A Verzió március 31-ig közzétett hat ukrán dokumentumfilmet az előző évekből. A dokuk online érhetőek el, a teljes bevételt a jelenleg is dolgozó ukrán dokumentumfilmeseknek ajánlják fel.
A Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál olyan ukrán dokumentumfilmeket választott, amelyek segítenek megérteni a kortárs Ukrajnát, az elmúlt évek társadalmi megmozdulásait, valamint az ukrán-orosz kapcsolat viszontagságait.
A tíznapos kölcsönzés alatt befolyt teljes összeget az Ukrajnában maradt filmesek munkájának támogatására fordítják.
Irina Cilik, A Föld oly kék, mint egy narancs rendezője videóüzenetben osztotta meg a Verzióval, hogy miért tartja fontosnak a dokumentumfilmesek munkáját ezekben a percekben is: „Az elmúlt hetek mindent megváltoztattak. Ukrajna lángba borult, Oroszország valódi népirtásba fogott Ukrajna ellen, de mi ellenállunk, és megvédjük a hazánkat. Hiszem, hogy győzni fogunk. Közben azt kérdezem magamtól, hogy mikor időszerű filmet forgatni, forgatókönyvet írni, filmeket vetíteni és megvitatni azt, hogy háborús időkben miben áll a művészet ereje? Az elmúlt években erre kerestem a választ, mert szerintem nagyon is van ereje. Legalábbis a művészet bír valamennyi erővel, hiszen minden ember másképp reagál. Miközben vannak, akik fegyverrel a kezükben védik a hazát, addig
mások történeteket mesélnek, ami szintén nagyon fontos. Mert a hallgatás is lehet egyfajta bűn.”
A 8-as akna egy túlélési recept 2010-ből, a „posztindusztriális” Ukrajnából. Sznyizsnyében járunk, ahol a város elkeseredett lakói évek óta illegálisan bányásszák a szenet, mindenki a túlélésért ás. Szívszorító történet ez gyerekekről, akiknek túl gyorsan kell felnőniük, példaképek nélkül. A 2015-ös Ukrán seriffekben egy távoli ukrán faluba érkezünk, ahol nincs rendőrség, így két férfira bízzák a község biztonságát. Részletes és tragikomikus bepillantás mindennapi életükbe. A 17. Verzió különdíjasa és a 2020-as Sundance Filmfesztivál legjobb rendezéséért díjazott
A Föld oly kék, mint egy narancs az ukrajnai Donyec-medencébe repít minket, ahol egy anya és négy gyereke filmforgatásba fog,
hogy a háború mindennapi valóságáról a képzeletük segítségével tereljék el a figyelmüket. Az Euromaidan – Nyers vágás című 2014-es filmben fiatal ukrán filmesek mindenáron szerették volna ország-világ elé tárni, milyennek látták ők a 2013-2014-es eseményeket. A dokumentálás vágya a forradalmárok közé vitte őket, és így egyedülálló bepillantást tudnak nyújtani az ország jövőjéért folytatott tiltakozásokba. A 18. Verzión bemutatott Örökké esni fog lenyűgöző képi világa a háború és béke körforgását mutatja be egy, a szíriai háború elől Ukrajnába menekült család révén. Elmeneküljön-e a főszereplő a háború elől vagy segítsen enyhíteni a helyiek szenvedésén? A Semmi sem mutatja 2017-ben készült, egy nőről szól, aki miután visszatér a háborúból, ahol őrnagyként szolgált, pszichológushoz jár Kijevben, küzdve a poszttraumatikus stressz szindrómával.
A Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál kiáll Ukrajna mellett. Az online adománygyűjtést a Docudays UA számára indította, ez Ukrajna legnagyobb dokumentumfilm fesztiválja, amely egyidős a Verzióval, és idén márciusban tartották volna a 19. kiadásukat. Most a fesztiválszervezés helyett a Docudays UA stábja nemzetközi adományokat gyűjt és koordinál, hogy az Ukrajnában maradt dokumentumfilmesek munkáját támogassa.
A filmeseket felszereléssel, technikai eszközökkel és alapszükségleteik ellátásával támogatják a közösségi adománygyűjtésből,
hogy folytathassák munkájukat Kijevben és további megszállt városokban, mint Harkiv vagy Mariupol. Céljuk megörökíteni a putyini agressziót, a háború eseményeit és következményeit. Az ukrán filmválogatás kölcsönzési díjaiból befolyt teljes összeg mellett a filmekért fizetett jogdíjakkal is az Ukrajnában maradt rendezőket támogatja a Verzió.