett. Egyébként gimiben nyomtattam magamnak egy pólót egy Ady Endre-idézettel, úgyhogy az a mínusz egyedik Vates-póló. Majd egyszer egy aukción…
B. B.: Én két-három éve szabadúszó grafikus voltam, és nagyon jókor csörrent meg a telefon, benne Peti hangjával, mert engem is a pólós terület érdekelt, csak én minimál filmes utalásokon törtem a fejem.
KULTer.hu: Ez a terület piaci rés volt, amikor elkezdtétek?
Cs. P.: Azért sem hagyott nyugodni az ötlet, mert eltelt sok év, mióta én ezt még gimiben kitaláltam, és még senki nem valósította meg, holott adja magát az ötlet.
Ez egy piaci rés volt,
és amikor mi ezt elkezdtük, akkor tudatosan erre az egyedülállóságra próbáltuk felhívni a figyelmet.
B.B.: A pontosítás kedvéért: voltak törekvések korábban, kollekciók, amelyek kijöttek egy-egy hasonló témában, de azt nem láttam, hogy ebből a lángból valaki tábortüzet csinált volna.
KULTer.hu: Úgy tudom, először Instagramra kezdtetek posztolni.
Cs. P.: Igen, termékek nélkül. Aztán kijött az első pólókollekció 2019. május 28-án. Októberben jöttek be a vászontáskák meg a telefontokok, az is jópofa volt, majd májusban jelent meg először Dalí meg Frida a termékeinken. Az ultimate ugrás a mesekollekció volt 2020 novemberének végén.
KULTer.hu: Azt többen vették meg?
Cs. P.: Ha realisztikusan nézzük, az irodalomkedvelőké egy szűk kör, a művészetetkedvelőké egy másik szűk kör, a mesekaraktereket viszont attól függetlenül, hogy kultúrafogyasztó vagy-e vagy sem, nagy valószínűséggel ismered. Ez nem feltételezi azt, hogy szereted is őket, de valamilyen érzelmi kapocs azért van. Ezért gondolom, hogy ez nagy előrelépés volt. Meg az is egy piaci rés volt. Miért nem csinálta meg eddig senki?
KULTer.hu: Visszakanyarodva a márkátok nagy lépéseihez, láttam a weboldalon cikkeket, blogot, de még együttműködést is másokkal. Ezek már a legutóbbi időszak termései?
Cs. P.: Nem, a blogot az első évben kezdtük. Nemcsak idézeteket osztunk meg, hanem az írók, költők életéről is több információt adunk, ez egy extra érték a közönségünk számára. Vannak cikkeink Adyról, Kosztolányiról, de a sima életrajzi írások mellett
meredekebb témáknak is utánajártunk,
például, ha Wass Albert nevét beírod a keresőbe, akkor az első találat a mi cikkeink egyike.
B.B.: Az ő ellentmondásos karakterét igyekeztünk tények mentén bemutatni egy blogbejegyzésben. Volt egy olyan szakasz is, amikor be lehetett küldeni verseket, és azokat is közöltük a blogon, de ezt abbahagytuk, mert nem vagyunk se esztéták, se szerkesztők.
Cs. P.: Viszont volt grafikai pályázatunk is, amelynél mi határoztuk meg a témákat, és a beérkezett művek egy részéből kiállítást szerveztünk. A grafikákat megvettük, és van, akivel még ma is együtt dolgozunk.
KULTer.hu: Ha költőkkel vagy más márkákkal működtök együtt, ki találja ki a terméket?
B.B.: Ha olyan kollekciót dobunk ki, amely mindenkitől független, csak vateses kollekció, akkor a végső igeneket mi ketten mondjuk ki, de sok mindenkivel együtt dolgozunk, és az ötletelésbe szívesen belevonunk másokat is. Ha valami a Vates X-be tartozik, mint mondjuk a Mélylevegő Projekt, ott különféle módokon megy a tervezés. Van, hogy ők hozzák a mintákat, van, hogy közös ötletelés zajlik, mint például a POKET esetében. A Simon Marcival való tervezés volt még teljesen egyedi, mert ő bejött, leült mellém és ketten nyomtuk a brainstormingot. Nagyon jó volt Marcival kollekciót tervezni, megtaláltuk a közös hangot, voltak kreatív sessionök, elkezded mondani, mit szeretnél, és a másik fejezi be.
Cs. P.: Az olyan volt, mint amikor mi ketten az elején terveztünk. Zseniális.
KULTer.hu: A termékek és a videók között is vannak olyanok, amelyek kísérletező jellegüknél fogva határfeszegetők lehetnek. Például az Ady de a didit telefontok Ady rajzolt portréjával, vagy a Vers mindenkitől videótokban „Az éjjel soha nem érhet véget” sort azzal a Juhász Gyula-sorral folytatjátok, hogy „mert benne élsz te minden félrecsúszott nyakkendőmben”. Mi szab határt nektek, a jó ízlésetek vagy a közönség visszajelzése?
B. B.: Mi
trash, populáris és magaskultúrát keverünk össze,
olyan dolgokkal zsonglőrködünk, amelyek külön-külön már széles körben ismertek. Szerintem simán belefér, nézőtől függ, hogy viccesnek vagy kissé provokatívnak találja-e, annyi biztos, hogy meglepően koherens részek álltak össze az eltérő szegmensben alkotók egy-egy mondatából. A kultúra mindenkié, ami végtelenül klisésen hangzik, de nehéz meghazudtolni, más kérdés, hogy adott kulturális területet más-más rétegek fogyasztanak. A mi fókuszunk az, hogy amit csinálunk, azt olyan rétegek találják meg, akiknek van igényük valamiféle laza, mégis magasabb minőségre, ezáltal kötjük magunkat is, hogy igyekezzünk értékeset alkotni, amibe bőven belefér a humor, a provokáció, de közben van mélyebb merítése, üzenete, elgondolkodtató jellege is.
KULTer.hu: A grafikákkal pedig van egy nagyon szabad gondolkodás, Szabó Lőrinc sorai chatüzenetben, Szerb Antal portréja line arttal…
B. B.: Egy modern kontextus találkozik egy klasszikus műnek az egyik sorával, és ez szerintem szép. Alapból dívik a popkult-utalásokat összepakolni a klasszikkal. Ez az irány az, amely a klasszikust fenntartja, mert
a gondolat maga örökérvényű, a kifejezésmód nem biztos.
KULTer.hu: Ki a márka közönsége? Ezt a termékekre és a videókra is értem, vagy bármilyen helyre, ahol visszajelzést kaptok.
Cs. P.: Az átlagfogyasztó és -vásárló – és ezt mi is így lőttük be az elején – a fiatalabb korosztály. Mi is ehhez tartozunk, őket jobban meg tudjuk szólítani, számukra frissebb az irodalomfogyasztás emléke, kedvelése. A vásárlók nagy része 16 és 32 év közötti, de 60 év feletti vásárlónk is volt. A Covid első hullámában készítettük a János vitéz-es videót, és abban volt, hogy valaki a kisbabáját tartotta, és úgy olvasta a verset; volt hatéves kisgyerek és nagymama is, aki szerepelt benne. A márkának van egy fiatalos arculata, de a szellemisége, maguk a termékek, a kultúrára való nyitottság korosztálytól független.
KULTer.hu: Ha egy befektető korlátlan mennyiségű pénzt adna nektek, mit kezdenétek vele?
Cs. P.: Csapatbővítés. Látszik, hogy működik a biznisz, de a felelősségi köröket jobban szét lehetne osztani, és akkor egészségesebben tudnánk növekedni. Amikor új embereket vettünk fel, az mindig levette a terhet a vállunkról olyan feladatokban, amelyeket mi már kimaxoltunk, és tudtunk olyanokkal foglalkozni, amelyek nagyobb értéket teremtettek.
A fotókat a Vates stábja készítette.
