Bulis, táncolható, pszichedelikus perui cumbiát, azaz chichát játszik a Lituma, amelyet a hazai underground tapasztalt zenészei, Szabó Benedek (Galaxisok), Tisza Gergő (PASO, KettőKettő) és Teknyős Krisztián (The Keeymen, Bozo) alapítottak hobbizenekarként, hogy aztán ők maguk is meglepődjenek, milyen gyorsan fordult a dolog komolyra. Interjúnkban mindent elmeséltek, amit a Litumáról, a cumbiáról és a chicháról tudni kell.
KULTer.hu: Hogyan, mikor és miért szerettetek bele a cumbiába?
Szabó Benedek: Nem a cumbiába szerettem bele, hanem kifejezetten a chichába. 2020-ban az Analog Africa jelentetett meg egy gyűjteményt a műfaj legendás alakja, Ranil számaiból Ranil y su Conjunto Tropical címmel, innen jutottam el a spanyol Pharaway Sounds kiadó csodálatos válogatásához, a Cumbias Chichadélicas: Peruvian Psychedelic Chicha című lemezhez, és
nem túlzás, hogy azonnal beleszerettem a műfajba.
Egyébként is rajongok a világokat és hagyományokat lazán összekavaró, végtelenül változatos latin-amerikai kultúráért, ezért a hatvanas évek angolszász pszichedelikus rockját és rágógumi-popját perui folkzenével és más latin műfajokkal vegyítő, majd cumbiaalapra helyező chicha számomra maga volt az álom.
Tisza Gergő: Sok dél-amerikai műfajt hallgatok, már lassan húsz éve van erős kötődésem ezekhez a zenékhez. Brazil és argentin muzsikák jutottak el hozzám először még másolt kazettákon, meg persze a chilei Inti-Illimani, ami meghatározó volt, tőlük több témát megtanultam, és próbálgattam őket még mikor gitározni kezdtem a régi időkben. Az ő hatásukra perui, bolíviai, paraguay-i népzenéket is hallgattam. Cumbiát csak 3-4 évvel ezelőtt kezdtem hallgatni, a chicha tett kíváncsivá, hogy máshol hogy játsszák.
Teknyős Krisztián: Még 2021 szeptemberében mutatott Benedek egy chicha-válogatást, és rögtön eljátszottunk róla két számot. Az fogott meg benne, hogy
nem egyszerűen latin és nem is simán szörfrock.
KULTer.hu: A szörfrock és pszichedelikus rock kötődéseivel is bíró perui ágát játsszátok a cumbiának, de könnyű elveszni a műfaj különböző területi és stiláris elágazásai között. Titeket miért pont a chicha mozgat meg?
Szabó Benedek: Ezerféle cumbia van, térségenként eltérő hangszerekkel és hangulatokkal, még ha a lüktetés ugyanaz is. Léteznek olyan válfajai is, amiket kevésbé szeretek – például a tangóharmonikás-éneklős világ meglehetősen távol áll tőlem –, de a chichában a szinkretizmus, a mindent mindennel összekeverő, szabadon áramló kreativitás, az összetéveszthetetlen gitárhangzás, a popzenei harmóniamenetek és a fülbemászó dallamok fogtak meg. És játszani is nagyon jó!
Tisza Gergő: Az Andok-környéki folkzene, főleg a perui huayno műfaj nagyon közel áll hozzám, és a chichában főleg ez utóbbi hatásával találkozni gyakran. A szörfös, gitárcentrikus zenéket meg amúgy is szeretem.
Ebben a műfajban a kedvenc zenéimet mixelték össze.
Teknyős Krisztián: Engem főleg a lüktetése vonz. Nem szeretnénk elmenni a „mulatósabb” cumbia irányába, viszont nem szabad túlbonyolítani, túl elvonttá tenni sem. Szerintem néha még a reggae hatása is felismerhető a chichában, de mindezt ellensúlyozza a pontozott ritmika és a szabadon úszó gitárdallam.
KULTer.hu: Régi álmotok volt, hogy alapítsatok egy chichát játszó zenekart? Gondolom, nem véletlen a trióformáció.
Szabó Benedek: Abban a pillanatban, ahogy elkezdtem chichát hallgatni, tudtam, hogy játszani is akarom. Tavaly év elején volt egy nyugodtabb hónapom, akkor találtam ki a zenekart; eredetileg két másik zenészt kerestem meg, de az éppen esedékes COVID-hullám elmosta a terveinket, és mire újra lehetett volna próbálni, kiderült, hogy már nem érnek rá. Viszont a mostaninál jobb felállást elképzelni sem tudok, szóval minden jól alakult. Az elejétől kezdve trióban gondolkodtam, mert
ezt a zenét sokkal közelebb érzem a garázsrockos-szörfös undergroundhoz,
mint a világzenei színtérhez, és szerettem volna, ha ez a hangzásban is megjelenik.
Tisza Gergő: Benedek keresett meg egy közös barátunkon keresztül, hogy chicha-zenekart csinálnak, és hogy érdekel-e. Hát persze, hogy érdekelt. A triófelállás kompromisszum és lehetőség is egyben. A legtöbb chicha-zenekarban többen játszanak, a dob és a basszus mellett két gitár, billentyű és mindenféle ütősök jellemzők. Mi hangszerelésben szűken oldunk meg mindent, a dallamot és a kíséretet egy gitárral és egy basszussal kell hozni, a lüktetést meg egy dobszerkóval. Viszont ettől egyszerűbb, nyersebb, letisztultabb a hangzás. Az egész kap egy power trio érzetet, ami nekem nagyon bejön.
Teknyős Krisztián: Benedeké volt az alapötlet. Az alakulásról annyit, hogy az első próbánk előtti napon az ország három különböző felében voltunk koncertezni, úgyhogy egy dupla kávé kíséretében próbáltuk összerakni a hangzást.
KULTer.hu: A The Keeymenben is játszó Krisztián szörfrockos képzettsége, tudása mennyire fontos alap ennél a zenénél? Zenészként mi jelenti a fő kihívást számotokra a cumbiában?
Teknyős Krisztián: Teljesen más cumbiát játszani, mint szörfrockot. A Lituma esetében a cumbiában fellelhető tradicionális ütőhangszerek, mint a llamador, a tambora és a maracón funkcióit a teljes dobszettre képezem le. Nekem ez jelenti a kihívást.
Szabó Benedek: Egyszerűnek tűnik, de nem az. Eleinte nagyon szögletesen játszottuk a számokat, idő kellett hozzá, hogy ráérezzünk a lüktetésre, a körökre, a gondolkodásmódra.
Mivel nincs a vérünkben, sokat kell gyakorolnunk.
KULTer.hu: Ha jól számolom, eddig két koncertetek volt, ezek hogy sikerültek?
Tisza Gergő: Egész jól, tök jól fogadta a közönség. Engem meglepett, hogy ennyi embert érdekel ez a műfaj.
Teknyős Krisztián: Remekül, és jó érzés volt, hogy erre a stílusra van igény. De az is észrevehető volt, hogy még óvatos a közönség. Európaiként elsőre nehéz rátalálni a lüktetésre, ezért főleg figyelő tekinteteket láttunk a koncerteken.
KULTer.hu: Mit érdemes tudnunk a zenekar névadójáról, a Mario Vargas Llosa-regények hőséről, Lituma őrmesterről?
Szabó Benedek: Olyan nevet akartam, amely utal rá, hogy milyen zenét játszunk, de nem egyértelműen latinos. Hülyén vette volna ki magát, ha három fehér magyar srác Los Valamis néven kezd zenélni. Végül az egyik kedvenc íróm, Mario Vargas Llosa regényeinek visszatérő figurájára, Lituma őrmesterre esett a választásom, mert egyrészt perui, másrészt sokat csetlik-botlik, gyakran csak lesi, mi történik, de nagyon lelkes – mint mi.
KULTer.hu: Melyik lemezt, zenekart ajánlanátok kezdésként annak, aki el akar mélyedni a chicában? Csalni ér, mondhattok többet is.
Szabó Benedek: Ha valaki tényleg most kezdi felfedezni a chichát, akkor egyértelműen a válogatásokat. A fent már említett Cumbias Chicadélicas és a kétrészes The Roots of Chicha (Psychedelic Cumbias from Peru) kezdésnek remek. A személyes kedvencem talán a Pinceladas Musicales a Pintura Rojától.
Tisza Gergő: A Los Mirlostól a Los charapas de oro, a Los Destellostól a Para todo el mundo, meg mondjuk a Los Shapistól a Los Autenticos, hogy legyen egy poposabb is.
Teknyős Krisztián: A Los Destellos Solo Ellos című lemeze a személyes kedvencem.
KULTer.hu: Eddig feldolgozásokat játszottatok, de már készülnek a saját dalaitok is. Azokkal milyen irányba kacsintgattok?
Szabó Benedek: Éppen most raktuk össze az első saját számunkat, amelyet Gergő írt. Ami a műfajt illeti, attól nem fogunk elkanyarodni, tehát az alapok maradnak, viszont dallamvezetés és harmóniamenetek tekintetében a chicha hatalmas szabadságot ad, szóval mindenki hozza, amit megálmodott.
Nagyon szeretnék idén kihozni egy EP-t.
Teknyős Krisztián: Minél több chichát hallgatunk és játszunk, annál jobban ráérzünk azokra a különleges menetekre és stílusjegyekre, amelyeket bátran alkalmazhatunk a saját számok írásakor.
KULTer.hu: Csúnya szó, a zenészek se szeretik általában, de mondhatjuk, hogy a Lituma hobbizenekar, vagy annál komolyabb terveitek vannak vele?
Teknyős Krisztián: Először minden zenekar hobbizenekar. „Fogd meg a söröm, most játszok egy kis perui zenét, aztán húzzunk haza!” Az igazság az, hogy egyre komolyabb perspektívát látunk benne; még jobban rá kell érezni a műfajra, és már jönnek a saját számok is.
Szabó Benedek: Abszolút hobbizenekarnak indult, aztán hirtelen azt vettem észre, hogy többet próbálok a Litumával, mint a többi zenekarommal együttvéve. Az első koncert előtt én sem tudtam, mire számíthatunk, de a második-harmadik szám környékén meglepve tapasztaltam, hogy a közönség veszi a lapot. Egyelőre nagyon élvezzük, tavasszal egész sokat koncertezünk is, a határ a csillagos ég.
KULTer.hu: Benedek, a többi zenekaroddal, projekteddel (Galaxisok, Zombie Girlfriend, Forezla Pitok) most mi a helyzet?
Szabó Benedek: A Forezla Pitokkal viszonylag könnyű a dolgom, mert az egy szobaprojekt. Ha kedvem van, leülök a gép elé és írok pár számot. A Zombie Girlfriend egyelőre tetszhalott, de a legutóbbi EP is hét év után jelent meg, szóval bármikor életre kelhetünk. A Galaxisok életében most egy kicsit csendesebb időszak zajlik, de szerencsére mindenkinek több zenekara és projektje van, szóval elfoglaljuk magunkat.
A Lituma legközelebb április 2-án az Aurórában, április 30-án pedig a Három Hollóban koncertezik.
A borítókép forrása a Lituma Facebook oldala.